a XIII. sz.-ban először Tirolban vert aprópénz, melyet az azon lévő kereszt után, a középkori latin nyelven crusatus-, cruciatus-, crucifer- vagy crucigernek neveztek, miből a német Kreuzer és a magyar K. lett. A K. mindenütt a forintnak bizonyos része volt és rendszerint rézből veretett, csak bajor K. volt ezüstből. Nálunk a mult század végén és e század elején a sájn-K. volt mint sájn-forint 1/60-ad része, későbben forgalomba jött a konvenciós K. mint a megfelelő forint 1/60-ad része, 2 1/2 sájn-K. lett egy konvenciós K.-t 1858. az osztrák értékkel együtt forgalomba jött az osztrák értékü K., mint a megfelelő forint századrésze.
János, c. püspök, kat. egyházi iró, szül. Baánban (Trecsén) 1804 jun. 10., megh. Nyitrán 1890. A teologiát Nyitrán végezte, 1826. pedig Pesten a jogtudományt, amelyből később doktori oklevelet nyert. pappá szentelték 1827. püspök udvarához került és már 1841. kanonok lett. 1845. zoborhegyi apát, később nagyprépost és címzetes püspök. A közéletben mint politikus szerepelt, két országgyülésen át a baáni választókerület képviselője volt. Jótékonyságát több rendbeli alapítványokkal és a szegény tanulóknak nyujtott segélyekkel mutatta ki. Mint iró számos vallásos könyvet fordított. Önálló nagyobbszabásu munkája: Jus ecclesiasticum practicis rationum momentis illustratum (2 kötet, 1854-57).
(Török-Horvátország), Bosznia ÉNy-i része Horvát-Szlavonország, Banjaluka és Travnik közt, mintegy 7500 km2 területtel és 100,000 lak. Főhelye Bihács (l. o.).
kisközség Nyitra vmegye miavai j.-ban, (1891) 2736 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
hercegség és az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok egyike Karintia, Stiria, Horvátország, Istria és Görz-Gradiska közt, 9956 km2 területtel. Felülete: K.-t részben az Alpok, részben a Karszt takarja; e két hegység közt választó vonalul az Idria, Laibach és Száva völgye szolgál. Az É-i határon Karinthia felől a Karavankák, Stiria felől a Sann-völgyi vagyis Steini-Alpok húzódnak el a Grintouzzal (2529 m.). A Szávától D-re a Terglou-csoport emelkedik, a kies Wochein-völgyet zárja körül és a Terglouban vagyis Tirglavban (2865 m.), a Mangartban (2675 m.) és a Bogatinban (2000 m.) kulminál. Egy nyereg választja el a Terglout a délibb Plegastól (1563 m.), amely már félig karszttermészetü. A barlangokban és földalatti vizekben olya gazdag Karszthoz tartozik a Tarnovani-erdő legdélkeletibb része, a Birnbaumi-erdő a Nanosszal (1299 m.), a Piuka Planina a Javornikkal (1266 m.) és a krajnai Schneeberg (1796 m.). A tartomány DK-i részét a vend határgrófság fensíkjai foglalják el, amelyeknek DK-i részét Hornwaldnak hivják, legmagasabb hegycsúcsát pedig Hornbühelnek (1099 m.). A horvát határon a Gurkkal egyközüen az Uszkók-hegység húzódik. A fontosabb hágók a Wurzen-, Loibl- és Kank-hágó. Összesen mintegy 60 nagyobb barlangot ismernek K.-ban, amelyek közt a legkiválóbbak az Adelsbergi-, a Magdolna-, a Planinai- és a Szt. Lőrinc-barlang. Itt-ott kisebb lapályok is láthatók; köztük a legtermékenyebb a Gurki-mező és a Laibach körüli lapály, amelynek egy része a most már nagyobbára lecsapolt laibachi-láp. Vizei részint az Adriai- és részben a Fekete-tenger környékéhez tartoznak. Főfolyója a Száva, amely a hercegségben a Wurzi- és Wocheini-Száva összefolyásából ered, fölveszi balról a Kankert és Feistrizot, jobbról a Zayert, Laibachot, a Gurkot a Temenitzcel és tartományon kivül a Kulpát. Az Idria és Wippach itt erednek, de csakhamar átlépnek a partvidékre; DNy-on folyik végre a Rjeka. Az Alpok közt vannak a Weissenfelsi-, a Vurzeni-, a Veldes- és a Wocheni-tó, a Karszt-vidéken pedig a hires Zirknitzi-tó (l. o.). Ásványvizforrás csak Neusradtl mellett van, a töplitzi (29o). Az időjárás meglehetősen erős szélsőségeket tüntet föl és eléggé zord; kivétel a Wippach-völgy, amelyben, bár a bóra meg-meglátogatja, a füge és olajfa is megterem. Az alsó Gurk és Kulpa mentén is szelidebb az éghajlat. Az évi középhőmérséklet Laibachban 9,4o, Rudolfswertben 9,8o; az évi esőmennyiség Laibachban 60,4 párisi láb. a zivatarok különösen a D-i részen gyakoriak az Adelsbergben évenként 45). A bóra és a DNy-i szelek a leggyakoribbak. 1895 ápr. 14-15. közötti éjjel és azóta is az országot, különösen fővárosát Laibachot, nagy földrengés pusztította.
A lakosság száma 1830. 425,959, 1890. pedig 498,958 (1 km2-re 50) volt, akik közt férfi 238,011, nő 260,947, 94% szlovén, 5-6% német, néhány horvát és olasz vagy ladin; katolikus 497,801, evangelikus 349 és görög katolikus 350. 1891. volt 3244 házasságkötés, 18,385 születés és 12,853 halálozás. Mezőgazdaság. Sem a földmívelés, sem az állattenyésztés a szükségletet nem fedezi. Az egész területnek 95,58%-a termékeny, ebből esik 17,2% rétekre, 14,8% szántóföldekre, 15,7% legelőkre, 1,37% alpi legelőre, 1,17% szőllőkre és 44,4% erdőkre. Az évi termés 10 évi átlagban (1881-90) 239,479 hl. búza, 182,710 hl. rozs, 205,627 hl. árpa, 390,862 hl. zab, 284,836 hl. kukorica, 1.423,522 hl. burgonya, 166,942 hl. bor és 300,836 t. széna. Nagyobb mennyiségben termesztenek még lent (1891. 1300 t.); igen fontos végül az erdőgazdaság. Az állattenyésztés a kevéssé buja legelők miatt nem nagy jelentőségü; a lovak nagyobbára kicsinyek; a sertéshizlalás és házi szárnyasok tenyésztése kivitelre is szolgáltat anyagot. A Görz felőli részeken selyemhernyókat is tenyésztenek. A vadászat jövedelmező; medvéket és farkasokat is találni. Ismeretesek a Laibach környékén fogott rákok. A mezőgazdaságnál aránylag jelentékenyebb a bányászat; ennek kiválóbb termékei: a vas, kéneső és Sagor mellett a barnaszén. Idria Almaden után Európa leggazdagabb kéneső-bányája. 1891. a bányászat termékei voltak: 70,633 t. kéneső, 7453 t. vas, 201 t. ólom, 46 t. cink, 1366 t. magánérc és 149,062 t. barnaszén. Az ipar nagyobbára házi; a gyáripar még meglehetősen fejletlen. Nagyon elterjedt a vászonszövés és durva csipkék készítése, továbbá csinálnak vaseszközöket, faárukat, kő- és cserépedényeket. A kereskedelem főképen tranzito, amit a déli vasút vonalai, a tarvis-laibachi államvasúti vonal kisebb helyi érdekü vasúti vonalak mozdítanak elő. 1893. az oktatásügyi statisztika szerint volt: 2 fő-, 2 algimnázium, 1 főreáliskola, 1 tanító- és tanítónő-képző, 322 nyilvános népiskola, 18 magániskola, 1 kereskedelmi, 4 ipar-, 2 ének- és zene-, 1 mezőgazdasági-, 1 állatorvosi- és egy bábaiskola. K. alkotmánya 1861 febr. 26-ról keltezett; e szerint a tartományi gyülés tagjai a laibachi püspök, a nagybirtokosok 10, a városok és iparos helyek 8, a laibachi kereskedelmi és iparkamarának 2 és a községek 16 követe, összesen 37-en, akiket a laibachi püspök kivételével 6 hercegség 10 képviselőt küld. Közigazgatási szempontból K. Laibach városra és a következő 11 kerületi kapitányságra van felosztva:
|
A kerületi kapitányság vagy város neve |
Területe km2-ben |
Lakóinak száma |
|
Laibach városa |
34 |
30,505 |
|
Adelsberg |
898 |
41,479 |
|
Gottschee |
1158 |
42,806 |
|
Gurkfeld |
868 |
53,237 |
|
Krainburg |
1022 |
52,625 |
|
Laibach vidéke |
914 |
57,669 |
|
Littai |
686 |
36,851 |
|
Lottisch |
1209 |
40,273 |
|
Radmannsdorf |
1075 |
26,479 |
|
Rudolfswert |
933 |
48,346 |
|
Stein |
611 |
40,210 |
|
Tschernembl |
546 |
28,460 |
A hercegség közigazgatásának élén a cs. kir. tartományi kormány áll Laibach székhellyel. AZ igazságügyi hatóságok: 1 tartományi törvényszék Laibachban, 1 járási törvényszék Rudolfswertben és 30 járásbiróság. A másodfoku biróság székhelye Graz. A pénzügyi igazgatás élén a laibachi pénzügyigazgatóság élén a laibachi pénzügyigazgatóság áll; ennek van alárendelve 1 fővámhivatal, 2 fő- és 28 adóhivatal. Idriában van azonkivül egy cs. kir. bányaigazgatóság.
Története. Nevét, mely szláv eredetü (Krajina a. mint határország), már akkor kapta, midőn a szlovének a keleti Alpokban letelepedtek. Nagy Károly, midőn a tartományt meghódította (Carniola, Creinamarcha), a friauli őrgrófok fenhatósága alá adta azt. 1039 óta már saját őrgrófjai voltak, de már 1077. (állandóan csak 1093-tól kezdve) az őrgrófság az aquilejai patriárkának, adományoztatott. De azért a karantáni hercegek, az Andechs grófok, meg a freisingi és brixeni püspökök is nagy birtokok urai voltak a tartományban. Midőn Osztrák Frigyes nőül vette Ágnest, az Andechs-házból származó I. Ottó merani herceg leányát, az ő birtokai is annyira megszaporodtak Krajnában, hogy 1232. már fölvette a «Herr von K.» címet is. 1335. a karantáni hercegséggel együtt, Krajnának odatartozó részei is az osztrák hercegi családra szállottak át, ugy hogy IV. Rudolf már 1364 óta «K. hercegé»-nek hivatta magát. Ezóta, egész 1809-1813-ig, amikorra Franciaország birtokába került és az illir tartományokhoz csatoltatott, K. mindig Ausztriáé volt. 1816 óta mint laibachi kormányzóság, az illir királyság kiegészítő részét képezte 1849-ig, amikor önálló koronatartománnyá lett.
kisközség Bihar vmegye déli j.-ban, (1891) 510 oláh lakossal.
vagy Krakatoa és Krakatova is, sziget a Szunda-szorosban, Szumatra és Jáva között. 1883 augusztusig csak két, a tengertől 823 és 859 méter magasra kinyuló kúpalaku vulkánikus hegyből állott, melyekről csak annyit tudtak, hogy 1680 májusban volt az utolsó kitörés, s azóta kiégett tűzhányoknak tartották. Azonban 1883 májusban a K. ismét működni kezdett és ugyanazon évben az aug. 26-ról 27-re következő éjjel a tűzhányó oly hevesen tört ki, hogy az újkor ahhoz fogható vulkánikus kitörést nem jegyzett fel. K. egyrésze elsüllyedt. Óriási hullámok öntötték el a Lampong-öblöt szegélyező földrészeket, s a szemközt levő Jáva szigetet, messzire behatolva a sziget belsejébe, különösen Anjer felé, hol a viz magassága 30 méternyire emelkedett a Telok Betong felé, mindenütt óriási pusztítást okozva. A szerencsétlenségben elveszett emberek számát 25-75 ezerre teszik. A hullámverést megérezték Cejlon, Réunion, Mauritius szigeteken, sőt egész a Panama-földszorosig elhatolt, de miután a szigetek és a sík tenger Ausztrália és Ázsia között megtörték, a Csendes-óceánon tul már nem terjedhetett. A levegőrázkódtatás sajátságos ingadozásokat idézett elő a légnyomásban, melynek maximuma Európában 1,3 mm. volt. A magasba szórt anyagok különös fénytüneményeket idéztek elő az egész földön (1883 közepétől 1884 februárig): minők a levegő elhomályosodása, a nap szinesedése, a Bishop-féle gyűrük és különösen az alkonyati pir intenzitása. V. ö. Verbeck, Krakatau (Batávia 1884); Symons, The eruption of K. and subsequent phenomena (London 1888).
(Krikeu), kisközség Alsó-Fehér vármegye magyar-igeni j.-ban, (1891) 1380 oláh lak.; jó bort termel.
(Krakau, Kraków, Cracovina), város és vár Galiciában, Lengyelország egykori fővárosa és királyainak temetkező helye, püspöki székhely, a Visztula balpartján, amelyen 1850-ben megnyitott híd vezet át Podgorzébe, több vasúti vonal találkozásánál, (1890) 74,593 nagyobára lengyel lak., bőr-, gépgyártással-, posztó-, viaszgyertya-, gyufakészítéssel, sörgyárral, gőzmalmokkal és olajkészítéssel; tojás- és vajkivitellel. A Visztula és Rudava összefolyásánál tágas síkságon épült város számos tornyával és magas kastélyával igen szép látványt nyujt. A várost egykoron körülvevő várfalak helyén szép faültetvények (planty) vannak. A legkiválóbb épület a kir. kastély (Zamek krolewski) a Wawel hegyen a vele egybeépített székesegyházzal. A kastélyt a XIV. sz.-ban Nagy Kázmér alapította, nagyobb része azonban II. Ágost idejéből való; benne laktak a lengyel királyok 1610-ig, midőn II. Zsigmond székhelyét Varsóba tette át. 1846 óta kaszárnyául és katonai kórházul szolgál. K.-i oldalán van a gót székesegyház 1359-ből. Nagy Kázmér idejében fölszentelve, a lengyel királyok és hősök temetkező helye román kriptával. A bejáratnál Kmity Péter koronamarsal bronz-sírlapjával Vischer Pétertől. A királyi kriptában (1788) számos királyon kivül nyugszik a 3 legnagyobb lengyel hős: Szobieszky János, Poniatowski József és Kosciuszko Tádé. A mellékkápolnákban láthatók Jagello Kazimir fekvő, porfirba vésett alakja Veit Stosstól; Soltyk püspök síremléke; Thorwaldsen áldást osztó Krisztusa; ugyanazon mestertől Potocki Arthurnak és az anyjának mellszobra; az 5. kápolnában, amelyet Bartolomeo Berecci épített 1519-20. és Cini gazdagon díszített, van Potocki Vladimir szobra Thorwaldsentől; a 8. kápolnában János Albert királynak és Nagy Kázmérnak síremléke Veit Stosstól; a 11. kápolnában, ahol a régi lengyel királyok az ájtatosságukat végezték, van vörös márványból egy királyi trón, Báthory Istvánnak síremléke vörös márványból és III. Szobieszky Jánosné; a 19-ben pedig ezüst koporsóban a Boleszló királytól az oltár előtt meggyilkolt szt. Szaniszlónak, a lengyelek védszentjének földi maradványai. A templomi kincstárban egykori lengyel birodalmi kincsek, értékes régi misemondó ruhák és templomi edények láthatók. K. többi temploma közül kiválóbak: a gót Mária-templom (A XIII. és XIV. sz.-ból) óriási főoltárral és kereszttel Veit Stosstól, továbbá Salomo pater bronz-sírlapjával Vischer Pétertől; a dominikánus-templom Buodaccorsi (Callimachus) humanistának, I. Zsigmond király nevelőjének hires bronz-sírlapjával Vischer Pétertől; a franciskánus-templom (a XIII. sz.-ból) Jagello Vladiszlav síremlékével. A köztér legnagyobb épülete az u. n. Sukiennice, amelyben el van helyezve a nemzeti muzeum Matejko. Siemiradzki (Nero égő fáklyái) s más lengyel művészek képeivel és egyéb műkincsekkel, továbbá benne van az állandó képkiállítás. Egyéb jelentékeny épületek még: az egyetem. Ksiezarski tervei szerint épített pompás gót épület igen szép aulával, régiség tárral, műtörténelmi gyüjteménnyel, könyvtárral (60,000 kötet); a szt. Anna-templom Coppernicus síremlékével; a lengyel szinház; a tudományos akadémia; a Czartoryski-muzeum kép- és művészeti tárgyak gazdag gyüjteményével (Rembrandtól, Rafaeltől, Lionardótól való képekkel): a Florián-kapu, a régi erődítmények egyedüli maradványa; a Florián-templom a XII. sz.-ból Veit Stoss egy igen szép oltárával. A belvárost a következő külvárosok fogják körül: Stradom, Piasek, Kleparz, Wesola és Kazimierz. A tudományos és kulturális intézmények közül a kiválóbbak: a régi Jagello-egyetem, amelynek alapját 1364 máj. 12. Nagy Kázmér vetette meg s amely a XV. sz.-ban a csillagászati és humanisztikus tudományok különös ápolása folytán fölvirágzott és európai hírnévre tett szert és egy évben 8000 hallgatója volt; későbben azonban aláhanyatlott, mignem 1817. újra szervezték; 1870 óta a tanítás nyelve a lengyel; 1893-94. 94 docens működött benne, hallgatóinak száma pedig 1363 volt. Az egyetemhez tartozik az egyetemi épületben elhelyezett gyüjteményeken kivül egy csillagvizsgáló, botanikus kert, természetrajzi és egyéb gyüjtemények. A tudományos akadémián kivül még említendők a szépművészetek iskolája, műipariskola, kereskedelem iskola, irodalmi-, zene-, erdészegyesület és egy konzervatorium. K. környékén van 3 km.-nyire ÉNy-felé a 34 m. magas Kosciuszko-domb, amelyet 1820-23. Kosciuszko emlékére a lakosság hordott össze a Bronislawa hegyen s amelyet 1855. erősséggé alakítottak. D-re K.-tól Podgorze mellett van a Krakus-hegy (276 m.) trigonometriai jelző állomással, amelyet a monda szerint Krakusnak, a város hagyományszerinti alapítója emlékére a lakosság hordott össze. Gnesen után 1320. K. lett a lengyel királyság székes fővárosa és az is maradt 1610., midőn III. Zsigmond azt átvette Varsóban. Ezután is megmaradt azonban koronázó városnak. 1060. érseknek, onnan tul püspöknek volt székhelye, aki 1443. kezdve Szeveriának, K. és Szilézia közti vidéknek volt független fejedelme. Lengyelország harmadik fölosztásánál Ausztriához került. 1809-14. Varsó hercegségnek volt része: 1814-46. végre külön köztársaságot alkotott. V. ö. Essenvein, Die mitrelalterlichen Kunstdenkmale det Stadt Krakau (Nünberg 1867); Müldner, Krakau und Umbebung; Schrauf, Magyarországi tanulók külföldön (III. köt. A krakói magyar tanulók házának és kalóinak jegyzéke. Akadémia 1893).
K. köztársaság, melyet a bécsi kongresszus alapított és állított fel, 1220 km2 területet ölelt el, melyen körülbelül 140,000 lakos élt. A kis állam, a független lengyelek utolsó menedéke, Poroszország, Ausztria és Oroszország védnöksége alatt neutrális terület lett volna. Az 1815 máj. 3. adott kormány értelmében a törvényhozó hatalom a népképviselet kezében volt letéve; a végrehajtó hatalmat a szenátus (8 szenátor és egy elnök) gyakorolta. Miután a nemesség több ízben beleavatkozott az alkotmányba, a három védő állam 1829 nov. egy vizsgáló-bizottságot küldött ki K.-ba. 1830 végén a lakosság egy része a lengyel fölkelésben részt vett, mire az orosz csapatok megszállották K.-t. A köztársaság újjá lőn szervezve 1833., de 1836. és 1838 októbertől 1841-ig ismét megszállták az orosz csapatok, mert a város folyton lázongott. 1846. K. lett a fölkelők központja és fegyverkezési helye, de még ugyanazon év márc. 3. ismét megszállták az orosz és osztrák csapatok. Végre a három védő állam 1846 nov. 6. megegyezett Bécsben, hogy az 1815-iki alkotmányt megsemmisítik, amire K. város és területe, dacára Franciaország és Anglia tiltakozásának, Ausztriához kapcsoltatott. Az 1849. birodalmi alkotmány rendelkezései szerint azután K. város Galicia királyságba olvadt be.
lengyel nemzeti tánc, mely Krakó városától nyerte nevét, melynek vidékén leginkább el van terjedve. Páros tánc, melyet a vezénylő pár után több pár lejt aszerint, amint az első kijelöli. Mielőtt a tánc kezdődnék, a vezénylő pár rövid versszakos dalt énekel. mit a többi utánoz s aztán hol egymásután, hogy együttesen lejtik a kijelölt táncfigurákat. A dal s a tánc zenéje majd melankolikus, majd meg vidám hangulatot tükröz vissza 2/4-es taktusban, s a 3/4-es mazurkától ebben különbözik. A lengyel népdalok jórészt a K. dallam ritmusa szerint alakulnak s nagyon el vannak terjedve egész Lengyelországban. Maga a tánc eszményítve Cracovienne címen ismeretes a baletekben, hol Elssler Fáni honosította meg a negyvenes években. Chopin pedig a zenéjét eszményítette nagyobb műformákban is, nagyobb keretü önálló koncertjeiben, mint zártételt használván fel.