(société en nom cillectif), a kereskedelmi törvény 64. §-a értelmében keletkezik, ha két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös cég alatt korlátlan és egyetemleges felelősség mellett folytat. A társasággá egyesült tagok tehát üzletöket egy közös cég alatt folytatják és a társaság kötelezettségeiért egész vagyonukkal felelősek. A társaság keletkezéséhez sem okirat, sem más alakszerüség nem kivántatik. Az üzlet megkezdésekor bejelentendő az illetékes törvényszéknél a cégjegyzékbe leendő bevezetés végett. A bejelentésnek magában kell foglalnia: 1. a társasági tagok nevét, polgári állását és lakhelyét; 2. a társaság cégét és székhelyét; 3. a társaság keletkezésének időpontját; 4. azt, hogy ki vagy kik vannak a társaság képviseletére felhatalmazva. A társasági tagok egymásközötti jogviszonyaira a társas szerződés irányadó. Ilyennek nem létében főelv, hogy a társasági tagok valamennyien egyformán vannak a társaság képviseletére és az üzletvezetésre jogosítva és valamennyien a társaságnak kötelesek szentelni összes tevékenységöket és a társaság üzletkörébe nem eső ügyletekkel nem foglalkozhatnak. A társaság érdekében tett kiadások megtérítését követelhetik, de viszont ők is tartoznak megtéríteni a társaságnak okozott károkat. Ha csak egyes tagok vannak az üzletvezetésre feljogosítva, a többieknek is jogukban áll a társasági ügyek menetéről meggyőződni, és a társasági könyvekbe betekinteni. Az üzleti év végével a tagok betéteik után kamatok számíttatnak, az olyan tagoknak pedig, akik csak munkájokkal járultak a társasághoz, megfelelő munkadíj számíttatik. Harmadik személyekkel szemben a társasági viszony joghatálya a cégjegyzésbe történt bevezetéssel veszi kezdetét, de előbb is, mihelyt a társaság üzletét tényleg megkezdette. Aki valamely fennálló társaságba lép, a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagokkal egyenlően felelős. A képviseleti jogosultság korlátozása harmadik személyekkel szemben joghatállyal nem bir. Az egyes tagok magánhitelezői a társaság vagyonát igénybe nem vehetik, hanem csupán az illető tagoknak a társaságtól járó illetőségét, mely reájuk felszámolás esetén jut és e végből a hitelező felmondhatja a társas szerződést. A társaság feloszlása bejegyzés végett az illetékes törvényszéknél bejelentendő. A társaság feloszlása után, csőd esetén kivéve, felszámolásnak van helye, mely abból áll, hogy az evégből kirendelt felszámolók a folyó ügyeket befejezik, a társaság kötelezettségeit teljesítik, a társasági vagyont készpénzzé teszik. Erre nézve a felszámolók korlátlan meghatalmazással birnak. A felszámolás befejezése után a társaság könyvei s egyéb iratai a tagok közös megbizottjának, ilyennek hiányában az illetékes törvényszéknek adatnak át megőrzés végett. Az egyes tagok ellen a társaságot terhelő igények alapján átadható keresetek a társaság feloszlásától, az illető tag kilépésétől v. kizárásától számított öt év alatt évülnek el, kivéve, ha a társaságnak felosztatlan vagyona marad, ekkor ezen vagyonból az öt éven túl is követelhetnek a hitelezők kielégítést. V. ö. Kereskedelmi törvény 64-124. §§; német kereskedelmi törvény 85-149. §§; Code de commorece 19. cikk.
v. közös legelő, olya legelőterület, mely v. egy község magántulajdonát, v. több birtokos közös tulajdonát képezi és közös használat alatt áll. A K.-k sorába számítandók tehát egyrészt a községi legelők, másrészt a közbirtokossági legelők, mint állandó legelő-területek, de azonkivül ideiglenes legelők is, mint nevezetesen az ugar-, tarló- és rétlegelők is lehetnek közös legelők, ha közösen használtatnak. A K. azon régi birtokrendszer maradványa, melynél az összes földbirtok közös tulajdont képezett. Hogy rendeltetésének megfeleljen, kell, hogy a legelő helyes elvek szerint kezeltessék, hogy nevezetesen állatokkal tul ne terheltessék, hogy a legelő szakaszokra osztva, megfelelő sorrendben kerüljön legeltetés alá; hogy a legelő a szükséges kutakkal és delelőkkel legyen ellátva s a kellő gondozásban részesüljön. Minthogy különösen a községi legelőknél nem tesznek eleget az említett követelményeknek, az agrár törvényhozás feladata, hogy eziránt is intézkedjék. Hazánkban a községi legelők kiterjedése 1458,821 kataszteri hold, a közbirtokossági legelőké 1302,454 kataszteri hold. A 2762,275 kataszteri holdat elfoglaló közös legelők tehát az összes legelőterület 42,6%-át teszik. A K.-k használatáról, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. intézkedik.
azon intézmények és eszközök összesége, melyek személyek, javak és hirek szállítására szolgálnak; céljuk az üzleti érdekben, művelődési vagy politikai tekintetből szükséges érintkezést lehetővé tenni. Hogy a K. rendeltetésének megfelelhessen, szükséges K.-i eszközöket (utak, hajók, vasutak stb.) létesíteni és K.-i intézeteket (posta, táviró, vasút, hajózás stb.) felállítani. Mindez a K.-i minisztérium (l. Kereskedelmi minisztérium) hatáskörébe tartozik.
Két vagy több fölül nyitott csőalaku edény, melynek alsó része egymással összeköttetésben áll, ugy hogy az egyikbe öntött folyadék mind a többibe átfolyhatik. Ha a folyadék egynemü, akkor az összes csövekben a folyadék felszine egy vizszintes síkba esik, bármilyen legyen különben a csöveknek alakja és tágassága. Ha kétágu nem keveredő folyadékot öntünk, akkor a kétféle folyadék érintési lapjától számított folyadékoszlopok magasságai fajsúlyaikkal fordított arányban állanak. L. még Hidrosztatika.
hivatalos lap; a magyar belügyminisztérium megbizásából szerkesztett Gyurmán Adolf. Megindult Budapesten 1848 jun. 8. Feladata volt a kormány hivatalos rendeleteit és intézkedéseit gyorsan a közönség elő juttatni s az országgyülés lefolyásáról teljes képet nyujtani, azért a képviselőházi s főrendiházi beszédeket egész terjedelmében közölte (1848. 203 száma jelent meg). A lap a kormánnyal és az államnyomdával együtt vándorolt; igy 1849 jan. 14-től jun. 3-ig Debrecenben adták ki; jun. 5-től jul. 3-ig ismét Budapesten; jul. 13-tól jul 29-ig Szegeden; aug. 5., 10. és 11-én Aradon. A szerkesztést 1849 jul. 1-től Emődi Dániel vette át. Megjelent nagy ívrétü egy íven, gyakran fél-fél ívnyi, az 1849 jun. 26. számhoz egy ívnyi melléklettel. 1849. összesen 165 szám adatott ki. (A 8. szám kétszer jelent meg, egyiknek folyószáma sokkal kisebb nyomásu; a 147. jul. 3-iki rendkivüli szám csak Mészáros Lázár nyilt rendeletét Dembinszkyhez tartalmazza.)
(nobilitas communicata), a magyar jogban a nemesség, melyet a nem nemes nőszemély nyer az által, hogy nemes férjének halála után nem nemeshez megy. mert az új házasság által a nő első férjének nevét és rangját elveszti.
(proverbia), közszájon forgó népies szólások, melyek valamely tapasztalati igazságot, alkalmazott természeti vagy társaséleti megfigyelést, gyakorlati életszabályt fejeznek ki rendesen fordulatos, gyakran élces v. képletesen körüliró s többnyire ritmikus alakban, s mint a nép eszejárását, szemléletét, emelkedő és elvonó képességét jellemző adalékok, nevezetes részét alkotják a folklore-nak (l. o.). A K. a nép szóbeli hagyománykincsének azon elemei sorába tartoznak, amelyek a legkevésbbé szoríthatók etnikus határok közé, minthogy rövid és velős, jórészt általános emberi helyzetek és körülményekben gyökerező voltuknál fogva nagyon alkalmasak arra, hogy egyik néptől a másikhoz kölcsönbe vándoroljanak s némi módosítással, v. sokszor ilyen nélkül is, annak közmondásai között polgárjogot nyerjenek. Ennyiben a K. közeli rokonai a jeles vagy ékes mondások (sententiae, gnomae, apophthegmata), idézetek, szálló igék (vagy röpke szók) szintén szájról szájra, néptől néphez vándorló és századok óta egyik nemzedékről a másikra öröklődő értelmi hagyománykincsének, amely azonban legalább abban mégis különbözik a K.-től, hogy mig emezeket a köztudat mindig egy-egy (v. akár több) egész nép tulajdonának ismeri, addig a jeles mondások, szálló igék s különösen az idézetek majdnem mindig ismert szerzőkre való hivatkozással forognak közszájon; habár sokszor nem azoktól erednek, akiknek tulajdonítják őket, mig viszont a K. sorában is akad sok olyan, amelyet némi utána járás ismert szerző alkotásának derít ki, amiért is amazok kategoriáir a K.-étől nagyon bajos élesen különválasztani. A K. közt ugyanis számos olyan van, amely ma már csak azért nem megy idézet számba, mert hosszu vándorlása közben elfeledték, hogy kitől ered; viszont számos «idézet» biztos szerző nevével jár szájról szájra, pedig akinek tulajdonítják, benne csak egy, a saját korában és népénél közismeretes «közmondást» juttatott forgalomba. A K. tehát a folklore keretében csak igen csinján használandók fel egy bizonyos nép lelkének jellemző alkotási képen, mert ami bennünk az illető népet tulajdonképen jellemzi, az csak a más népekéivel való s lehető legtágabb körben mozgó összehasonlítás alapján tünik ki.
A K. forrásait illetőleg különösen a kinyomozhatólag irodalmi eredetüek, tehát a K.-ká vált tulajdonképeni idézetek (quotationes, citationes) jöhetnek első sorban tekintetbe, s itt a zsidó és keresztény vallás széles népkörre kiterjedő nagy hatása folytán természetes az ó- és újtestamentumi könyvek állanak legelől. Utánok a nyugat-európai népeknél nem jelentéktelen mértékü járulékkal a görög-római klasszikusok következnek, akiknek a K.-ká lett jeles mondásai közül azonban sok csak oda tért vissza, ahonnan eredt, t. i. a néphez. Ugyanez mondható különben a bibliai eredetü K. egy részéről is. A K. irodalma aránylag igen gazdagnak mondható, kivált, ha a fent kiemelt szigoru kritikai mértéket nem alkalmazzuk. Gyüjtésük, és fejtegetésükkel már az ókorban is foglalkoztak; a görögöknél p. paroemiographusok (l. o.) nevén egész csoport iró művelte ez irodalmi ágat. Az ő nyomaikon haladtak a renaissance-kor azon filologusai (p. Rotterdami Erasmus) és követőik, akiknek csakhamar nálunk is akadtak utánzóik. K. különben csak csupán e gyüjteményekben, hanem egyéb munkákban, igy különösen régi szótárakban, népszerübb iratokban, különösen prédikációk és hitvitázó munkákban, stb. is fölös számmal találhatók. A legtöbbet azonban és a legmegbizhatóbb folklorisztikus anyagot mégis a nép ajkáról gyüjthetni, s újabban e részt nálunk is igen dicséretes munkásságot fejtettek ki főleg a nyelvőr népnyelvi anyagának szorgalmas gyüjtői. L. még Jogi közmondás.
a történelem folyamán nagyon sokféleképen módosult fogalom. Az ókorban az egyiptomiak, görögök, rómaiak fejletlen, natural államgazdasága mellett sokszor volt arra szükség, hogy az állam a maga köztevékenységének végzése közben polgárainak tényleges személyes szolgálatait használja fel. A nagy nemzeti vagy államis városi építkezések tulnyomó részben közmunkákkal létesültek. A közép- s az újkorban egész a közteherviselés idejéig az utak készítése, a vizek szabályozása s az ehhez hasonló közérdekü munkálatok neveztettek e néven és az említett időkben a jobbágy-osztály vállaira nehezedtek. A közteherviselés ideje óta e közmunkák kiterjedtek az összes polgárokra, körülbelül ezzel egyidejüleg azonban minden állam törvényhozása intézkedett arról, hogy e közmunkák a megfelelő pénzegyenérték lefizetése által megválthatók legyenek. Hazánkban ma az 1890. I. t.-c. intézkedik a közmunkákról, amelyekhez csupán az utak (l. Közutak) készítéséhez és fentartásához szükséges munkákat sorozzák. Mivel azonban e közmunkák egy része nem természetben, hanem pénzben szolgáltatandó be, más része pedig akár pénzben, akár természetben róható le: különbség támadt az útépítési járandóságok (l. Útadó) között s ma már szorosabb értelemben csupán csak a természetben kézi munkával v. igás állatokkal lerótt útadót nevezik közmunkának. V. ö. Hieronymi K., A K.-ügyek állami kezelése Franciaországban (Bpest 1874).
l. Kereskedelmi minisztérium.
Az 1870. évi X. t.-c. intézkedvén a Dunának a főváros melletti szabályozásáról s a forgalom és közlekedés érdekében Budapesten létesítendő egyéb közmunkákról, 1. §. megengedi a 24 milliós kölcsön fölvételét s rendeli, hogy a 3. és 7. §-okban részletezett teendők keresztülvitelére a fővárosi közmunkák tanácsa címen külön állandó közeg állíttassék fel. A K.-nak említett teendői: 1. a lánchíd megváltása, 2. egy, vagy szükség esetén két új híd építése, 3. a Duna szabályozása, 4. fővárosunkban nagy közlekedési fővonalak nyitása, 5. a szükséges technikai és kisajátítási előmunkálatok költségeinek megállapítása. E tanács egy elnökből és 18 rendes tagból ál s ezeken kivül tanácskozási joggal tagjai még a városi tanácsosok, a középítési bizottsági tagok és a főmérnökök közül két-két képviselő. Közvetlen teendőin kivül felügyeletet és felebbviteli hatóságot gyakorol a főváros területén minden építési és építészeti rendőri ügyben ugy a városi hatóság, mint az egyes lakosok felett.