1. kaptár, amelyben a méhek laknak s a mézet lerakják, továbbá a. m. köpülő (l. o.). - 2. K., gépészeti műnyelven az a cső, melyben a dugattyu föl és alá jár, p. sziattyuknál. - 3. K. a zúzóban, a zúzógépnek az a része, melyben a zúzás történik, l. Előkészítő eljárás.
olyan eszköz, mellyel a tejből vagy a tejfölből a vajat választják ki. Számos nemei vannak, és még minden évben új K.-ket találnak ki, de mégis csak kevés jó K. van. Jónak akkor mondható a K., ha fából van készítve, ha könnyen jár, lehetőleg egyszerü, könnyen tisztítható, tartós és ha nem köpül nagyon gyorsan. Az újabban kitalált K.-k pléhből készülnek, s oly szerkezetüek, hogy a tejfölt néhány perc alatt köpülik ki. Ily K. azután rövid használat után biztosan a lomtárba kerül. A kisebb háztartásokban nálunk elterjedt csonkakúpalaku rudas K. megérdemli, hogy a jövőben is használtassék. A nagyobb K.-k közül legelterjedtebb a holsteini vitorlás K., mely eltérő nagyságban készülvén, épp oly jó szolgálatot tesz ott, ahol csak néhány liter tejet vagy tejfölt köpülnek, mint ott, ahol rendesen 100 litert vagy többet köpülnek.
(circulus). Ha egy pont a síkban ugy mozog, hogy egy szilárd ponttól való távolsága állandóan ugyanaz, akkor egy önmagába visszatérő görbe vonalat ir le. E vonalat körvonalnak s azt a síkrészt, melyet körülzár, K.-nek nevezzük. Rendesen a körvonalat is, mely a K. kerületét képezi, röviden csak K.-nek nevezzük. Az a pont, melytől e vonal pontjai egyenlő távolságra vannak, a K. középpontja (centrum), a középponttól a K. kerületének valamely pontjához vont egyenes vonaldarab a K. sugara (küllő, radius). Egy egyenes vonalnak a K. kerületével csak akkor lehetnek (valós) közös pontjai, ha az egyenesnek a középponttól való merőleges távolsága nem nagyobb, mint a sugár. Ha e távolság egyenlő a sugárral, akkor az egyenesek a K.-rel csak egy közös pontja van. Az egyenest ekkor érintőnek (tangens) s a K.-rel való egyetlen közös pontot érintési pontnak hivjuk. Az érintő merőleges az érintési ponthoz húzott sugárra. Ha az egyenesnek a középponttól való távolsága kisebb a sugárnál, akkor az egyenes két pontban metszi a kört és szelőnek (secans) neveztetik. A szelőnek a két metszési pont közé foglalt részét húrnak (chorda) mondjuk. A húr hossza legnagyobb, ha a szelő keresztül megy a középponton. Az ily szelőt, valamint e szelőnek a metszési pontok közé foglalt részét átmérőnek (diameter) nevezzük. Az átmérő hossza a sugár kétszeresével egyenlő. Bármely átmérő felezi a reá merőleges húrokat. A körvonal bármely részén körívnek (arcus) nevezzük. Egy körív és a végpontjait összekötő húr által bezárt síkrészt karéjnak (körszelet, körszegvény, segmentum) mondjuk, egy körív és a K. középpontjától ezen ív végpontjaihoz húzott sugarak által bezárt síkrészt pedig gerezdnek (körcikk, sector).
A körvonal és a körív hosszának, valamint a K., a karéj és a gerezd területének meghatározásával a körmérés (ciklometria) foglalkozik. A K. kerülete, vagyis az egész körvonal hossza 2rp, hol r a K.-nek sugara és p = 3,14159... a ludolfi szám. A K. kerületének 360-ad részét foknak (°) nevezzük; egy foknak hosszusága tehát rp/180. A f foku körív hossza rp/180f. A kör területe: r2p, a f° -u körívhez tartozó gerezd területe: r2p/360f, s a megfelelő karéj területe:[ÁBRA] A körmérés első szigoru tárgyalása Archimedestől való. Ő azt találta, hogy a kör kerületének az átmérőhöz való viszonya p nagyobb mint 3 10/71, de kisebb mint 3 1/7. Utána számosan foglalkoztak e viszony pontosabb kiszámításával. Ludolf van Ceulen a XVI. sz. végén ezt a számot először 20, utóbb 35 tizedesre számította ki. Századunkban Dase 200 tizedest számított ki, s akadtak, akik még több tizedes kiszámítására fecsérelték idejüket. A K. kerületének meghatározását kiegyenesítésnek, rektifikálásnak v. rektifikációnak, a terület meghatározását a K. négyszögítésének vagy quadraturájának szokás nevezni. Sokan e két feladatot a következő fogalmazásban akarták megoldani: pusztán vonalzó és körző segítségével szerkesztendő oly vonaldarab, mely egyenlő hosszu egy adott sugaru K. kerületével s egy oly négyzet, mely egyenlő területü egy adott sugaru körrel. Végre Lindemann 1882. kimutatta, hogy ily szerkesztés lehetetlen. Az ily értelemben vett rektifikáció és quadratura lehetetlenségének oka abban rejlik, hogy a p szám transzcendens, azaz nem tesz eleget oly algebrai egyenletnek, melyben az együtthatók egész számok volnának. De ha a K. kerületének és területének teljesen pontos megszerkesztése lehetetlen is, nagymérvü megközelítést nyujtó szerkesztéseket többen találtak.
[ÁBRA] 1. ábra. A kör kiegyenesítése.
[ÁBRA] 2. ábra. Körív kiegyenesítése.
Különösen használható szerkesztést nyujtott Kochanski lengyel jezsuita 1685., mely p helyett 3,14153-at adja, s a következő (1. ábra): Rajzoljuk a K. AB átmérőjének A végpontja körül az adott kör sugarával egyenlő körzőnyilással az OCD körívet s ennek az adott körrel való C metszési pontja körül az AD körívet, mely OCD-t D pontban metszi. Az OD egyenesnek és az A pontban vont AF érintőnek E metszéspontjából rakjuk fel a sugár háromszorosával egyenlő EF hosszuságot és ennek F végpontját kössük össze B-vel. Az igy nyert BF vonaldarab igen keveset különbözik a K. félkerületétől. Egy tetszőleges, de 450-nál kisebb ív kiegyenesítésére Snellius a következő közelítő szerkesztést találta (2. ábra): A kiegyenesítendő AD körív A végpontján keresztül vonjuk meg az AT érintőt s az AB átmérőt, melynek meghosszabítására a sugárral egyenlő BC hosszuságot rakjuk fel. Ha az E pont a CD egyenesnek AT-vel való metszése, akkor az AE egyenes vonaldarab csak igen kevéssel rövidebb az AD körívnél.
Gusztáv Vilmos, l. Kbr.
(növ., solutio floris, adesmia heterologa, antholysis), a virág részei rendes helyzetének abnormis megváltozása. A virág tengelye rendesen olyan kurta, hogy szemmel alig látjuk, azért a virág tagjai rendesen körös helyzetüek. Ha azonban, kivált a kerti virágok virágának a tengelye megnyulik, akkor a kehely, szirom, him és termő nem maradhat egymás mellett szorosan, körös vagy örves helyzetében, hanem egymástól jobban vagy kevésbbé eltávolodva, spirális vonalban sorakozik egymás után.
(Kurch) nemzetségből Baka soproni várjobbágy volt 1231., midőn rokonával, Budával a sopronvármegyei Enyődön levő jószágát a barsmonostori zárdára hagyta, mint az 1237. a győri káptalan is bizonyította. (Fejér, Cod. Dipl. IV. I. 75.) A nemzetségnek más nyoma nincs.
vagy körének, társas előadásra szánt ének, melyben minden versszak kezdetét vagy végét az egész kar, a többit azonban csupán az előénekes szokta előadni.
az, melynek művei köralaku térséget vesznek körül.
Kelemen, ferencrendi áldozópap, iró, szül. Nagyszombatban 1821 szept. 7., megh. Esztergomban 1891 nov. 10. 1840. a sz. Ferenc rendjébe lépvén, tanulmányait Pesten végezte. Pappá szentelték 1844. Ez idő óta több helyen mint tanár, könyvtárnok, hitszónok működött. Számos nyelvészeti értekezést irt a Magyar Nyelvőrbe, Közoktatásba. Szorgalmas munkatársa volt a Magyar Egyházi Szónak, Szabad Egyház, Egyházi lapok, Havi Szemle stb. lapoknak. Önálló művei: Krisztus követése (Pest 1857); Mária tisztelete (u. o. 1858); Nyelvészeti tanulmányok a szakjelekről (u. o. 1859); Nyelvészeti tanulmányok a mondatköltésről (u. o. 1860); Bölcsészeti tanulmányok (u. o. 1861); Szentkeresztúti intések (Esztergom 1868) stb.
az ágyuknak általános használata előtt a városokat körülvevő, hátul gáttal, elül árokkal erősített, kőből, védő czölöpökből, v. rőzsefonatok közé sulykolt földből épített várfal, melyhez egymástól kétszeres nyíllövésnyi (250-300 lépés) távolságra kifelé és befelé nyuló védő-tornyok voltak építve, hogy azokból a K.-ra rohanó ellenségre oldalvást is lehessen lőni s hogy a netalán a K.-ra s a gátra jutott ellenség a tornyokból folytatott lődözés által ismét visszavonulásra kényszeríttethessék.