Bálint (latinosan Valentinus K. de Corona), XV. sz.-beli magyar humanista (a dunai tudós társaság tagja), akit leginkább Celtis Konrádhoz (l. o.) fűződő barátsága révén ismerünk. Brassóban szül., egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. 1487. magister lett; 1491., 1493. és 1495. a bölcsészeti kar magyar származású vizsgálói közé tartozott, 1492. pedig az egyetemi magyar nemzet prokurátorai közé. Tulajdonképpen az orvosi tanulmányokra adta magát, de a humaniorákkal is foglalkozott, melyekbe Celtis által vezetette be magát. Ezen tanulmányok révén jutott közelebbi viszonyba az akkori bécsi tudós világ kitünőségeivel, különösen Balbus Jeromossal (l. Balbi). 1499. földiei haza hivták, ugy látszik a brassói városi iskola tanárául, de nem volt megelégedve hazájában és Celtishez intézett utolsó levelében külföldre készült (Brassó 1500 febr. 25.). Ezentul nyoma vész, költeményei és egyéb munkái is lappangnak. V. ö. Fraknói Vilmos, Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XIV. és XV. sz.-ban (p. 32); Abel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság (akad. értek. Budapest 1880).
1. Gabriella, németből franciává lett énekművésznő, szül. Bécsben 1842 márc. 24. Itt a konzervatoriumon tanult és 1860-68. a bécsi udvari opera mindinkább ünnepelt szoprán primadonnája volt; azóta a párisi nagy operánál van szerződtetve. A conservatoire-nak 1878 óta tiszteletbeli tagja. Aida, Zsidónő, Valentine (a Hugenottákban) drámai hősnői felelnek meg leginkább egyéniségének.
2. K. Viktor lovag, osztrák történetiró, szül. Prágában 1845 nov. 2. Atyja K. Félix főtörzsorvos volt (megh. 1875.). Bécsben és Berlinben tanult. 1870. a lipótvárosi (Bécs) gimnázium professzora lett. 1880. a német iskolaegyesület alapító tagjai közé lépett. 1883. Stiriában a birodalmi gyülésbe választották, hol az egyesült balpárthoz csatlakozott. Művei: Englische Diplomatie im Jahre 1527 (Bécs 1871); Zur Geschichte Österreichs unter Ferdinand I., 1519-22) (u. o. 1873); Kaiser Maximilan I. (u. o. 1877); Maximilians I. Beziehungen zu Siegmund von Tirol in den Jahren 1490-96 (u. o. 1879); Das Nürnberger Reichsregiment (Inssbruck 1883). Ő adta ki I. Miksa és Stettenberg Zsigmond báró bizalmas levelezéseit (u. o. 1875).
a. m. utcai lázongás, csődület. A szó valószinüen a középkori latin Charavalliumból származik. L. Charivari.
hollandiai residentie Jáva Ny-i felének É-i partján Batávia és Seribon közt, 4994 km2, (1891) 381 412 lak., akik közt 232 európai és 4475 khinai. Termékeny földjét a Tarum öntözi. Főtermékei a rizs, cukornád, indigó és kávé. A főhelye Purvokarta.
(növ.), l. Dicypellium.
Pál báró (krajovai), osztrák táborszernagy, szül. Késmárkon 1735 febr. 5., megh. Pesten 1804 jan. 19. 1754 óta az osztrák hadseregben szolgált s részt vett a hét éves háboruban. A törökök elleni hadjáratban (1788-89) már mint ezredes működött és az 1790-iki békekötés után tábornok lett s bárói rangot nyert. E kitüntetést annyiban is megérdemelte, hogy az erdélyi oláhok zendülése alkalmával 1787. ő fogta el az oláh pórnép fantikus vezéreit, Horát és Kloskát. 1793-1795. Németalföldön harcolt s Pichegru felett győzelmet aratott, mire altárbornaggyá nevezték ki. 1797. a szerencsétlen véget ért hesseni hadjárat utáni hadi törvényszék elé állították és noha ártatlan volt, két heti fogságra itélték. A büntetés kiállása után beadta lemondását, de a császár el nem fogadta és 1798 őszén Olaszországba küldötte, hol fényes hadi tettei voltak. Érdemeiért táborszernaggyá nevezeték ki s Mantova megszállásával bizták meg, melyet két havi kemény ostrom után megadásra birt. 1888 óta a 67. cs. és kir. gyalogezred K. nevét viseli. Életrajzát megirta Kray Miksa báró, a Szepesvmegyei tört. társ. IV. évk. 1888. V. ö. K. P. és az 5 napi rajnai hadráat 1795. (Hadtört. Közlem., 1892).
(gör.) a. m. vegyülés, a grammatikában két szónak egybe való olvasztása, melyet a két szó közé tett koronis-jellel (') jelölnek.
l. Korbávia.
község Lika-Krbava vmegye korenicai j.-ban, (1891) 2710 lak.
politikai község Szerém vármegyében