(chrismales denarii), neve azon pénzösszegnek, melyet az egyes egyházmegyék plébániái a püspöki (székesegyházi) templom sekrestye-igazgatójának fizetnek a püspök által nagycsütörtökön szentelt olajokért.
(Chrismatin), a földi viaszhoz hasonló, félig folyós v. vaj-konzisztenciáju hidrokarbon-ásvány. Hall vidékén (Wettin) kőszénkorbeli agyagos homokkő, mészpát és quarc kristályainak ürjeiben.
igen becses drágakő; csupán a neve (aranyos berill) s némileg a szine emlékeztet a berillre, de anyaga ettől egészen eltér, lévén a K. berillium-aluminát (BeAl2O4); berilliumtartalma 7,15%; csekély mennyiségben vasat is tartalmaz. Rombos rendszerbeli táblákban v. kopott szemekben találni. Kristályai többnyire hármas ikrek, melyek 60° alatt kereszteződnek s olyforma külsejüek, mintha hatszöges rendszerbeli kristályok volnának. Szine zöld, különféle változatban, van barnás, sárgás-zöld, zöldesfehér, spárgazöld, olivazöld, fűzöld, smaragdzöld. Átlátszó, majd áttetsző, igen élénk trichroizmust mutat: smaragdzöld, sárga s barnásvörös; némelyek, különösen a sötétzöld szinüek, nappali fénynél szép smaragdzöldek, esteli gyertyafénynél majdnem vérvörös szinüek. Különösen szépen mutatja ezt a tüneményt az alexandrit-nek nevezett sötét smaragdzöld szinü változata. Az összes K. fajták között legbecsesebb az alexandrit (l. o.) v. orosz K., utána következik az igazi macskaszem, a zöldes-sárgák kevésbbé értékesek; az érték annál kisebb, mennél világosabb a szin; a legszebbek karátjának ára 50-100 forint. K. 8,5, a rubin után tehát a legkeményebb. Fs. 3,65-3,8. Egy irányban kevéssé hasad. Cejlon, Borneo, Pegu és Braziliában terem legtöbb a közönségesebb fajtából, az u. n. braziliai K.-ból, mig az alexandrit az Uralban Takovaia smaragdbányáiban, de újabb időben Cejlonban is megtalálták. Braziliában a Rio das Americanasban találni. Utóbbi helyen igen nagyokat is találtak; Rio de Janeiroban egy 8 kg. súlyu darabot őriznek; a legnagyobb cejloni 803/4 karat súlyos. Azonkivül találtak még Morvaországban (aranysárga szinüek) Marschendorf mellett gnájszban, az Egyesült-Államokban, Connecticut (Haddam) és New-York (Saratoga Springs), ugyancsak gnájszban szép kristályokat. Üvegből sűrün utánozzák. Werner (1789) használta legelőször a K. nevet a ma megállapított fajra; a K. nevet már Plinius használja, de berillt ért rajta. Még Klaproth is krizolitnak tartotta.
(gör., a. m. aranybulla és aranybullás oklevél), a bizanci császárok ediktuma, ritkábban levele, melyben rendeleteiket, kolostorok és templomok számára való adományaikat stb. szokták közzé tenni. Minthogy egy-egy aranybulla több hosszában egyberagasztott pergamendarabból állott, ezeknek összetartozóságát a főlogotétának (l. o.) vagy a Dromosz (l. o.) logotétájának az egyes darabok érintkező pontjait átszelő jegyzete bizonyította. Ámbár az egész okmányt a császári irodában készítették, a császár vörösjegyü aláirásával a szövegben előforduló logoV (thV basigeiaV mau) szóval, a hó és az indikció (l. Indiktio) számával és az egészen kiirt évszám utolsó keletével látta el. A bizanci császároknak korunkra maradt eredeti K.-jaiból a legtöbbet az Atosz-hegyi kolostorok könyvtáraiban őrzik. V. ö. Schlumberger, Sigillographie byzantine (Páris 1884).
l. Holmesit.
(chrysophansav), C15H10O4. A rehumgyökérben (rebarbara) előforduló organikus sav. Aranysárga tűalaku kristályokból áll, melyek 162 C°-on megolvadnak. Vízben oldhatatlan, lúgokban sötétvörös szinnel oldódik.
(gör.), arany- vagy ezüsttintával pergamenre való irás. Az aranyos betük különösen a X. sz.-ig divtak, a XI-XIII. sz.-ban gyérebbek, a XIV. sz.-tól kezdve egész a XVI. sz.-ig ismét nagyon kedvelték.
v. krizoidinek (chrysoidin), az azofestékeknek narancsszinü csoportja.
(chrysocal, chrysochalk), a bronzhoz és tombakhoz hasonló ötvények. Kétféle összetételt használnak, a keményebbik 90,5 rész vörösrézből, 7,9 rész cinkből és 1,6 rész ólomból, a puhábbik 95 rész vörösrézből és 5 rész ónból áll. Szine az aranyhoz hasonló, leginkább a megaranyozandó csecsebecsék készítésére használják.
(ásv.), viztartalmu kovasavas réz (CuSiO3 + 2H2O), réztartalma 35,7%, néha egy kevés vasoxidullal vagy vasoxiddal. Szőllőded v. veséded, zöld vagy kék szinü amorf halmazokban és mint bevonat terem. Néha szép alakokban, azurit, mészpát s egyéb ásványok után. Gyakori kisérője a rézérceknek, nevezetesen pedig a malchitnak, melytől csak abban különbözik, hogy szénsav helyett kovasav van benne, azért kovamalachit is a neve; rézzöldnek meg kovaréznek is mondják. K. 2-3; fs. 2-2,3. Termőhelyek hazánkban Rézbánya, Szászkabánya, Moldova, Moravica, Szomolnok, Úrvölgy, Libetbánya. Nagyobb mennyiségben az Uralban (Bogoszlavszk), az Altaiban (Kolyvan), Chile rézérctelepein; Bajorország: Kupferberg; Szászország; Schneeberg, Saida, Schwarzenberg; Harz: Lauterberg: Tirol: Schwatz; Türingia; Saalfeld; Anglia: Cornwall. Az Uralban található s külön nevekkel, mint asperolit, demidoffit, rézkék megkülönböztetett ásványok nem egyebek többé-kevésbé tiszta K.-nál. Limonittal vagyis barnavasérccel képezett keverékeknek rézcukorérc a neve.