Köslin

1. közigazgatási kerület Pomeránia porosz tartományban, a Keleti-tenger partján, 14,026 km2 területtel, (1890) 563,569 lak., a következő 12 járásra van fölosztva:

A járás neve

Terület km2-ben

Lakóinak száma

Schivelbein

502

18,737

Dramburg

1171

35,779

Neustettin

2007

74,391

Belgrad

1127

44,547

Kolberg-Körlin

930

52,234

Köslin

748

45,305

Bublitz

704

20,375

Schlawe

1584

73,234

Rummelsburg

1147

32,976

Stolp

2267

98,762

Lauenburg i. P.

1228

43,517

Bütow

609

23,712

Kősó

v. aknasó, a konyhasónak kemény kőzet alakjában helyenkint nagy mennyiségben található neme, mely legnagyobb részben tiszta klórnátriumból áll; rendesen nagy vastagságu telepeket alkot, melyek agyag-, anhidrit- és gipsz-rétegekkel váltakoznak, v. eme rétegektől minden oldalon körül vannak véve; a tiszta kősó felett rendesen káli- és magnéziatartalmu sórétegek feküsznek, a tiszta kősó fekvőjét pedig gipsz- és anhidrit-rétegek képezik. Hazánkban nagy mennyiségben található; Erdélyben Parajd és Szováta mellett századok óta állanak a kősósziklák kitéve az idő minden változásának. Újabb időben Németországon Stassfurtnál tártak fel hatalmas kősótelepeket, melyeknek felső részeiben nagy mennyiségben előforduló káli- é magnézia-sók iparilag feldolgozva kitünő trágyául szolgálnak. L. még Bánya és Só.

Kősó-formáció

igy nevezték régebben a triász-szisztémát, különösen pedig ennek kagylósmész emeletét, minthogy a triászban leggyakoribb a kősó. Ma már nem használatos név, egyrészről mert más szisztémákban is elég gyakori a kősó, másrészről pedig, mert van elég terület, ahol a triászban nincs kősó.

Kösöntyü

nyakra való ékesség, nyaklánc, továbbá karkötő, végre ruhaékesítő nagy kapocs v. öregcsat, mely félhold, boglár vagy más alakban paláston, köpenyegen, kacagányon stb. a nyak táján a ruhadarab összefoglalására szolgál.

Köster

János, német drámairó. Született Kritzowban 1818 aug. 16. Berlinben, Bonnban s Münchenben filozofiát tanult, bejárta Olasz- és Franciaországot. Drámái, amelyek kezdetben a kritika elösmerését érdemelték ki és történelmi eseményeket tárgyaltak, nem kerültek szinre. Ilyenek: Alkibiades (Berlin 1839); Maria Stuart, Konrdin, továbbá a trilogia Heinrich IV. von Deutschland (Lipcse 1844); Luther (Boroszló 1847). Később szinrekerült drámái: Ulrich von Hutten (u. o. 1846); Hermann der Cherusker két részben (Berlin 1861). Vígjátékai: Liebe im Mai, oder Calandrino im Fegefeuer (Weimar 1866). Irt novellákat és politikai röpiratokat is. - neje Luiza, szül. Schlegel, szül. 1823. Lübeckben, a maga idejében egyik hires operaénekesnő volt.

Köstlin

1. Gyula, német evang. teologus, szül. Stuttgartban 1826 máj. 17. Tanulmányai bevégzése után beutazta Angliát és Skóciát, 1850-ben Stuttgarban helyettes lelkész, kevéssel később a tübingai lelkész-képezdében segédtanár lett; 1855. Göttingába hivatott meg teologiai rendes tanárul, honnan 1860. Boroszlóba, 1870. Hallebe neveztetett ki ugyanily minőségben. Művei. Die schottische Kirche (1852); Luthers Lehre von d. Kirche (1853); Luthers Theologie (1863, 2 kötet); Luther (4. kiad. 1889); Luthers Leben (9. kiad. 1891); Luther u. Jansen (3. kiad.); Luther der Reformator (22. kiad.); Die Glaubensartikel der Augsburger Confession (1891); Der Glaube und seine Bedeutung (1895); K. önéletrajza, megjelent a Wilda által kiadott Deutsche Denker c. gyüjteményes munkában (1891). A Theologische Studien und Kritiken c. folyóirat szerkesztője.

2. K. Henrik Adolf, német zenetörténész és teologus, szül. Tübingában 1846. Teologiát és a bölcsészeti tanfolyamot végezte és jelenleg udvari lelkész a hessen-darmstadi udvarnál. Több becses munkát irt, ilyen. Fr. Silcher u. K. M. Weber (1877); Die Tonkunst (1878); Luther als Vater des Kirchengesanges (1882); Geschichte der Musik (4. kiad. 1888); Gesch. des christl. Gottesdienstes (1887); Die Lehre von d. Selsorge 81895).

3. K. Károly Reinhold, német prot. teologus és esztetikus, szül. Urachban 1819 szept. 20-án, megh. Tübingában 1894 ápr. 12. A tübingai teologiai karnál 1846. repetens, 1849. magántanár lett. Művei: Der Lehrbegriff des Evangeliums u. der Briefe Johannes (1843); Der ursprung u. die Komposition der synoptischen Evangelien (1853). Minthogy azonban Baur iskolája, melyhez K. is tartozott, az ötvenes évek utóbbi felében a kormány előtt veszélyesnek tünt fel, K. ekkor az esztetikai és műtörténelmi tudományok művelésére adta magát, s e szakon 1857. rendkivüli, 1863. rendes tanárul neveztetett ki. Ezen munkakörben kifejtett munkásságának eredménye: Goethe's Faust u. seine Ausleger (Tübinga 1860); Aesthetik (u. o. 1862-69); Hegel (I. 1870); Der Ring der Nibelungen (1877); Gesch. der Ethik (1887); Prolegomena zur Aesthetik (1889). Kiadta Schweglernek bölcsészeti munkáit és Hölderlin költeményeit.

4. K. Keresztély Reinhold, német jogi iró és költő, szül. Tübingában 1813 jan. 29., megh. u. o. 1856 szept. 14. Tübingában, Heidelbergában éss Berlinben tanult, 1836. ügyvéd lett, 1839. magántanárrá habilitáltatta magát Tübingában, 1840. u. o. rendes jogtanár lett. Neje Lang Jozefin (szül. Münchenben 1815 dec. 2.) hires énekesnő és dalszerzőnő volt. K. több munkát irt a württembergi jogról, azonkivül vannak más jogi művei is: Die Perduellio unter d. röm. Königen (Tübinga 1841); Neue Revision der Grundbegriffe des Strafrechts (2. rész, u. o. 1844); Der Wendepunkt des deutschen Strafverfahrens im 19. Jahrh. (u. o. 1849); Das Geschwornengericht (u. o. 1849); System des deutschen Strafrechts (u. o. 1855 óta); Geschichte des deutschen Strafrehts (u. o. 1859.) stb. A jogirodalom mellett K. a költészetet is művelte. 1838 óta Reinhold név alatt novellák és költemények jelentek meg tőle, amelyek összegyüjtve Brémában (1847. 3. köt.) jelentek meg.

Kösü

fogó készülék, melyet a munkatárgy v. szerszám befogadására használnak. L. Szerszámok.

Kőszáli kecske

l. Kecskefélék.

Kőszeg

1. K. (Güns), rendezett tanácsu város szab. kir. város címével, Vas vmegyében, a Gyöngyös patak partján s a Kőszegi-hegység tövében, igen kies, termékeny vidéken.

[ÁBRA] Kőszeg város címere.

A csinosan épült s tiszta város magva a belváros, melyet egyik oldalon még most is mély sáncárok vesz körül s melynek központja a tornyokkal ellátott, de eredeti jellegéből teljesen kivetkőzött s ma már gazdasági célokra szolgáló vár. A városháztéren áll a XV. sz.-ból való városháza (gazdag levéltárral), a plébánia- (magyar) templom (1615), a bencések temploma (szent Jakab- v. német templom), melyet Gara Miklós nádor építtetett, benne Jurisics Miklós gyermekeinek és Széchy Máriának sírja; a bencések székháza és algimnáziuma s a régi rokoko faragványai által kitünő gyógyszertár. A belvárost övező várkerületen van az árvaház, Magyarország legrégibb árvaháza, mely 1749. mint jezsuita konviktus nyilt meg), a kisdedóvó díszes épülete, a polgári iskola stb. s egyik mellékutcájában az evang. templom és izraelita zsinagóga. A várkerület végében van K. legszebb tere, a Flóriántér, az 1892. épült díszes gótizlésü kat. templommal. Innen a Császár-utca, K. legélénkebb utcája vezet a vasút felé. A város külső részei, É-on az ugynevezett Sziget (előbb német külváros), D-felé a Magyar-utca (előbb magyar külváros) kevésbbé városias szinezetüek. A várost kelet felől öntöző Gyöngyös partján szép sétányok s kertek s a folyón tul a katonai alreáliskola nagyszerü épülete (1853-65) és parkja van; a város nyugati végén a Dreiszker-féle hidegvizgyógyintézet, mely fölött a szép Kálváriahegy (393 m.) emelkedik, 1729-35. Pálffy Miklóss nádor adományából épült három tornyu templomával. K. ma a K.-i járás szolgabirói hivatalának, járásbiróságnak, kir. közjegyzőségnek, adóhivatalnak, s állami fatenyésztési biztosnak és honvédzászlóaljnak székhelye; van bencésrendi algimnáziuma (1680), katonai alreáliskolája (1856. mint katonanevelő intézet alapítva, 1874 óta alreáliskola), községi polgári fiu- és leányiskolája, alsófoku ipar- és kereskedelmi iskolája, domonkosrendü apácazárdája (benne elemi s felső leányiskola és tanítónőképző intézet), katolikus és evangélikus elemi iskolája, kisdedóvója (1869). Ezen számos régi tanintézet hatása folytán K. hazánk legműveltebb városai közé tartozik. Itt jelenik meg a Kőszeg és Vidéke címü hetilap (XV. évf.) és két német hetilap. Van itt továbbá kat. árvaház, betegház (irgalmas nénék vezetése alatt), három szegény-ápolda, két takarékpénztár, ipartestület, többféle jótékony és közhasznu egyesület (közte zeneegyesület, a Magyar turistaegylet osztálya stb.), kitünően berenezett hidegvizgyógyintézet, gőz- és kádfürdő stb. Ipara azelőtt jelentékenyebb volt, hajdan virágzó posztóipara ma már jelentékenyen csökkent, némi jelentősége a téglagyártásnak, szeszégetésnek és faiparnak van; legnagyobb ipartelepe nagy gőzmalma s jelenleg sörgyár van alakulóban. Van itt továbbá részvénytársulat tulajdonát képező sertéshizlaló. Kereskedelme marhában és gabonában, borban és gyümölcsben elég élénk, de hiányos közlekedése a kereskedelem nagyobb mérvü felvirágzását akadályozza. K. a szombathely-K.-i vasúti vonal végállomása, van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakóinak legfontosabb kereseti ága ma is a földmívelés, bor- és gyümölcstermelés; kiterjedt s eddig filloxeramentes szőllői ős idők óta jó bort termelnek és gyümölcse, gesztenyéje kiváló minőségü. Lakóinak száma 1850-ben 5802, 1881-ben 7301, 1891-ben 7076 volt, ezek közt (1891) 3197 magyar, 3679 német s 140 horvát; hitfelekezet szerint 5119 róm. kat., 1654 ágostai evangelikus és 259 izraelita. Lakott házaink száma 809. Termékeny határa 5016 ha. Környéke szép erdős hegyvidék, melyet minden irányban járható utak szelnek s több helyütt messzelátók és menedékházak vannak.

K várát a németújvári grófok a XIII. sz. közepe táján építették, s körülötte telepedett le a környék népe, mig a 609 m. magas (ma Óháznak nevezett) hegyen álló, állítólag Zsolt vezér által épített felsővár mindinkább elhanyagoltatott s lassankint teljesen eltünt. 1327. Róbert Károly a várost a hűtlen Németújváriaktól végleg visszavevén, lakosságát megszaporítá, szabadalmait megerősíté s új kiváltságokkal ajándékozá meg. 139. Erzsébet királyné K. városát III. Frigyes császárnak zálogosítá l; Ulászló király alatt ugyan ismét magyar kézre került, de 1445-ben III. Frigyes azt újra elfoglalta s ezután többször cserélte urát, mig végre 1482. Mátyás király visszafoglalta s polgárait öt vére az adó alól fölmentette. Mátyás halála után Csolnoki Albert alvárnagy 1490. minden kényszerítő ok nélkül K.-et átadta Miksa császárnak, kinek azt a közte és II. Ulászló közt az ország tudta és beleegyezése nélkül létrejött békeszerződés állandóan biztosította. K. most másfélszázadon át (1491-1649) Ausztriához volt csatolva s sak egyházilag tartozott továbbra is a győri püspök joghatósága alá. A török uralom alatt aratta K. legnagyobb diadalát, amidőn 1532. Jurisics Miklós, K. kapitánya, 28 huszárból, 18 német lovas katonából és 700 menekült fegyvertelen parasztból álló csapatjával a 300,000 főnyi török hadsereget 25 napig (aug. 5-30.) feltartóztatta, mely végre is eredménytelenül volt kénytelen K. alól elvonulni. I. Ferdinánd 1537. K. várát és városát minden hozzátartozóival együtt örök birtokul Jurisicsnek ajándékozta s a polgárok vitézségét nevezetes kiváltságokkal jutalmazá meg. Jurisicsnek azonban egyenes örökösei nem lévén, K. 1544. idegen zálogtulajdonosra, Weispriach Jánosra, majd ennek vejére, Teufel Kristófra s Jurisics fivérének gyermekeire szállott. 1605. Nádasdy Tamás birta, ki Bocskay serege előtt megnyitá a vár kapuit. Bethlen Gábor felkelése alatt K. hol az egyik, hol a másik párttól sokat szenvedett. 1647. III. Ferdinánd, miután még két évvel előbb a várat és uradalmat 250,000 frtnyi zálogösszegben a Széchy grófoknak adta volt, végre visszakapcsolta K. városát Magyarországhoz. 1689-ben Esterházy Pál szerezete meg a Széchy örökösöktől csere útján és 66,000 frt felülfizetésen. A Rákóczi-féle háboruban K. ismét igen sokat szenvedett, 1710 szept. 27. Bezerédj Imre kuruc ezredes felégette és kirabolta a várost. A város megfogyatkozott lakosságát 1713. rajnavidéki németekkel szaporították, kik a város délkeleti határában földet kapván, ott a ma is K.-hez tartozó Svábfalut alapították. 1778. nagy tűzvész pusztítá a várost. 1809 május havában a franciák szállták meg a várost. 1848. Windischgrätz herceg rendeletére a magyar érzelmü K. ostromállpotba helyeztetett és erős sarccal sujtatott. Azóta fejlődése csak lassu. 1876. szabad királyi városi címének meghagyásával rendezett tanácsu várossá lett. 1893 szept. itt tartották a nagy hadgyakorlatokat, melyekben II. Vilmos német császár és a szász király is részt vett.

2. Kis-K. (Batina), nagyközség Baranya vármegye baranyavári j.-ban, (1891) 2346 magyar, horvát és német lakossal, postahivatallal, postatakarékpénztárral és egy Leányvárnak nevezett váromladékkal.

Kőszeghi

János, tudós jezsuita, iró, szül. 1698., megh. 1750. Sopronban. 1713. lépett a Jézus-társaságba. Különösen történettel és bölcselettel foglalkozott. Később mint rektor működött. Művei. Magni manes Transilvaniae Principum (Kolozsvár 1722).


Kezdőlap

˙