v. építő-ipari szakiskolák, oly ipariskolák, melyek építő-iparosok (kőmüves, ács és kőfaragó) képzésére vannak hivatva. Ezek kétfélék: mester- és pallér-képző intézetek. Előbbieknek négy, utóbbiaknak három téli félévi tanfolyamuk van. Tavasztól őszig a tanulók gyakorlatban vannak elhelyezve. Ily K.-k vannak: Budapesten (az állami ipariskolán), a fővárosi ipari rajziskolán, Kassán (a gépészeti középipariskolán), Kolozsvárt, Marosvásárhelyen és Szegeden (az ottani fa- és fémipari szakiskolákon).
l. Kőfaragó-jegyek.
(növ.), l. Madárbirs.
(Kond, Kund), Csörsz atyja, az Árpádot fejedelemmé választó hét vezér közé tartozott. Talán maga a Kende (l. o.); a Névtelen jegyző (6. fej.) csakugyan Köndönek (Cundu) irja. Törzsével Buda, Diód és Százhalom közt szállt meg. Erdélyben a Kendyek tőle származtatják magukat.
a hidrogén (l. o.) rossz magyar neve.
Gyula, hazánk legkiválóbb élő matematikusa, szül. Győrött 1849 dec. 16.; u. o. végezte a gimnáziumot és már 16 éves korában maturált; azután Bécsbe ment, ahol az orvoi fakultáson hallgatott, de már akkor is orvosi tanulmányai mellett foglalkozott matematikával; Bécsből Heidelbergába ment, ahol két kiváló német tudósnak: a hires fiziologus és fizikus Helmholtznak és a jeles matematikusnak, Königsbergnek vezetése alatt dolgozott. Heidelbergában irta az elliptikus modulfüggvények elméletére vonatkozó inaugurális disszertációját, amelynek alapján a heidelbergai egyetemtől a doktori címet nyerte. Ugyancsak heidelbergai tanulmányainak egyik eredménye az elektromos idegizgatás elméletére vonatkozó kisérleti fiziologiai értekezése (Beiträge zur Theorie der elektrischen Nervenreizung, Sitzb. der k. Akad. der Wissensch., 1870). Heidelbergából Berlinbe ment, hol Kummert, Kroneckert és Weierstrasst hallgatta. Hazajötte után 1872-ben egyetemi magántanárrá, később a műegyetemen helyette- és végül 1874. u. o. a mennyiségtan nyilvános rendes tanárává neveztetett ki. Azóta mint tanár az eszmeébresztő, eredeti és mély gondolkodásról tanuskodó, formailag is tökéletes előadásainak hosszu és a modern matematika majdnem minden ágát felölelő előadásainak sorozatával, a tanárképző intézet tőle vezetett szemináriumi gyakorlataival, de leginkább azzal a fényes példával, amelyet önálló tudományos alkotásaival szolgáltatott, a matematikának hazánkban számos új hivet nevelt, olyanokat is, akik a matematikát mint szaktudományt önállóan is művelik. Tanári és irodalmi működésén kivül bőven vett ki részét hazánk tudományos és tanügyi mozgalmaiból. 1876. több tanártársával együtt megindítja a Műegyetemi Lapok c. folyóiratot. Néhány évvel rá Eötvös Lóránd báróval együtt a Matematikai és fizikai társulatot létesíti. Részt vett a középiskolai tantervek készítésében, valamint a műegyetem és a tanárképezde újjászervezésében. A műegyetem igazgatásában is része volt; 1886-1890. ő vezette a mérnök-építészeti szakosztályok ügyeit mint dékán, 1891-93. mint rektor számos, a műegyetem továbbfejlesztésére vonatkozó ügyet vitt dülőre. Mint rektor az egyetemi építkezések kérdésével több beszédében behatóan foglalkozott és nem csekély érdeme, hogy ezt a fontos kérdést napirendre és a megoldáshoz közel hozta. Tudományos érdemeit a magyar tudományos akadémia is elismerte, midőn 1881-ben levelező tagnak, 1889. rendes tagnak és 1894. a harmadik osztály titkárának választota. K. e sokoldalu elfoglaltsága és szakadatlan tudományos buvárlata mellett még időt talált arra is, hogy részint az akadémia közülésein, részint a Természettudományi Társulat előadásain vagy a Budapesti Szemle hasábjain, hol kulturfilozofiai kérdésekről, hol a természettudományok kritikai történetének egyes fejezeteiről, sőt még népszerübb matematikai kérdésekről is értekezzék. Dolgozatai 3 csoportban foglalhatók össze: 1. függvényelméletiek; 2. algebrai és számelméletiek; 3. differenciálegyenlet-elméletiek.
K. eleinte függvénytani kérdésekkel foglalkozott. Ide tartoznak: Zur Thorie der Modulargleichungen (Heidelberga 1871), első matematikai dolgozata; Az elliptikai függvények alkalmazásáról a magasabb foku egyenletek elméletére (1871); Ueber die Darstellung von Functionen durch unendliche Reihen (Matematische Annalen, V. köt., Lipcse); Az n-ed foku algebrai egyenletek egy általános megfejtéséről (Műegyetemi Lapok, I.) és Ein allgemeiner Ausdruck für die ihrem absoluten Betrage nach kleinste Wurzel der Gleichung n-ten Grades, egyik legérdekesebb dolgozata; Nouvelle démonstration du théoreme de Taylor (Nouvelles Annales de Mathematique, 1874), a Taylor-sor új levezetése; Taylor sorának érvényességi föltételeiről (Math. és Természettudományi Értesítő, II. köt.), német kiadásban: Ueber die Bedingungen der Gültigkeit d. Taylor'schen Reihe (Math. Ann., XXIII. köt.); A hatványsorok egyik tulajdonságáról (Math. és Természettudományi Értesítő, I. köt.) és Ueber eine Eigenschaft der Potenzreihen (Math. Ann., XXIII. köt.); Zur Theorie der Functionen einer reellen Variabeln (Monatshefte für Mathematik, I. kötet); A gamma-függvények elmélete (Math. és Phys. Lapok, I. köt.); Ueber eine reelle Abbildung der sogenannten Nicht-Euklidischen Geometrie (Nachrichten der kön. Gesellschaft d. Wiss. zu Göttingen, 1872). Az algebrai dolgozatainak legtöbbje a Galois-féle elmélet továbbfejlesztésére és egyes alkalmazásaira vonatkozik. Ilyenek: Ueber rationale Functionen von n Elementen u. die allgemeine Theorie d. algebraischen Gleichungen (Math. Ann., XIV. köt.); Die Factorenzerlegung ganzer Functionen u. damit zusammenhängende Eliminationsprobleme (Math. Ann., XV. köt.); A resolvensek elméletéhez (Akad. Értek., 1880); Zur Theorie der Resolventen (Math. Ann., XVIII. köt.); Véges alakrendszerek a racionális függvények elméletében (Akadémiai Értekezések, 1880); Ueber endliche Formensysteme in d. Theorie d. rationalen Functionen (Math. Ann., XVIII. köt.); Az algebrai egyenletek elméletéhez (Akad. Értek., IX. köt.); Beiträge zur Theorie der algebraischen Gleichungen (Math. Ann.); Az alternáló csoportról (Math. és Természettudományi Értesítő, I. köt.). Az algebrai dolgozatokkal kapcsolatban még felemlítjük a determinánsok szorzási tételeinek új szintetikai bebizonyítását, bizonyos magasabb foku egyenletrendszerek, valamint a lineár kongruencia-rendszerek tárgyalásait, amelyek részint a Műegyetemi Lapokban, részint pedig a Math. Annalen-ben jelentek meg. Az utolsó években K. a differenciálegyenletek elméletének terén buvárkodott és buvárlatainak eredményeit néhány nagyobbszabásu értekezésben tette közzé. A Hamilton-féle rendszerek és az elsőrendü parciális differenciálegyenletek általános elmélete, 1881-ben mint akadémiai székfoglaló értekezés jelent meg (németül Math. Annalen, XXIII. kötet). K.-nek legfontosabb idevonatkozó munkája A másodrendü és két független változót tartalmazó parciális differenciálegyenletek elmélete (1885) c. munkája, amelyet a magyar tudományos akadémia a Bézsán-díjjal tüntetett ki (németül is megjelent, Math. Ann., XXIV. kötet); A dinamika alapegyenleteinek jelentéséről (Akad. Értek., XIV. kötet, németül Math. Ann., XXXI. köt.). Könyvalakban megjelent munkái: Bevezetés a felsőbb algebrába (Budapest, Eggenberger 1877); Algebra a középtanodák felsőbb osztályai számára s a matematikai irodalmunkban korszakot alkotó Analizis, Bevezetés a mathematika rendszerébe. E munka eddig megjelent I. kötete, melyet az akadémia 1890. a nagy jutalommal tüntetett ki, két részből áll: az általános számtanból és az elemi függvénytanból. K. egyéb, nem szakszerü irodalmi működéséből a következőket említjük: A természettudományok kezdete (Népszerü term. előadások gyüjteménye, III. köt.) s két akadémiai ünnepi beszéd; A művelődés egységéről (Akad. Értesítő, 1892); Helmholtz és a jelenkori német tudományosság (u. o. 1895). K. életrajza a Magyarország és a Nagyvilág 1875-iki 21-ik számában jelent meg.
1. Ewald Ágost, német regényiró, szül. Barmenben 1833 aug. 22., megh. Kölnben 1888 március 9-én. Gimnáziumi tanulmánait Kölnben végezte, de azután viszonyai arra kényszerítették, hogy a kereskedelmi pályára lépjen. Miután 1854 óta 3 évig szolgált a hadseregnél, könyvvezető lett, de otthagyta és egészen a szépirodalom felé fordult. Kölnbe ment. Humorisztikus vázlatokkal kezdte irói pályáját; tárgyait leginkább a katonai életből merítette. Regényei: Der Deserteur (Ernst Kaiser álnév alatt, 1867), amelynek hátterét az 1866-iki háboru képezi; Die Geheimnisse einer grossen Stadt (1870, 3 köt.) stb. Az Auf der Bahn des Verbrechens címü regényét magyarra Gyurom Antal fordította, A bűn útján címen.
2. K. Ferenc József, német kémikus, szül. Lavesumban (Vesztfália) 1843 nov. 15. Münsterben és Göttingában tanult, 1881 óta a gazdasági kémia tanára Münsterben. Főleg a táplálkozási cikkek vegytani vizsgálatával foglalkozik. Főműve: Chemie der menschlichen Nahrungs- und Genussmittel (3. kiad., Berlin 1889, 2 köt.), erre nézve igen becses munka. Egyéb munkái: Prozentische Zusammensetzung und Nährwerth der menschlichen Nahrungsmittel (5. kiad., u. o. 1887); Zusammensetzung und Verdaulichkeit der Futtermittel (Ditrichhel, 2. kiad., u. o. 1887); Die Untersuchung landwirtschaftlicher u. gewerblich wichtiger Stoffe (u. o. 1891).
3. K. Frigyes, a könyvnyomó gyorssajtó föltalálója, szül. Eislebenben 1774 ápr. 17., megh. 1833 jan. 17. 1790-től 1794-ig Lipcsében a könyvnyomtatást tanulta, de emellett bölcseleti kurzust hallgatott és egyéb tanulmányokat is végzett. Már 1803-tól foglalkozott azzal: miként lehetne a könyvnyomó gyorssajtót megjavítani; kisérletei erdményét fölajánlotta a bajor és osztrák kormányoknak, de mindkét helyről elutasították. 1806. Szt. Pétervárra ment, itt a könyvnyomó sajtó mellett tömöntőgéppel is foglalkozott. Itt is csalódván, Londonba utazott, hl 1807. egy Bensley nevü könyvkereskedő módot nyujtott gépműhelyének fölállítására, melyet K. társával, a stuttgarti Bauer András Frigyes mekanikussal nagy virágzásra emelt. Az 1810. szabadalmaztatott tégelyes nyomógép volt az első gyakorlatban beváló találmánya. A tégelyes nyomás elvét később fölcserélte a hengeres nyomáséval s 1811., 1813., és 1814-ben szabadalmaztatott gépei már hengeresek. Bensley folytonos zsarolása azonban Németországba való visszatérésre késztette őket s 1818. Würzburg mellett a prémontreiek hajdani oberzelli kolostorában rendezték be gépgyárukat. A juliusi forradalom hatása alatt a gépek ellen fölingerelt nyomdászok összetörték gyorssajtóikat s K.-nek meg Bauernek sok nélkülözéssel kellett megküzdeniök, mignem 1828. Cotta stuttgarti könyvkereskedővel összeköttetésbe lépve, Schwarzachon is, szintén Würzburg közelében, gép- és papirgyárat állítottak. K. fiai: Frigyes és Vilmos vezetése alatt gyáruk nagy hirnévre emelkedett.
4. K. Gusztáv báró, táborszernagy, az osztrák magyar hadsereg gyalogsági főfelügyelője, szül. Stadthangenben (Schaumburg-Lippe) 1825 okt. 13. 1842. osztrák katonai szolgálatba lépve, gyorsan haladt előre s az 1848-49-iki magyar szabadságharc folyama alatt százados lett. Az 1859-iki olasz hadjáratban mint őrnagy vett részt s Solferinónál kitüntette magát. 1866. már ezredes volt, s miután bárói rangra emelték, 1872. vezérőrnaggyá nevezték ki. 1877. hadügyminiszteri osztályfőnök, 1882. prágai hadtestparancsnok lett s mint ilyent 1883. Josefstadtba, 1888. pedig Bécsbe helyezték át. 1889-ben (Rudolf trónörökös halála után) a gyalogság főfelügyeletével bizták meg. 1894 márc. nyugalomba helyezték.
5. K. Gusztván, német festő, szül. Koburgban 1808 ápr. 2., megh. Erlangenben 1869 ápr. 30. Műveinek motivumait nagyrészt a német történetből, Luther korának történetéből merítette, el is nevezték «Luther-König»-nek. Már fiatal korában sok rajzot készített Uhland költeményeihez, azután Ernő koburgi herceg számára hét képet festett Szászország történetéből, majd 25 jelenetet rajzolt meg Luther életéből és 29 iniciálét készített Luther vallásos énekeihez. További művei: Nátán és Dávid (olajfestmény a müncheni új képtárban); Luther és Zwingli Marburgban 1529.; 12 kép Dávid király életéből. V. ö. Ebrard, Gustav K., sein Leben und seine Kunst (Erlangen 1871).
6. K. Ottó, német szobrász, szül. Meissenben 1828 nov. 15. Drezdában Hähnel tanítványa volt és utóbb a bécsi osztrák muzeum iparművészeti iskolájának tanára lett. Nagyobb szoborművei: Nejének és három gyermekének síremléke; a gyászoló Viktoria alakja Miksa mexikói császár polai emlékszobrán; a szimfónia nagy részét jelképező négy gipszszobor; Szerelmi titok (márványszobor); díszítő domborművek a bécsi udvari muzeumok és várszinház számára. Különféle rendeltetésü iparművészeti alkotásai: Viz és Bor; Amor mint levélhordó, Venus és Amor; Pan a gyermek Bacchusszal; Euterpe fuvolázni tanít egy fiut; Amor neveltetése; Viktoria; Ausztria; a Béke stb.
(csehül Hradec Králové), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányságnak és kat. püspökségnek székhelye az Adler és Elbe összefolyásánál, több vasút találkozásánál, (1890) 7816 lak., gép-, sörgyártással, fuvóhangszer-, kesztyü-, viasz-, gyertyakészítéssel; régi kastéllyal, gót székesegyházzal, szép Mária-szoborral és többféle iskolán kivül műlakatos-iskolával. Ismeretes azon nagy kihatásu csatáról, amelyet közelében 1866 julius 3. poroszok és osztrákok vívtak.
l. Brochantit.
(csehül Králová Dvur nad Labem), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, 26 kilométernyire Königgrätztől, az Elbe balpartján, vasút mellett, (1890) 8635 cseh lakossal, pamutkelme-szövéssel és festőkkel, lencérnafonással, sörgyárral és műmalommal. 1421-ben a husziták rohammal vették be. 1866 jun. 29. az osztrákok itt egy kisebb ütközetet veszítettek. 1817. Hanka K. egyik templomában fedezte föl a K.-i kéziratot.