kisközség Krassó vmegyében, a bogsáni kerületben, 1468 lakossal, postával. A falut az 1809. évi szerencsétlen francia háboru után hazájukból menekült tiroliak alapították. I. Ferenc kiály 1812 szept. 16. a K. nevet adta az új telepnek, melyen akkoriban összesen 30 ház állott. V. ö. 128. Original-Documente, die Colonie K. betreffend (Századok 1890, 584. l.).
1. K. im Grabfeld, az ugyanily nevü j.-nak székhelye a bajorországi Alsó-Frank kerületben a Frank-Saale és vasút mellett, (1890) 1710 lak. Egykori erődítményeit 1830. rombolták le. - 2. K. in Baden, város Mosbach badeni kerületben, a Tauber és vasút mellett, (1890) 1434 lak. 1525 jun. 2. a sváb szövetség itt verte le a fellázadt parasztokat.
város Oppeln porosz kerületben, 11 km.-nyire az orosz és 15 km.-nyire az osztrák határtól, vasút mellett, (1890) 36,502 lak., nagy vas- és acélművekkel, szénbányákkal; gőz- és fürészmalommal. A várostól K-re egy magaslaton Reden grófnak, a felső-sziléziai bányászat megalapítójának bronz-szobra látható.
város Braunschweig helmstedti járásában az Elm és vasút mellett, (1890) 5403 lakossal, két cukor-, posztó-, papir- és keményítőgyárral, sörgyártással és jelentékeny kőbányával. A város előtt van a Szt. Péter és Pálhoz címzett, egykori benceapátság, templommal, É.-Németország legszebb bazilikájával; ebben van II. Lothar német császárnak és nejének síremléke.
1. János Kristóf gróf, svéd tábornagy, szül. Kötzlinben 1600 márc. 4., megh. 1663 márc. 8-án. A harmincéves háboru kezdetén császári szolgálatba lépett és kapitány lett; de midőn Gusztáv Adolf 1630-ban Németországban megjelent, ő is a svédekhez csatlakozott s 1635. ezredessé neveztetett ki. Midőn Torstenson Csehországba tört, K. középső Németországban maradt, elfoglalt több erősséget, elvégre a császáriakat Pomerániából kiűzte s megszállotta Brémát és Verdent. 1644. Szászországban működött, hol a zeitzi győzelem után a választó-fejedelmet fegyverszünetre kényszerítette. 1648-ban Wrangel tábornokkal egyesülve eldöntötte a zusmarshauseni győzelmet. A béke után tábornaggyá, Bréma és Verden kormányzójává nevezték ki és több svéd uradalmat meg az örökös grófi méltóságot kapta. 1656. a svéd-lengyel háboru kitörésekor Poroszországba ment, hol azonban fogságba került s csak az olivai békekötés után szabadult ki (1660).
2. K. Fülöp Kristóf, svéd ezredes, kit titkozatos halála tett hiressé. A hannoveri választó-fejedelem szolgálatába lépett, hol Zsófia hercegnő, a választó-fejedelem neje azt a vádat emelte ellene, hogy György trónörökös hercegnek, a későbbi I. György angol királynak nejével, Zsófia Dorottyával szerelmi viszonyt folytat. 1694 jul. 1. rejtélyes módon eltünt, valószinüleg meggyilkolták, a hercegné pedig, mint fogoly az ahldeni kastélyba vitetett, hol 1726. elhalt. A K. és a hercegné között folytatott levelezést Palmbald adta ki (Briefwechsel des Grafen K. und der Prinzessin Sophia Dorothea von Celle, Lipcse 1847); de azt tartják, hogy ez a levelezés a hannoveri udvar parancsára készült koholmány. V. ö. Havemann, Geschichte d. Lande Braunschweig u. Lüneburg (III. kötet 2. kiadás, Göttinga 1857).
3. K. Mária Aurora grófnő, II. Ágost szász választó kedvese, az előbbinek nővére, szül. Stadeban 1670., megh. a quedlinburgi apácakolostorban 1728 febr. 16. Szépségével annyira lebilincselte II. Ágostot, hogy ez csakhamar kedvesévé tette és ebből a viszonyból született Goslarban 1696 okt. 28-án a később oly hiressé lett Szász Móric marsal (l. o.). Egy év mulva azonban vége szakadt a viszonynak és Aurora a quedlinburgi apátságba vonult vissza, melynek 1700. fejedelemasszonya lett. Később felváltva Berlinben, Drezdában és Hamburgban lakott. 1702. Ágost kérése folytán XII. Károly narvai táborába utazott, hogy a svéd királyt II. Ágost iránt kedvezőbb hangulatra birja, de az erényes Károly egyetlen szóra sem méltatta. Az altranstädti béke megkötése után simét Quedlinburgba vonult vissza. Sokoldalu műveltséggel, nevezetesen nagy nyelvismerettel rendelkezett, értett a zenéhez s több operaáriát és szerelmi dalt szerzett.
(Bartholomäussee), sötétzöld szinü és tiszta vizü tó Bajorország berchtesgadeni járásában, Berchtesgadentól 1 1/2 óra járásnyira, 603 m. magasban. Hossza 10, legnagyobb szélessége 2 km., legnagyobb mélysége 241 méter. Majdnem minden részében körös-körül meredek sziklafalak; a Sagereck wand, Grünsee-Funtensee-Tauern, Schönfeldspitze (2651 m.), Watzmann (2714 m.), fogják körül. K.-i oldalán két vizesést alkotva, szük hegyszurdokból a Kesselbah folyik belé. Ennek torkolatával szemben egy másik hegyszurdok mély bepillantást enged az ottani Mészkő-Alpok belsejébe, az Eisthalba és abban egy mélyen (840 m.-nyire) lenyuló hómezőre. A hegyszakadék bejáratánál áll egy búcsujáró helyül szolgáló kápolna; ennek közelében alacsony szép zöld kis földnyelv van, amelyen a St. Bartholomä nevü templom és egy vadászkatély van, mindkettő 1731-től. Szt. Bertalan napján (aug. 24.), minden oldalról zarándokolnak ide a búcsujárók. A K. DK-i végében van a Saletalp, hegyomlás következtében keltkezett sziklás kis földszoros, amely a fél órányi hosszu, magas és meredek sziklafalaktól körülfogott Felső-tavat (Obersee) választja el tőle.
hegycsúcs a Fekete-erdőben Heidelberga (l. o.) közelében, a Neckar balpartján.
város Drezda szász kerületi kapitányságban, Pirnában, a Biela mellett és az Elba bal partján; a szász-cseh gőzhajózás és a drezda-bodenbachi államvasút állomása. Van birósága, hajósiskolája, cellulóz-, gép-, vasgyára, fakereskedése, hajóépítése, stb. Lakosa 3865. A Biela mellett vannak a königsbrunni és schweizermühlei hidegvizgyógyító-intézetek. Szorosan K. mellett, az Elbától balra van K. vára, amely már a XII. sz.-ban mint Novum castrum szerepelt. 1404-ig a cseh királyoké volt, 1408 óta a meisseni őrgrófoké; 1500. elzálogosították, azután Szakállas György kiváltotta és 1516. cselesztini-kolostorral (1540. megszünt) látta el. Inne kezdve mindinkább a szász hercegek erősítették meg K. várát, amely zivataros időkben menedékhelyül szolgált. 1765. K.-nál volt a szászok 16,000 emberből álló tábora elsáncolva, amelyet Nagy Frigyes körülvett s megadásra kényszerített. Számos államfogoly is K. várában ülte le büntetését. 1849-ben II. Frigyes Ágost minisztereivel ide menekült. A vár a bevehetetlenség hirében áll, noha igazán kemény ostromot eddig nem kellett kiállania. V. ö. Manitius, Die Festung K. (Drezda 1860. és később).
(Kinvart), város Plan cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 2128 lakossal, a Metternich hercegi család kastélyával. Hozzá tartozik K. fürdőhely vasas ásványvizforrásokkal. V. ö. Kohn, Der Kurort K. (1873).
Móric báró, bankár, szül. Bécsben 1837 jul. 16., megh. u. o. 1893 nov. 14. Mint atyjának, Königswarter Jónásnak örököse, bankházát felvirágoztatta és a 60-as években az állam összes pénzműveleteiben részt vett. Igy különösen az 1866. háboru után szükségessé vált hitelműveletekben, amiért azután a Ferenc József-rendjelt kapta. Tagja volt számos vasúti igazgatóságnak és a hitelbanknak is. 1879. az urak házába hivták, ahol a szabadelvü balpárttal szavazott. Végrendeletében kikötötte többek között, hogy ha fiai közül valamelyik keresztény hitre tér, 1 millió forintot tartozik fizetni jótékony célokra. - Fia, Herman, ki Blaskovich Melaniet birja nőül, le is fizette ezt az összeget.