a Nagy-Fátra hegyláncolat egyik tagja, mely Bars és Zólyom vármegyék határán emelkedik; D-en a Garam, K-en a Garam és Beszterce (Bisztrica) völgye, Ny-on a Körmöci- és a Turóc-patak völgye határolja, mig É-on a stubnya-hermaneci nyereg (891 méter) választja el a Nagy-Fátra főcsoportjától. A K. ez utóbbi folytatásának tekinthető, de egészben véve nála szaggatottabb és meredekebb, bár alacsonyabb. Főgerince É-ről D-re csap s jelentékenyebb emelkedései a Flochova (1324 m.), Vihnatova (1281 m.), Sucha hora (1227 m.), Goldbrunn (1266 m.) és Laurin (1026 m.). A hegység tulnyomólag trachitból áll. Gerinceit erdőségek takarják, Ny-i részében Körmöcbánya vidékén nagymérvü bányászat folyik.
főleg a magyar nyelv terjesztése céljából alakult 1880. Alapszabályait a belügyminiszter 1880. megerősítette s azóta folyvást működik. Rendes tagok havonként 20 krt, pártoló tagok évenkint 2 frtot fizetnek. Tiszteleti tagok a közgyülésen szótöbbséggel választatnak az irodalom és közélet hazafias szellemü jelesei közül.
(O-), kisközség Bars vmegye garam-szent-kereszti j.-ban, (1891) 498 tót lakossal. Határában a körmöcbányai magyar királyi arany- és ezüstbányához tartozó bányművek vannak.
Imre, kanonok, egyházi iró, szül. Pest vármegyében 1811., megh. 1871 okt. 22-én. Tizenhárom éves korában papnövendék lett a kalocsai egyházmegyében, 20 éves korában pedig már a kaocsai szeminárium tanulmányi felügyelője, egy évre rá az egyháztörténet és jog rendes tanára. 1834. szentelték pappá. 1844. Pestre neveztetett ki az egyháztörténet tanárává, 1846. nagyváradi kanonok, később a Lipót-rend kiskeresztjét kapta. 1852. lemondott tanszékéről és Nagyváradra, kanonoki székhelyére költözött. K. ifju kora óta működött az irodalom terén. A hirlapokban számos vallási és konzervativ irányu cikket közölt. Önálló művei: Az igaz hazafiuság alapvonalai (1837); A keresztény hit és egyház történeti kifejlődése (4 köt., 1846); A magyar kat. egyház jogállása a mai viszonyokban (Pest 1867).
l. Kajomteke.
l. Kcke.
l. Kör.
1. Keresztély Gottfried, német iró, K. Tivadar apja, szül. Lipcsében 1756 jul. 2-án, megh. Berlinben 1831 máj. 13. Drezdában főszentszéki, majd főtörvényszéki tanácsos volt. Házában nagyon sok szellemi előkelőség fordult meg, köztük a nagy Schiller Frigyes, aki sokáig tartózkodott nála. Mikor fia katonává akart lenni, lelkesedve adta meg rá az engedélyt. K. adta ki a Schiller összes műveit életrajzi toldalékkal (Stuttgart 1812-15, 12 kötet). Saját művei: Aesthetische Ansichten (Lipcse 1808); Deutschlands Hoffnungen (u. o. 1813). Schillerrel folytatott levelezéseit Gödecke adta ki (Berlin 1847, 3. kiad.). V. ö. Jonas Chr., G. K. (Berlin 1881); Weber A., Briefe der Familie K. (Deutsche Rundschau, 15. és 16. kötet).
2. K. Tivadar Károly, német költő és szabadsághős, az előbbinek fia, szül. Drezdában 1791 szept. 21., elesett 1813 aug. 26. 1808-1810-ig a freibergi bányászati akadémiát látogatta; azután Lipcsébe ment jogot tanulni. Betegségbe esvén, 1811 nyarán Karlsbadba, onnan Bécsbe ment, ahol Kotzebue közbenjárására alkalmazást kapott mint szinházi költő. Már Lipcsében adta ki költeménykötetét Knospen címen (1810); ezeket követték drámai művei: Die Braut; Der grüne Domino; Der Nachtwächter; Toni; Die Sühne; Zrinyi; Hedvig és Rosamunde. Részt vett mint hadnagy a Napoleon elleni szabadságharcban és pedig a Lützow-féle szabadcsapatban. 1813 jan. 7. a Kitzen melletti ütközetben súlyos sebet kapott és Karlsbadba került, ahol meggyógyult. Azután viszament a csapathoz, ahol Lützow adjutánsa lett. Augusztus 26., egy órával az ütközet előtt megirta hattyudalát, a Schwertlied-et. Az ütközetben, amelyben hősies részt vett, elesett és Wöbelin mellett egy vén tölgyfa alatt temették el. Mecklenburg-Schwerin hercege a tölgyet környező teret K. apjának adományozta s most a helyet emlék díszíti, amely alatt ott pihen K. nővére és apja is. K. eleintén a Kotzebue-iskola hive volt; drámáiban Schillert utánozta. Ez az utánzás legszembeszökőbb a Zrinyi címü tragédiában, amely annak idejében óriási hatást tett Bécsben, de drámai tekintetben sok kifogás alá esik (magyarra fordította Petrichevich Horváth Dániel, Kolozsvár 1819). Kölcsey Ferenc tanulmányt irt róla. Mint dalköltő kiváló, maradandó érdemeket szerzett. Szabadságdalai egész Németországban visszhangzottak és lángra gyujtották a sziveket. Dalait Leier und Schwert cím alatt az apja adta ki először, majd újabban Gottschall, bevezetéssel (Lipcse 1868). Összes műveit Streckfuss adta ki (1 kötetben, Berlin 1834 és 4 kötetben 1838) és sok kiadást ért el. A költőnek Drezdában is állítottak emléket. V. ö. Lehmann, Körners Leben (Halle 1819); Brasch, Das Grab zu Wöbelin (Schwerin 1861).
l. Kcke.
(növ.), l. Kerületen növők.