(gör.), időrend szerint való történetirás.
(gör.), oly alkalmi mondat vagy felirat (rendszerint latin nyelven), melynek római számoknak megfelelő betüi (I V X L C D M) a benne foglalt események évszámát jelzik. A legkésőbb római korban találták fel. A török s arab költők is nagyon kedvelik a K.-okat. A párisi vérnász évszámát ez a mondat adja: Lvtetla Mater natos sVos deVoraVIt = 1572. Ha a felirat verses, akkor neve: kronosztichon, vagy eteosztichon (évszámos vers); ha ez a vers disztichon, akkor neve: kronodisztichon. Ilyen Garaytól magyar nyelven Kovács pécsi püspökre: Nagy KLIMók s SzepesIknek utóDa, KoVács, kIkI régen S tárt karraL Várt: PéCs atyja s Vezére te Légy.
l. Időszámítás és Időszak.
(chronometer) a. m. időmérő. Ilyennek voltaképen minden óra nevezhető lenne, de általában csakis az igen pontosan járó billegős órákat, melyeknek a horgony-, henger- és orsógátszerkezettől eltérő szerkezete van, szokták így nevezni. Az óra annál pontosabban járhat, mentől szabadabb az ingájának, vagy a billegőjének a lengése; igy a horgonyszerkezetnél a lengés egy része alatt azon a szegen, mely által a billegő a lengést a horgonytól nyeri, bizonyos nyomás folytán rajta fekszik, mig az orsó-szerkezetnél a billegő a gátkereket a vissza-lengésnél kissé hátrafelé kénytelen tolni, ami a szabad lengést teljes mértékben nemcsak befolyolja, de tönkre teszi. A K.-ek Angolországból származnak, s a XVIII. sz. közepén Harrison készítette a legelső ilyen órát, amely főleg mint tengeri óra hajón lett kellőleg kihasználva. Az ilyen tengeri K.-ek rendesen vizszintesen feküsznek, s Cardan-féle felfüggesztésbe (l. o.) vannak elhelyezve, ugy hogy számtáblájuk, illetőleg a billegőjük síkja a hajó lengése alatt mindig vizszintes állásban marad, s noha billegőjük hőmérsékleti különbségekre ki van egyenlítve (kompenzálva), mégis pamuttal vagy tehénszőrrel kibéllelt kettős ládában vannak elhelyezve, hogy a hőmérséklet változásaitól védve legyenek. L. még Kitágulás.
az ó-görög mitologiában Uranos és Gaea gyermeke, a legifjabbik titán, aki atyját megbuktatván, a hatalmat magához ragadta és nővérét, Rheát feleségül vette. Egy jóslattól való féltében, mely azt jövendölte neki, hogy őt is saját gyermekei fogják megbuktatni, elnyelte őket (Hestiát, Demetert, Herát, Plutont és Poseidont). Csak a legijfabbat, Zeust sikerült Rheának megmenteni, amennyiben helyette egy követ adott be K.-nak. Mikor aztán Zeus felnőtt, legelőbb is italt kényszerített bele atyjába, melytő kiadta gyermekeit. Azután testvéreivel egyetemben megkezdette a harcot K. és a többi titánok ellen, akiket legyőzött és a Tartarosba taszított. A képződművészet csakis az alexandriai korszakban kezd vele foglalkozni (vatikáni mellszobrok, az albanói Zeus-oltár domborművei). A rómaiak Saturnus-szal azonosították, aminthogy általában a földnek megszemélyesítése, mely visszaveszi mindazt, amit adott. Külső alakja a nem éppen gyakori képmásokon egy aggastyáné, kinek köpenye fejére van húzva, kezében pedig sarlót tart. Helytelen módon összefüggésbe hozták az idővel (Chronos), de ez csak népetimologia. V. ö. Schwarz, Jahrbücher für Philologie (119. köt.); Hoffmann, K. u Zeus (Lipcse 1876); Overbeck, Kunstmithologie (II. köt. 325. s. köv. lapok).
(csillagászati), olyan óra, melyen a másodpercmutatót adott pillanatban meg lehet állítani s újra megindítani. Ezen órákat hibásan kronográfoknak is nevezik a tudatlanabb órások. A K.-ok berendezése legtöbb esetben a követkeő: az óra központjából vagy annak hátsó lapján levő számtáblának központjából egy nagy másodpercmutató emelkedik ki, mely az óra valamely részén levő kis gomb megnyomása következtében megindul; ha ugyanezen gombot újra megnyomjuk, megáll s ha harmadszor megnyomjuk, ismét vissza ugrik 0-ra, s igy tovább. Ezen szerkezet Grossmanntól származik Glashütteben, s ugy ezek, mint a Robert-féle órák a sportvilágban, valamint a vasúti gépészmérnököknél a legelterjedtebbek. Sokkal tökéletesebb K. származik Jacobtól; ez drágább ugyan, de szerkezete sokkal finomabb. Ezen óránál, melyet azonban csakis tudományos megfigyelésekre használnak, a másodpercmutató mndig forog, s ha az előbb említett gombot megnyomjuk, akkor megáll, s ha a gombot újra megnyomjuk, nem nullára ugrik vissza, de oda, ahol lett volna akkor, ha nem állítottuk volna meg. Végre egy regisztráló K.-ról is kell, hogy említést tegyünk, mely már tökéletlen kronográfnak is nevezhető. Ennek a szekundamutatójára egy kis toll van erősítve s ha egy gombot megnyomunk, akkor egy karika a mutató végét, tehát a tollat is, a számtábla kerületébe nyomja, s ott egy pontot csinál, amely későbben onnan letörölhető. Mint látható, ezen primitiv szerkezettel csakis az első percen belül lehet regisztrálni, mert ha a mutató 3-4-szer körülforog, senki sem tudja, hogy melyik jelet mely elsőpercben csináltuk.
A fizikában alkalmazott elektromos K. Wheatstonetól származik s eredetileg azon kis idő megmérésére szolgált, melyre valamely kilőtt ágyu v. puskagolyónak szüksége van, hogy pályájának valamely részén áthaladjon. E végből közvetlenül a lőfegyver előtt vékony drót volt kifeszítve s azon drótvezetékbe kapcsolva, mely a galvántelep másik sarkához külön drót vezetett. Amig a vékon drót épségben van, áram keringhet a vezetékben s az elektromágnes rugó segélyével megakasztja egy pontosan járó órának járást. Amint a kilőtt golyó átszakítja a drótot, az áram megszünik, az elektromágnes elveszti erejét s a megakasztott óramű járni kezd. Ez addig tart, mig a golyó a kijelölt pálya végéig nem ér, ahol vaslemezre talál, mely kis fémrugót szorít oly fémdarabhoz, mely drót által szintén össze van kötve a teleppel és az elektromágnessel, ugy mint az átszakított drót. Ekkor az elektromágnes ismét működni kezd és megakasztja az óra járását. Hibája ezen készüléknek, hogy ez elektromágnes az óramű járását nem indíthatja és nem akszthatja meg pillanatnyi időben, hanem hogy erre bizonyos idő kell, mely bár csekély, de a megmérendő kis időkhöz képest mégsem elhanyagolható. E miatt Wheatstone maga is csak 1/60 másodpercre a mérés pontosságát. Lényegesen javult az eszköz Hipp azon módosítása következtében, hogy az elektromágnes nem az óramű járását indítja és szakítja meg, hanem csak a mutatókat állítja meg, vag szabadítja föl, ami sokkal könnyebben megy. Az ily műszerrel már a másodpercnek 1/500 sőt 1/1000 részét is meg lehet mérni. Még pontosabb mérések eszközölhetők a Babo-féle vibrációs K.-pal, melynek alapgondolata Siemens Wernertől ered. Ez t. i. azt ajánlotta, hogy az elektromágnes vonzási hatásai helyett az elektromos szikra nyomait használják fel gyorsan forgó hengeren. Mig azonban Siemens a hengernek határozott forgási sebességet adott, addig a vibrációs K. hengerét akár kézzel is lehet forgatni, amennyiben ennek kormozott felületén rezgő hangvilla jelzi hullámvonalait s a hangvilla végén levő kis fémcsúcs az időszakonként (p. másodpercenkint) átugró elektromos szikrákat is közvetíti. Ha a hangvilla rezgésszáma ismeretes és gondoskodva van róla, hogy a rezgések hosszabb ideig tartsanak, ami ismét elektromágnesek segélyével lehetséges, az egymás tkövető szikranyomok közötti hullámvonalakból rendkivül kis időközöket lehet megállapítani. Újabban Beetz forgó henger helyett ónozott vaslemezt használ, mely vörösre festett sellakfirnásszal van bevonva s aztán kormozva. A rezgő hangvilla szánon van megerősítve s a mint ezt szabad kézzel tovavezetik, a hangvilla csúcsa vörös hullámvonalat rajzol, mig az elektromos szikrák fehér pontok gyanánt tünnek föl.
l. Kronogramm.
kikötőváros és tengeri erősség Szt. Pétervár orosz kormányzóságban, 49 km.-nyire Pétervártól, a Finn-öbölben, Kotlin-sziget keleti partján, az orosz admiralitás és katonai kormányzó székhelye, (1890) 42 603 lak., nagy hajógyárakkal, kaszárnyákkal és fegyvertárakkal; több közép- és népiskolával, hajóiskolával és Nagy Péter cár szobrával. A szabályos utcákból álló város mint hadi és mint kereskedelmi kikötőhely is jelentős. A kikötők, amelyeket szép ültetvények szegélyeznek, a D-i oldalán vannak; Ny-on épült a kereskedelmi kikötő mintegy 1000 hajó számára, K-en a hadi kikötő az orosz keleti-tengeri flottának, és a kettő között a hajók fölszerelésére szánt kikötők. Védelmére K.-nak 30 erődítmény szolgál, amelyek közül 14 van a szárazon, 9 a D-i és 7 az É-i tengeri úton; ezek úszó erődök. A legjelentékenyebbek a Sándor, I. Péter, Risbank és Kronszlot. A középső kikötőből a Nagy Péter-csatorna vezet a dockokhoz, a kereskedelmi kikötőből pedig egy másik csatorna a város belsejébe visz. K. Szt. Pétervár kikötőjéül is szolgál és ezért is több ezer kereskedelmi hajó fordul meg benne évenkint. A Finn-öböl mellékén fekvő helyeken kivül rendes összeköttetésben áll Rigával, Stockholmmal, Lübeckkel és Hullel. 1703. épült Kronszlot, 1710. pedig Péter cár megvetette alapját a várnak, amelyet későbben mindig újabb és újabb erődítések követtek. A város és Szt. Pétervár közti tengerrész a K.-i öböl.
nép, l. Kru.
Hermann Vilmos, népet politikus, szül. Nahhausenben, neumarki Königsberg mellett 1847 febr. 11. Filologiát és történelmet tanult a hallei egyetemen; 1873. gimnáziumi tanár lett Wismarban, 1879. beválasztották a porosz parlamentbe. 1883-ban a Kreuzzeitung munkatársává lett, s a rákövetkező évben megválasztották képviselőnek a birodalmi tanácsba is. Itt a konzervativekhez csatlakozott és különösen a munkás és szociális kérdésekben határozottan a proletárok ellen foglalt állást. 1890 óta ismét visszatért a közoktatásügyi politikához; ugyanazon évben részt vett a magasabb szakoktatás fejlesztésére alakult bizottság gyüléseiben.