árterének kiterjedését tekintve az ötödik nagyságu. heves és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyékben fekszik, a Tisza partján. Töltésvonalának hossza 103 km., melynek 27 %-a a téglaburkolattal van ellátva s e tekintetben úttörőnek tekinthető hazai társulataink között. Töltéseinek tetőszélessége 4 m., a burkolt részeken 6 m., a vizfelőli rézsü lejtője 18,2 km. hosszban négyes, 57 km. hosszban hármas, a 27,8 km hosszu burkolt részen egyes; a mentett oldalié pedig 60 km. hosszban kettős 43 km. hosszban másfeles. Ártere 300,000 kataszt. hold s adóssága 7 millió korona, mellyel szemben eddigi befektetéseinek összege 7,2 millió. A töltések alá 11 vascső-zsilip van elhelyezve, melyek közül három 1 m., hét 50 cm. és egy 32 cm. átmérőjü. Egyöntetü belvizszabályozás nincs: a Tiszához közel eső területeken 54,7 km. hosszu társulati és 49,3 km. hosszu magánosok által készített és föntartott csatorna szolgál a belviz levezetésére; a társulat keleti, nagyobb felén pedig a Hortobágy-Berettyóvidéki belvizszabályozási társulat gondoskodik a belvizrendezésről. Székhelye Tisza-Roff.
v. középvizállás, tágabb értelemben véve a folyóvizek és a változó fölszinü tavak, valamint a tengerek közepes magasságu vizállásait jelzi- szűkebb értelemben véve pedig valamely időszak alatt észlelt vizállások középértékét (p. havi és évi K.).
l. Értékmérő.
azok az érzések, melyek segedelmével nem kivülünk levő tárgyak valamely tulajdonságát ismerjük fel, hanem melyek testünk v. egyes részei állapotáról értesítenek. Ilyen érzések a fájdalom és az izomérzés, valamint ide tartoznak a borzongás-, csiklandozás- s kéjérzés, végre K. az éhség és szomjuság érzete is. Hogy a tapintás, hallás, látás, szaglás és ízlés szervei által közvetített érzéseket külső tárgyakra vonatkoztatjuk, a K.-et pedig saját magunkra, erre bennünket a folytonosan szerzett tapasztalat tanított. L. még Érzések.
(lásd a mellékelt táblázatot), az olyan anyag, mely Földünk alkotásában nagy mennyiségben vesz részt. Nagyon sokféle szempontból tekinthetjük a K.-et. Az anyagában egynemü, vagyis csupán egyazon ásvány halmazából összeálló K.: egyszerü K.; az anyaágban nem egynemü, hanem különböző ásványokból összeálló K.: összetett K. Az összetett K.-et alkotó ásványok az illető K.-nek elegyrészei. Amely ásványnak jelenléte okvetlenül szükséges valamely K. alkotásához, mert nélküle az illető K. jellege megváltozik, az lényeges elegyrésze az illető K.-nek. Amely ásvány valamely kőzetben jelen is lehet, meg hiányozhatik is, anélkül hogy a K. jellegét befolyásolná, az mellékes vagy járulékos elegyrész. Szerkezetére nézve a K. általában lehet kristályos meg törmelék- v. klasszikus K. Kristályos akkor, ha csupa ásványkristályok, ásványszemek alkotják minden kötőszer nélkül; ellenben törmelékanyagoknak valami idegen kötőszer közbejöttével összeálló tömege: töremlék-K. Kristályos K. elegyrészei egyazon tömegből és közel egy időben kristályosodtak ki; a törmelék-K. elegyrészeit a viz hordotta össze, eredetileg nem voltak egymás mellett, csak később kerültek össze. Képződésre nézve vannak vizeredésü v. üledékes (neptuni, szediment) K.-ek, melyeket a viz rakott le; tűzrepedésü v. eruptiv K.-ek, melyek izzón folyós állapotból merevedtek meg, illetőleg kristályosodtak ki. Ha ezek ugy szerkezetükben, mint ásványi összetételükben a ma működő vulkánok lávájával egyeznek meg vagy hozzájuk nagyon hasonlók: vulkáni K.-eknek is mondatnak, megkülönböztetésül az olyanoktól, melyek a most működő vulkánok kitörési termékei közt fel nem találhatók ugyan, de egész szerkezetük tűzeredésre vall: mélység v. plutói K.-ek. Amazokról ugyanis azt tartják, hogy a felületen, utóbbiakról, hogy nagyobb mélységekben merevedtek meg és kristályosodtak ki. Ahol a felületen vannak, későbbi vulkáni működés emelhette fel őket. Korunk a mélység K.-eknek régibb, mint ama K.-eké, melyek a most működő vulkánok anyagával egyeznek meg. Meg szokás még képződés tekintetében különböztetni a metamorf-K.-eket is, vagyis olyanokat, melyet eredetileg nem olyan szerkezetüek és összetételüek voltak, mint amiképen látni őket, hanem vizeredésü v. vulkánikus K.-ből változtak ót hosszu idő folyamán. Némelyek még megkülönböztetik kriptogén K. néven az olyanokat, melyeknek szerkezete, nevezetesen palássága, rétegessége a vizeredetü vagy szediment K.-ekével egyezik, ellenben ásványi összetételükben az eruptiv K.-ekhez állanak közel (p. gnájsz, csillámpala). Nagyban való alakra, szerkezetre, illetőleg tektonikájukra nézve vannak réteges és tömeg-K.-ek. Előbbiek tömegében a folytonosság megszakad s egymással egy közösen haladó rétegek összessége, az utóbbiak tömegében folytonossághiány nincs, rétegekre való megszakítás nem észlelhető. A réteges K.-ek tulnyomó mennyiségben törmelék-K.-ek; amelyek rétegeseknek látszanak és kristályosak, azokra nézve nem a réteges, hanem a palás-K. megnevezés használatos. A tömeg-K.-ek külső alakra nézve igen változatosak, majd nagy sziklák, kúpok, tömzsök alakjában jelennek meg, majd pedig telérek, erek, apofizák, sőt telepek alakjában is. A K.-eket alkotó ásványok száma aránylag kevés. Az eddig ismert v. 800 ásványfaj közül mindössze csak vagy 50 ásvány szerepel K. alkotóként, de ezek között csak vagy 20 képez gyakrabban K.-et.
A K.-nek egyik legfontosabb, legjellemzőbb tulajdonsága a szerkezete, melyet az őt alkotó ásványelegyrészek alakja, helyzete, nagysága, eloszlása és egymással való összeköttetési módja határoz meg. Már az is, vajjon kristályok avagy ragasztó anyaggal egymás mellé került törmelékek alkotják-e a K.-et, szintén szerkezeti fogalom. De különösen az összetett kristályos K.-ekben különböztethetők meg különféle szerkezetek. Ilyenek: szemcsés v. gránitos, midőn a szabad szemmel megkülönböztetendő elegyrészek egymáshoz ugy illeszkedne, hogy elrendezésükben semminemü szabályosság nem észlelhető, hanem az egész csupa összevisszaság. A szemek nagysága szerint van nagy-, durva-, apró-, finomszerü; tömött, midőn az elegyrészek nem szabad szemmel egymástól meg nem különböztethetők, de még lupéval sem, csakis mikroszkóp alatt látható az összetétele, tudományosan afánitosnak is mondják az ilyent; pikkelyes, ha nagyobbrészt pikkelyek, levelecskék alkotják; palás, ha valamely elegyrész rétegesen helyezkedik el, ugy hogy darabban palásságot mutat; porfiros, midőn apróbb és nagyobb elegyrészek különböztethetők meg, az apróbbak tömegében, az u. n. alapanyagba vannak mintegy beágyalva a nagyobbak; szferilitos, midőn az elegyrészek egyike-másika csupa sugaras-rostos szerkezetü gömböcskéket alkot; gömbös, midőn csupa nagyobb, nem szükségképen sugaras-rostos szerkezetü gömbök alkotják; szalagos, midőn egymással váltakozó más-más szinü vagy jellegü anyag alkotja a K.-et; likacsos, midőn apróbb-nagyobb likacsokkal, üregekkel van tele; hólyagos v. salakos, midőn az üregek, likacsok kerek hólyaghoz hasonlítanak; mandulaköves, ha az üregeket valamely idegen ásványanyaggal (zeolit, mészpát, quarc stb.) tölti ki; üveges, midőn a K. egészben vagy csak részben amorfüvegnemü anyagból áll, melyben egyes kiválások (krisztallitok, mikrolitok stb.).
A K.-nek, nevezetesen az összetett K.-nek meghatározására a szerkezet mellet első sorban fontos a lényeges ásványi elegyrészek ismerete. Ha a K. nagyszemü és az elegyrészek egymástól tisztán megkülönböztethetők, akkor gyakran már makroszkóposan meghatározhatók az őt összetevő ásvány-elegyrészek. A legtöbb esetben ugy az ásvány-elegyrészek, mint az egész K. szerkezetének és egyéb viszonyainak megállapítása nem egykönnyü; szabad szemmel vagy kézi nagyítóval és egyszerü mineralogiai eljárásokkal nem boldogulhatni. Ekkor K.-meghatározási módszerekhez fordulunk, melyek kémiaiak és optikaiak.
A kémiai vizsgálatok legpontosabb módja az elemzése ugy az egyes elegyrészeknek, mint K.-nek egészben. Az egész K. elemzési eredményéből következtethetni az ásványi összetételre, de meg az egyes K.-ek összehasonlítása lehetséges a sav és a bázis százalékos tartalmára nézve. Maga a kovasavtartalom megállapítása is lényeges útmutató, amennyiben vannak kovasavban dús és kovasavban szegény K.-ek. Amazok savanyu K.-ek (a kovasav százalékos tartalma meghaladja a 23%-ot), emezek bázikus K.-ek (23%-nál kevesebb SiO2-val). De a kovasavtartalomból természetesen az egyes ásványi elegyrészek tartalmára is következtetést vonhatni. A K.-elemzési eredmény ügyes magyarázatával sokszor lehetséges a K.-ben levő egyes ásvány elegyrészeket és azok mennyiségét is megállapítani, ami természetes a K. meghatározása szempontjából nagyon fontos. Legpontosabb s legbiztosabban célhoz vezet az egyes ásványi elegyrészek külön-külön elemzése, mely célra az egyes elegyrészeket a K.-ből gondosan ki kell választani és egymástól elkülöníteni. Ez előtt az elegyrészek szétválasztását ugy végezték, hogy a K.-et porrá törték és vagy kézi nagyítóval válogatták ki az egyes ásványokat, vagy iszapolással. Újabban pontos és igen exakt ásvány-különválasztási módszer az, amelyet nagy fajsúlyu folyadékokkal végeznek. Nagy fajsúlyu folyadékokat vesznek és ezekkel fajsúlyuk szerint választják ki a porrá tört K. elegyrészeit (az eljárást l. Sűrűség). Ilyen súlyos folyadékok: a Thoulet-féle (fs. 3,19), mely jódkéneső oldata koncentrált jódkáliumbanoldatban; Klein-féle borowolfrámsavas kadmiumsó (fs. 3,3); a Rohrbach-féle bárium-kénesőjodid (fs. 3,588); a Brauns-féle metilenjodid (fs 3,3). Az ásványok szétválasztására a K.-ből célszerüen alkalmazzák az elektromágnest is, mellyel a vastartalmu ásványok a vasat nem tartalmazóktól külön választhatók. A legtöbb esetben vagy nincs idő v. nincs alkalom a részletes kémiai elemzésre. Ekkor az u. n. mikrokémiai eljárások tesznek kitünő szolgálatot. Ezek elve az, hogy alkalmas módon vagy a lángfestés, vagy pedig valamely kémszer alkalmazása által bizonyos fontos alkatrészét az ásványnak (és pedig ennek minimális mennyiségében is) meghatározzuk. A lángfestésre alapította Szabó József a K.-ekben nagyon fontos szerepet játszó földpátok mikrokémiai meghatározására K.-ben. Akadémiai értek. 1874). Egyéb mikrokémiai módszerek közül nevezetesebb a borick-féle, mely hidroszolocium-fluorsavval dolgozik és célja szilicium-fluorsavas sók jellemző kristályait létrehozni, melyekből az illető ásvány mibenlétéről győződhetni meg (v. ö. Boricky L., Elemente einer neuen chemisch-mikrokopischen Mineral-u. Gesteinsanalyse, Prága 1877). Ugyancsak kristályok képzésére, csakhogy különféle reagensekkel, alapította Behrens Th. H. módszerét (Mikrochemische methoden zur Mineral-Analyse medel. Afd. Naturk., Haarlem 1881 és anleitung zur mikrochemischen Analyse, Hamburg és Lipcse 1895). A legfontosabb leghasználtabb és ugyszólván mellőzhetetlen K.-meghatározási módszer az optikai vagyis a K. vizsgálata a mikroszkóppal és pedig ugy egyszerü, mint poláros fényben. Hogy a K.-et mikroszkópi vizsgálatnak vethessük alá, szükséges belőle vékony csiszolatot készíteni (l. o.). A csiszolaton ugy az egyes ásványi-elegyrészeket, mint a K. szerkezetét a leggondosabban tanulmányozhatni (V. ö. Streng, Methode zur Isolierund der Mineralien eines Dünnschliffs, Bonn 1885.) Ugy a szerkezet, az ásványi összetétel, valamint a korbeli viszonyok szerint a K.-eket a könnyebb áttekinthetés végett osztályozni szokás. Az egyes osztályokba sorozott K.-ek azonban nem tekinthetők olyanoknak, melyek a másiktól a leghatározottabban el volnának választhatók. Átmenetek vannak ugy szerkezeti, mint ásványi összetétel tekintetében minden egyes, az osztályozásba egymáshoz közel kerülő K. között. Az osztályba sorozás tehát inkább csak a tipusok felállítása értelmében bir, semhogy fajbeli különbségek volnának tehetők, mint ásványok között, ahol az egészen pontos meghatározott kémiai összetétel, alaki és fizikai viszonyok szűk határokat engednek vonni. A következő összeállításban mutatjuk be a használatosabb rendszerbe szedését a K.-eknek.
A kőzetek áttekintése
I. Egyszerü kőzetek.
a) Jégkőzetek.
1. Jég.
b) Klorid- és nitrátkőzetek.
2. Kősó
3. Karnallit.
4. Chili-salétrom.
c) Szulfát-kőzetek.
5. Gipsz.
6.Anhidrit.
d) Foszfát-kőzetek.
7. Foszforit (guano, kuracao foszfát).
e) Karbonát-kőzetek.
8. Mészkő (márvány, mésztufa, kréta, pizolit, oolit).
9. Dolomit.
10 Vaspát (sziderit, szferosziderit, szénvaskő).
f) Kova-kőzetek.
11. Quarcit.
12. Kovapala (lidit, tűzkő, szarukő, jászpisz, kovatufa, tripoli).
g) Szilikát-kőzetek.
13. Amfibolit (amfibolpala, aktinolitpala, nefrit, gikofánpapa).
14. Augit-pala.
15. Klorit-pala.
16. Talk-pala (zsirkő, fazékkő).
17. Szerpentin.
h) Érc-kőzetek.
18. Barnavasérc (mocsársavérc, babérc).
19. Veresvasérc.
20. Mágnesvaskő.
i) Szénkőzetek.
21. Turfa.
22. Barnaszén (lignit).
23. Feketeszén.
24. Antracit.
25. Grafit.
26. Petroleum.
27. Aszfalt.
II. Összetett kőzetek.
A) Törmelék-kőzetek.
a) Laza szerkezettel.
1. Homok, kavics, görgeteg, dara.
2. Vulkáni hamu, homok, lapilli, bomba.
b) Ragasztó anyaggal.
3. Homokkő.
4. Konglomerát.
5. Breccia.
6. Tufa.
c) Agyagosak.
7. Kaolin.
8. Agyag.
9. Lösz.
10. Márga.
11. Palásagyag.
12. Agyagpala.
B) Kristályos kőzetek.
1. Palásak.
1. Gnájsz.
2. Granulit.
3. Hellenhinta.
4. Porfiloit.
5. Csillámpala.
6. Fillit (agyagos csillámpala).
7. Turmalinpala.
8. Amfibolit.
9. Eklogit.
10. Gabbró-pala (robtenit).
11. Palás olivinkőzetek: dunit, therzoli, eulizit.
2. Tömeges kőzetek.
(lásd a mellékelt táblázatot)
Kőzetképződéstan
az a tudományága a kőzettannak vagy petrográfiának, illetőleg a geologiának, mely a kőzetek képződési viszonyaival foglalkozik. Petrogenezis v. petrogenetikai geologiának is mondják.
(franc. menage), a katonaságnál az egy alosztálytképező legénység számára katonák által főzött ebéd, melynek alkatrészeit vagy az állam adja (étappe), vagy pedig a csapat a valamennyi élelmeztetésre igényt tartható ember számára felszámítható, időnkint a piaci áraknak megfelelően megállapított K.-i pénzből bevásároltat, mely bevásárlást és a bevásárlott élelmi cikkeknek kellő felhasználását a minden csapatnál tisztekből, altisztekből, űrvezetőkből meg közvitézekből összeállított közétkezési bizottság intézi és ellenőrzi. - K.-re való járulékot kapnak némely seregben - mint p. a németben - az alantos tisztek és tiszthelyettesek, de csakis abban az esetben, ha a többi tiszttársakkal együtt étkeznek s továbbá csak akkor, amikor a csapatok s ezekkel a tisztek sem kapnak az államtól étappe-okat. V. ö. Szolg. szab. 30. §. - L. még Konviktus.
l. Petrográfia.
v. választófal, azokat a vékonyabb falakat hivjuk igy, melyek ugyanazon lakosztályban egyes szobáit választják el egymástól; e falak tehát nem hordanak semmit, egyedüli funkciójuk az elválasztás. Vastagságuk 0,16 m. Ha több áll egymás fölött, a felsőbbeket vastartók hordják.
l. Fürdő.
l. Közgazdaságtan.