(növ.), l. Centrospermae.
l. Centralizáció.
l. Irásjelek.
(entrepôts, magasins généraux, dock). Kereskedelmi törvényünk meghatározása szerint azok a vállalatok, melyek áruk elhelyezésével és közraktári jegyek kibocsájtásával foglalkoznak. Megkülönböztetünk még szabad raktárakat, melyek az áruknak a termelési helyről a fogyasztási helyre való olcsóbb átvitelezése végett alakíttatnak. A K. nagy jelentőséggel birnak ugy az egyes kereskedőkre, mint általában a kereskedelemre nézve. A közraktári kezelésre lévén bizva az áruval való manipuláció, elvámolás és az áruk biztosítása, ez által a kezelési költségek aránylag sokkal kisebbek, mintha az egyes kereskedő volna kénytelen ezen műveleteket elvégezni, azonkivül pedig feleslegessé válik a magánraktárak tartása. A K. felállítása nálunk elvileg szabad. Állami engedély, mint p. Ausztriában, Francia- és Oroszországban, ahhoz nem szükséges. Mindamellett nálunk is bizonyos feltételekhez van kötve a K. felállítása, melyek hivatva vannak a vállalat megbizhatóságát és szilárdságát kellőleg biztosítani. E feltételek a következők: 1. legalább fél millió forint tényleges alaptőke, mely a közraktári ügyleten felül másra nem fordítható; 2. a K. felállítása az illetékes törvényszéknél bejegyzés végett bejelentendő, azonban az alaptőke kimutatása nélkül a vállalat be nem jegyezhető; amennyiben szabad raktár felállítása is céloztatik, a pénzügyi törvények betartása. Az áruk beraktározásán felül a K.-at következő jogok és kötelességek illetik: a) az elhelyezés és kezelés végett elfogadott árukra az érték két harmada erejéig előleget adhatnak; b) köteles koronkint megállapítani és közzétenni díjszabásait; c) az áru- és zálogjegy birtokosának hitelezői a K.-ban letett tárgyakra sem kielégítést, sem biztosítást nem vezethetnek. maga az áru és illetőleg a zálogjegy azonban végrehajtás tárgya lehet. A K.-nak fekvő kötelezettségei: 1. Megőrzi az árut. E tekintetben a közraktár ugyanolyan felelősséggel tartozik mint a fuvarozó, azaz minden kárért, mely a nála letett áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés, megromlás vagy megsérülés által történik, felelős, amennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom, v. a tárgyak természetes minősége, vagy a csomagolás kivülről fel nem ismerhető hiányai, vagy a letéteményező, vagy ennek emberei okozták. 2. Biztosítani az árukat; erre a törvény nem kötelezi a K.-at, hanem az üzletszabályzatban rendszerint bennefoglaltatik. 3. Megengedni az áru- és zálogjegy birtokosának a letett áruk megtekintését. 4. Az árut a jogosított kivánságára kiszolgáltatni. Jogai: a) törvényes zálogjog díjai tekintetében; b) ha a letéti idő elteltével, vagy a letételtől számított egy év után az áruk ki nem váltatnak, ezeket hiteles személy közbenjöttével elárvereztetni és a vételárból magát követelései tekintetében kielégíteni. Angolországban az első dock-ot 1709-ben építették Liverpoolban, ahol ma a K. majdnem 500 hektár területet foglalnak el; Franciaországban Colbert 1664-ben 11 városban építtetett entrepôt-t. Angolországban a warrant-rendszer a törvényhozás mindenbeavatkozása nélkül fejlődött. Franciaországban utoljára az 1858. évi május 28-iki törvény, Belgiumban az 1862 nov. 18-iki törvény, Németországban (Bréma városa) az 1877 május 13-iki törvény, német kereskedelmi törvénykönyv 203-305. §§, Ausztriában az 1866 jun. 10-iki törvény rendelkezik a K.-ról, az Egyesült-Államokban az 1846 aug. 6., 1854 márc. 28. és 1866 márc. 14-iki törvények.
az az okmány, melyet a közraktár a nála letett tárgyakról kiállít, melyben ezek átvételét elismeri és magát azok kiadására kötelezi. E mellett azonban a K. oly értékpapír, mely a közraktárban elhelyezett árukat helyettesíti, ugy hogy a K.-gyel való rendelkezés kihat a dologi jogok átruházása tekintetében magára az árura is. A K. két részből áll: az árujegyből (cédule, récépisse, weight-note, Lagerschein) és a zálogjegyből (warrant). Ezen részek összefüggők, de egymástól elválaszthatók. Az elválasztás által a K. két önálló értékpapir szerepét vállalja magára, ugy hogy az áru feletti teljes és szabad rendelkezést mind a két papir birtoka adja meg, a zálogjegy maga pedig zálogjogot ad az árukra adott kölcsönösszegre, az árujegy pedig az ezen zálogjegyet terhelt rendelkezési jogot, ugy hogy e kettéválasztás (kétjegyrendszer) megadja a lehetőséget, hogy az áru letevője egyrészt kölcsönt vehessen az árukra és a zálogjeggyel biztosítsa hitelezőjét, másrészt pedig az árujegy alapján egyidejüleg eladhassa az árut. A K.-nek magában kell foglalnia: 1. a közraktár megnevezését; 2. a letéti könyv sorszámát; 3. a letevő nevét és lakóhelyét; 4. a letett tárgyak megjelölését és mennyiségét; 5. a kiállítás idejét és a vállalat cégjegyzését. Ezen tartalom nélkül a K. nem érvényes. A K. hátirattal átruházandó, ugy mint minden forgatható papir; kivételt szenved csupán a zálogjegy első átruházása. Mivel ezáltal tulajdonképen a zálogjog adatik egy bizonyos kölcsönösszeg erejéig, a zálogjegy külön átruházása esetében az első hátiratnak tartalmaznia kell: 1. a kölcsönadó nevét és lakását; 2. a kölcsönösszeget; 3. a kölcsön lejárati idejét. Ezen adatok az árujegyen is kitüntetendők és a közraktárnak bejelentendők. A K. fontossága abban rejlik, hogy nemcsak megadja a lehetőséget arra, hogy az árukat helyváltoztatás nélkül el lehessen a vevőnek adni és igy megkönnyíti az áruk forgalmát, hanem az áruhitel emelésére az árukban rejlő érték felszabadítása által óriási befolyást gyakorolnak, és mivel a K. feltétlen biztosítékot nyujt, a közraktári lajstromokban való bevezetés és a K.-re való feljegyzés ugyanazon ellenőrzést teszik lehetővé, mint a telekkönyvi intézmény, ugy hogy a K. kibocsátása tulajdonképen a közraktári vállalat legfontosabb jelentősége.
l. Kárpátok.
általában meghatározott területen együtt lakó s hasonló érdekek és célok által szorosabb összefüggésben álló polgár-testületeknek helyközössége. A politikai államtestben a legkisebb vitális egység, mint a társadalmi testben a család. Városok és faluk bármenyire különbözők is jellemökre és természetökre, fogalmilag egyaránt K.-ek. A tételes törvény, jelesül az 1871. XVIII. és az 1876. V. t.-c. helyébe lépett 1886. XXII. t.-c. szerint K. alatt értjük: a) a rendezett tanáccsal biró városokat; b) a nagy- és c) a kisközségeket. A nagy- és kiközségek abban egyeznek, hogy rendezett tanáccsal nem birnak, ellenben egymástól abban különböznek, hogy a törvény által a K.-re ruházott teendőket a nagyközségek saját erejükből teljesíteni képesek, a kisközségek ellenben erre nem képesek, s e végből más K.-ek-kel kell szövetkezniök. Nem esnek tehát a tételes törvény szerint meghatározott K. fogalma alá a törvényhatósági joggal felruházott városok. A K. hatásköre kétféle: autonom és átruházott. Autonom hatáskörében a törvény korlátai között önállóan intézi saját belügyeit; átruházott hatáskörben végrehajtja a törvénynek, kormánynak és a törvényhatóságnak az állami és a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó rendelkezéseit. Hatósága kiterjed a K. területén létező minden személyre és vagyonra. Kivéve a) a hadseregnek, hadi tengerészetnek és honvédségnek tényleges szolgálatban álló tagjait a katonai szolgálatra vonatkozó s a katonai biróság hatásköréhez tartozó ügyekben; b) a királynak s udvarának lakhelyéül, és c) katonai célokra szolgáló épületeket.
A K.-i illetőségre a szabály az, hogy minden állampolgár csak egy K. kötelékébe tartozhatik, de viszont minden honpolgárnak valamely K. kötelékébe tartoznia kell, K.-i illetőség ugyanazért csak más K. kötelékébe lépés által szünik meg. A K.-i illetőség megszerezhető: a) település által; b) település nélkül a K.-i kötelékbe való felvétel az is, csakhogy mig az utóbbi esetben a felvétel felett a K. minden felebbezés kizárásával szabadon határoz, ellenben az állampolgároknak biztosított szabad költözködési jognál fogva a települést a K. csak a törvény által meghatározott esetekben tagadhatja meg, jelesül: a) ha a települő bűntett v. nyereségvágytól elkövetett vétség miatt vád alá van helyezve, v. ily bűncselekmények miatt hozott itélet hatálya alatt áll; b) ha a K. terhelése nélkül magát fentartani nem képes; c) ha tartózkodási helyéről kielégítő erkölcsi bizonyítványt fel nem mutathat; továbbá a K. kötelékébe való felvételt a települttől meg nem tagadhatja, ha a települt a K.-ben 2 évig állandóan lakott, ez alatt az idő alatt a közterheket folytonosan viselte, s ellene oly ok, mely miatt a település megtagadható volna, fel nem merült. A települt továbbá a régi községi illetőségét - fentartás esetének kivételével - elveszti s az új K. kötelékébe lép, ha abban 4 évig folytonosan lakik, annak községi terheihez járul, s az a K. ellen ezalatt az idő alatt a település megtagadásának okául szolgálható kifogásokat nem érvényesített. Külföldiek csak a honosítás hozzájárultával vehetők fel a K. kötelékébe. A felvételért a K. minden esetben mérsékelt díjat követelhet. A K.-i illetőség tartalma az, hogy az illető rendes K.-i tag, s mint ilyen a K.-i tagoknak a törvény által biztosított jogaiban részesül, s a K.-i kötelékből eredő kötelezettségeket teljesíteni tartozik. A törvény vélelmezett K.-i illetőséget állapít meg azokra nézve, akiknek törvény szerinti K.-i illetősége meg nem állapítható. Az illetőségi vitás ügyek a közigazgatási hatósághoz tartoznak. Valamint minden személynek, ugy minden területnek is valamely K.-hez kell tartoznia, és pedig: a) v. mint a K.-i határ kiegészítő részének, b) v. mint a K.-hez csatolt pusztának (havasnak), mig az 1871. év előtt voltak olyan puszták is, amelyek egy K.-hez sem tartoznak.
A K. által hozott bizonyos határozatokat csak a törvényhatóság jóváhagyása után lehet végrehajtani; továbbá, minden K.-i határozat valamint minden K.-i szabályrendelet az érdekeltek által a törvényhatósági, bizonyos esetekben a közigazgatási bizottsághoz, harmadfokban pedig, amennyiben a további felebbezés kizárva nincs, a belügyminiszter felebbezhetők. Önkormányzati jogát a K. képviselőtestülete által gyakorolja, mely felerészben a legtöbb egyenes állami adót fizető, s magyar állampolgársággal biró K.-i lakosokból, felerészben választott tagokból és állásuknál fogva szavazati joggal biró előljárósági tagokból áll. A fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető nők és jogi személyek meghatalmazott által képviseltetik magukat. A képviselők minimális és maximális számát a városok, nagy- és kisközségek szerint, a kizárási okokat s az aktiv és passziv választási jog feltételeit a törvény határozza meg. Az analfabeták a képviseltetésből csak a városokat zárták ki. A törvény szabályozza továbbá a választás módját. A választás elleni panaszok elintézése az ebből a célból szervezett igazoló választmányhoz tartozik. A képviselő testület gyüléseinek (közgyülés) számát és idejét a K. szabályrendelettel határozza meg, de évente legalább két közgyülést kell tartani, egyet tavaszkor a mult évi számadások megvizsgálása, egyet őszkor a jövő évi költségvetés megállapítása céljából. A közgyülés elnöke a K. első tisztviselője, városokban a polgármester, a K.-ekben a biró. A felsőbb hatóságok rendeleteit, s a K.-i képviselő testület határozatait a K.-i előljáróság hajtja végre. Ugyanez teljesíti mindazokat a teendőket, amelyek a képviselő testület vagy egyes közegek hatáskörébe utalva nincsenek.
A K.-i előljáróság áll kisközségekben: a biróból és helyetteséből (törvénybiró), legalább 2 tanácsbeliből, a körjegyzőből, közgyámból és körorvosból; nagyközségekben a biróból és helyetteséből, legalább 4 tanácsbeliből, a K.-i jegyzőből és orvosból, a közgyámból és pénztárnokból. A rend. tanácsu városokban a K.-i előljáróságot képezik: a polgármester, rendőrkapitány, tanácsnokok, főjegyző, jegyzők; főügyész, ügyészek, árvaszéki ülnökök, pénztárnok, számvevő, ellenőr, közgyám, levéltárnok, orvos, mérnök, K.-i erdőtiszt, s az esetleges szükséges más tisztviselők. A tanácsnak tagjai a polgármester elnöklete alatt a rendőrkapitány, a tanácsnokok, a főjegyző, a főügyész és az orvos. Azt, hogy az előljáróságnak mely tagjai feltétlenül fizetést kapjanak - a polgármesternél és kör-, illetve K.-i jegyzőnél a fizetés minimumát, utóbbinál a maximumát is - a törvény határozza meg. Az állomások kijelölés mellett, választás útján töltetnek be és pedig 6 évi érvénnyel, a jegyzők és orvosok, városokban a segéd- és kezelőszemélyzet is élethossziglan választatnak. A rendőrkapitányt azonban élethossziglan a főispán nevezi ki. A birói hivatalt visszautasítani nemlehet, s a megválasztott azt 100 frtig terjedő büntetés súlya alatt legalább egy évig a hivatalt viselte, vagy a birságot lefizette, 6 év leforgása előtt a hivatal újból elvállalására nem kötelezhető. A választást a K.-i tisztújító szék eszközli, melynek elnöke városokban az alispán, egyebütt a főszolgabiró. A passziv választási jogot a törvény határozza meg. Külön minősítéshez kötvék a polgármesteri, jegyzői, orvosi, ügyészi, mérnöki és erdőtiszti állások, melyeknél az 1883-ik évi t.-c. rendelkezései irányadók. A kijelölés jogát részint a tisztújító szék elnöke, részint ennek elnöklete alatt a képviselőtestület, városokban külön erre a célra felállított kijelölő választmány gyakorolja, ugy hogy minden állásra, ha annyi jelentkezett, legalább 3 egyént kell kijelölni; érvényes szavazni csak jelöltre lehet. A megválasztáshoz a körjegyző, körorvos, biró, polgármester, a rendezett tanács tagjainál és a pénztárnoknál általános szavazattöbbség szükséges; a többi állásoknál a viszonylagos szavazattöbbség elegendő.
Az elöljáróságnak minden tagja minden kárért, melyet hivatalos eljárásában akár cselekvés, akár mulasztás által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott, ha a kár szabályszerü jogorvoslattal elháborítható nem volt, teljes kártérítéssel tartozik. A kárkereset (az u. n. Syndikatsklage) a biróság hatásköréhez tartozik. A K.-i előjáróság tagjai ellen a törvény által meghatározott esetekben fegyelmi eljárásnak van helye, melynek során a vétkes dorgálással, pénzbüntetéssel vagy hivatalvesztéssel büntethető, s bizonyos esetekben hivatalától már előzetesen felfüggeszthető. A K. egyik legfontosabb teendője a K.-i háztartás, melynek kiváló mozzanatai, az ingó és ingatlan vagyonnak évenkint leltározása; a törzsvagyonnak csonkítatlan fentartása; avagy önkezelés módjának megállapítása; a költségvetés elkészítése, községi adók kivetése, az évi számadások megvizsgálása stb.
l. Kisebb polgári peres ügyek.
l. Mir.
a büntetőtörvénykönyv 6 hónapig terjedhető fogházzal és 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel és hivatalvesztéssel sújtja azt a községi előljárót, aki valakinek erkölcsi viseletéről v. vagyoni állapotáról tudva hamis tartalmu bizonyítványt ad ki (btkv 411. §).