v. vajfűfélék (növ., Saxifragaceae), mintegy 540 fajt magába ölelő kétszikü és különszirmu család; leginkább köves, sziklás helyeken, szirtek hasadékaiban nőnek, mintegy törik, rontják a kősziklát. Valamennyi földövön teremnek, többnyire füvek. Levelök állása váltakozó, átellenes vagy egészen örves, gyakran rózsa módjára összeszorul. A levél egyszerü, épszélü, fürészelt, majd ujjasan fogas v. szabdalt. A virág csillagforma, különböző virágzattá egyesül. Kelyhe meg a szirma 4-5 levelü; szirom némelykor nincs. Himje gyakran 10, ritkábban 4, 8 v. több, perigin. A termő külső vagy félig külső, 2, ritkán 3 vagy 5 levélkéből alakul, bibeszála szabad vagy összeforrad. Termése gyakran kétrekeszü, sokmagu, tetején a két bibeszál mintegy szarv emelkedik, s a toktermés közte nyilik. Apró magjukban az endospermium tengelye irányában van az egyenes csíra. Az igazi K. főleg a hegyi régió növényei. A Cunonia L., Weinmannia L., Ceratopetalum Sm. több faját a geologia harmadkorából is ismerik. V. ö. Baillon, Saxifragaceae, Histoire des plantes (3. köt.).
(növ., Saxifraginae), a kétszéküek különbszirmuak rendje; csillagszerü, pároséletü, 5-sokszirmu virágjukban a him kétsoros, a termő a szirmokkal megegyező számu v. kevesebb levélből alakul, s külön maradó, egylevelü gyümölcs v. pedig összeforradt külső, félig külső avagy belső rekeszes gyümölcs lesz belőle. Ide tartoznak a kőtörőkefélék, Francoaceák, ribizkefélék, a pozsgafélék, hortenziafélék, jázmincserefélék, meg a Hamemelidaceák.
egy téglafalazatban az a sor, melynek téglái hosszabb oldalukkal merőlegesen állanak a fal síkjára (ellenkezőleg az u. n. futó-sorokkal, melyeknek téglái rövidebb oldalukkal állanak a fal síkjára merőlegesen).
folyékony v. pépszerü anyag, mely az összetartozó testek érintkezési lapjai közé téve, a megkeményedés után a két testet összetartja. Az építészetnél szokásos K.-ek a vakolat, a gipsz és a cement; famunkálatoknál az enyv, stb. A festészetben K.-en azon anyagot értjük, melyet azért kevernek a festékhez, hogy folyékony legyen és tapadjon; ilyen K.-ek az olaj, a gyánta, a kence, az enyv stb. L. Építészet, Asztalosság, Festészet.
(conjunctiones), azon alakszók vagy beszédrészecskék, melyek egész mondatoknak gondolkozási viszonyait kifejezik s azokat egymással összekapcsolják, tehát mondatviszonyító szóknak is mondhatók, melyek nélkül a gondolatok összefüggése s egymásra való finomabb vonatkozása gyakran határozatlan, sőt érthetetlen maradna. A K. nagyobbrészt határozószókból származtak, sőt többen még a mai nyelvben is határozók (p. részint, következőleg, különben stb.). Egyesek névmásokból keletkeztek (p. azonban, mialatt, midőn stb.), mások igeszói alakok. Egyáltalán minden szó kötőszóvá válhatik, ha vmely egész mondatra (nemcsak annak egyes elemeire) vonatkozik és azt más mondattal bizonyos viszonyba hozza. A K. v. mellérendelők, v. alárendelők, a fogalmakat v. egymás mellé, v. egymással ellentétbe helyezik, továbbá egymással hely és idő, mennyiség és minőség, ok és okozat, módosság és egymástól való függés szerint viszonyítják. A K. ezen osztályai ismét alosztályokra ágazván, számuk jelentékennyé növekedik és alapos, minden irányban való meghatározásuk a nyelvtudomány egyik legszebb föladata. V. ö. Simonyi Zsigmond, A magyar K., egyúttal az összekötő mondat elmélete (akadémiai pályamunka, 3 kötet).
igen nevezetes az ember és az állatok testében; mert ez tartja a szerveket és azok részeit egymással egybe, másrészt viszi a vérereket és idegeket mindenüvé szét a testbe, végül a betegségekben ez vivője, sőt sokszor termelője is a kóros anyagoknak. Ugy, hogy a patologok már régen kimondották azt, hogy «ha K. nem volna, betegség sem volna». A K. eredése nevezetes, mert az embrionalis életben bármely alakja ugyan egy K.-ből, az u. n. kocsonyás v. embryonális K.-ből fejlődik, nemcsak, hanem azért is, mert rokonai a porcogó és csont is ugyanilyen anyatelepből származnak. A K. alakjai a következők: 1. a nyálkás v. kocsonyás K., amely nemcsak az embrióban, de a kifejlődött ember üvegtestében (l. Szem), valamint a fog belében, az ujjak bőrében v. a kórosan fellépő kocsonyás daganatokban (myxomákban is) előfordul. 2. A recés K., amely csillagalaku sejtek hálózataiból áll s egy nevezetes alakulása az ugynevezett adenoid (mirigyes) K., a nyirokmirigyekben és mirigyes szervekben van szépen kifejlődve és üregeiben (hálóüregeiben) nyiroksejtek fészkelnek és képződnek. 3. A zsírszövetet is ide számíthatjuk, mert zsírt tartó sejtjei K.-sejtekből fejlődnek s K. tartja össze fürtökben azokat. A zsírszövet előfordul a szervek felületén s azok egyes részei között, a nagy csepleszen és a bőr alatt (bőr alatti hájréteg, panniculus adiposus, l. Bőr). 4. A rostos K. jellemezhető akként, hogy sejtek és sejtközi rostozat képezi azt. Alakjai a laza és tömött K. 5. Elő K., igy nevezte el Kühne ezt a K.-alakot, mert sejtjei érintésre vagy más inzultusra is összehúzódnak s a behatás után későbben ismét visszanyerik alakjukat, vagyis mozognak. 6. A festékes K. sejtjei pigment- (melanin) szemcséket (festéket) tartalmaznak s ezért az ilyen sejteket kromatoforáknak nevezik. Alsóbb foku állatokban igen elterjedt ez az alak. Az emberben ilyen K.-i pigmentes sejtek csakis a szemben, nevezetesen annak u. n. ereshártyájában (tunica chorioidea; l. Szem) találhatók. Pigmentes (festékes) felhámsejtek azonban a szem többi részén s az ember bőrében is vannak s befolyásolják a bőr állandó szinezetét. 7. Az ínszövetet, az inakat, amelyek az izmokkal függnek egybe s azokat a csontokhoz, vagy hártyás képződményekhez tapasztják, a tömött K. alakjaihoz lehet számítanunk. Ezek párhuzamosan futó és ragasztó anyaggal összetartott rostos ínkötegekből u. n. ínszálakból állanak, amelyek rostjai között u. n. ínsejtek találhatók. Az inakat az ínhüvely takarja, amelyben erek és idegek futnak s belőle jutnak be ezek az ínkötegek közé. Az inakban ínidegvégződést találtak újabban Golgi, Rollett, Schiefferdecker, Thanhoffer és mások; ezen idegvégződés finom idegrece alakjában fordul elő s a végidegkiterülést Golgi-féle testecskének nevezik. Ezenkivül a bőrben már régen ismert tapintó testecskékhez hasonló idegvégződéseket is irtak már le újabban az inakban. A szalagok (ligamenta) és bőnyék (fasciae) is ide sorozhatók. A szalagok rostos képződmények K.-i és ruganyos fibrillákból egybetéve és vagy az ízületek tokjait képezik, vagy azoknak a csontokkal összekötötten erősítésére szolgálnak, vagy izmok választólemezeit alkotják, vagy a fasciák az izmokat borítják, vagy végül a hashártya szalagai a hasüregi szerveket kötik egybe. Különös alakjai a K.-nek az ízfelületeken előforduló rostporcogós szegélyek (labra glenoidea) és az ízületek közötti porcogók (meniscusok), nemkülönben az u. n. porcogós (chondroid) K. is. Amazok lényegükre nézve az inakhoz hasonlóan tömött K.-ből állanak; emezekben pedig ezenfelül még egyes esetekben porcogósejtekhez hasonló képződmények is találhatók.
Az agyvelőben és a gerinc-agyvelőben még egy különös, részben ideges, részben K.-i alapállomány található, az u. n. idegenyv (neuroglia glia), amely szintén a K.-ek sorába sorolható, de nemcsak szemcsés alapállományból, hanem rostokból és csillagalaku sejtekből (glia-sejtek) áll; egy faja a póksejt, sok nyulványánál fogva igy neveztetve, mert alakra a kaszás pókhoz hasonlít. Az a szivacsos támasztó állomány, mely a szem fényérző szervében, a recehártyában (ideghártya, retina, l. Szem) előfordul s amit a glia az idegsejteket és idegrostokat egybetartja az agyban és gerincagyban, ugy ez összetartja a retina alakos elemeit egymással, szintén ide sorolható.
A K. gyuladása, általában a test szerveit körülvevő v. azok szöveteit összetartó K. gyuladása, mely a szervek kötőszöveténél szövet közötti gyuladásnak neveztetik. Ha hevenyen foly le, akkor genyedést és tályogokat okoz, ha kronikus lefolyást vesz, akkor a szevek szövetei között hegképződést s ezzel a szervek szöveteinek zsugorodását okozza. A gyuladás tulajdonképeni értelme szerint azonban a bőralatti zsírtartalmu laza K.-nek azon gyuladása, mely mikroorganizmusok bejutása által keletkezik, igen hevesen foly le, gyorsan és nagy területekre terjed szét, mindig genyedéssel jár s a bőrnek és K.-nek gyors elhalását okozza (phlegmone vagy phlegmonosus gyuladás). A baj élénk pirosságot, duzzanatot, forróságot és igen heves fájdalmat okoz a bőrön, magas lázakkal jár és mint fertőzésből eredő baj, a szervezetre igen komoly hatással lehet, mert rövid idő alatt genyes vérmérgezést (pyaemia) és ezzel halált hozhat. Gyógyítása a gyuladásos szövetek gyors és mély bemetszése, kellő fertőztelenítés által sokszor gyorsan elérhető.
l. Kötés.
l. Iparoktatás.
kötött-szövött áruk, l. Kötés, Kelme, Harisnyaáruk.
a verses előadás, amennyiben az a ritmus és a metrum törvényeihez van kötve; ellenben a prózát kötetlen beszédnek nevezik.