Krizosztom János, pannonhalmi főapát, iró, szül. Völgyfalván (Sopron) 1819 jan. 21., megh. 1885 jan. 11. Elvégezvén tanulmányait, a szt. Benedek rendjébe lépett (1835). Több helyen való tanárkodása után és miután mint igazgató vezette a pozsonyi gimnáziumot, rendtársainak bizalma őt 1865. a pannonhalmi főapátságra emelte. A Szt. István-rend lovagja, valóságos belső titkos tanácsos, a magyar tudományos akadémia tiszteletbeli tagja lett. 1880. a szt. Benedekrend XIV. százados emlékünnepén Monta-Cassinoban őt választották meg elnökül. Számos értekezést, cikket és egyházi beszédet közölt a Tanodai Lapok, a Religio, Arch. Éresítő, Győri Közlöny, Katholikus Lelkipásztor stb. lapokba és iskolai értesítőkbe. Önálló művei: Természettan (1862); Vegytani adatok (1862); A szerves és szervetlen vegytan rövid vázlata (1865, 3. kiad. 1869); Bullae summorum pontificum sacramenti poenitentiae administrationem concernantes (1867, kőnyomat); A vegytan alapvonalai (1872) stb. V. ö. Hollósy J. emlékbeszédét (Akadémia III. sorozat, 10. sz.); Vasárnapi Ujság (1885, 37. szám).
Vilmos Traugott, német filozofus, szül. Radisban, Vittenberga mellett 1770 jun. 22., megh. Lipcsében 1842 jan. 12. Vittenbergában habilitálta magát 1794., 1801. a filozofia rendkivüli tanára az Odera melletti Frankfurtban, 1804. Kant utódja Königsbergben, 1809. a filozofia tanára Lipcsében; a szabadságharcban mint lovas kapitány vett részt a szász lovas vadászokkal. 1834. saját kivánságára nyugdíjaztatván, élénk irói tevékenységet fejt ki, melynek csak halála vet véget. Tömérdek sokat irt; főbb művei: System der theoretischen Phi. (1806-10, 3. köt.); System d. prakt. Phil. (1817-19, 3 köt.); Handbuch der Phil. (1820;21, 2 köt.); Allg. Handwörterbuch der phil. Wissenschaften (1827-28, 4 köt.) és tömérdek sok más. Valóságos iparosa a filizofiai irodalomnak, ki minden fajtát a legnagyobb könnyüséggel produkál, mindenről tudomást vesz, mindenhez hozzászól, egészben nem eredeti, nem mély, de becsületes tudásával és törekvésével mégis szolgálatot tesz az irodalomnak s a filozofiának. V. ö. Krug, Meine Lebensreise in 6 Stationen (Lipcse 1826 és pótlékul: Leipziger Freuden und Leiden im Jahre 1830., oder das merkwürdigste Jahr meines Lebens, 1831).
Ottó Lajos, német bányamérnök, szül. Sangerhausenben 1810 dec. 16., megh. 1885 február 8. Ő volt kezdeményezője és legbuzgóbb terjesztője azon mozgalomnak, mely az 1865 jun. 24-iki porosz bányatörvény megalkotására vezetett. Iratai közül említésre méltók: Geognost. Abhandlung über Island (Berling 1834-1836); Geogn. Arbeit über den Thüringen Wald (u. o. 1838).
bolgár khán (802 körül 815-ig), a régibb bolgár fejedelmek leghatalmasabbikja. Mikor 802 és 804 között a trónra lépett, birodalma csak Duna-Bulgáriából és Oláhországból állott, tehát a Haemustól az erdélyi Kárpátokig terjedt. K. ehhez még elfoglalta a mai Magyarország keleti részét és a bizanci tartományokat egész Konstantinápolyig. 809. elfoglalta Szofiát, mely eddig görög kézen volt, és a Sztrimon környékét. Erre Nikephoros bizanci császár nagy sereg élén betört Bulgáriába, de 811 jul. 26. a Haemus szorosában K. által teljesen megveretett. Az egész görög sereg tönkre ment és maga a császár is életét vesztette. Koponyájából K. khán ivóedényt csináltatott. 813 jul. 22. az új bizanci császárt, Rhangavis Mihályt is Versiniciánál Drinápoly közelében teljesen megverte és magát Konstantinápolyt ostrom alá vette, de a város környékének teljes elpusztítása és Drinápoly elfoglalása után ismét visszavonult. 814. Mesembria előtt egy éjjel majdnem Leo császár fogságába esett. Bosszuból erre elpusztította az Erginus folyó környékét és 30 000 foglyot vitt el. Ezek között volt egy Vasilje nevü szláv parasztfiu is, a későbbi I. Basilios császár, a makedoniai dinasztia alapítója. K. Konstantinápoly újabb ostromára készült, de 815 ápr. 13. hirtelen meghalt.
(Krummau), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányságnak székhelye a Moldva és vasút mellett, (1890) 8331 lak., lenfonással, posztószövéssel, papir-, celluloza-gyártással, élénk posztó- és kalapkereskedéssel; egy meredek sziklán a Schwarzenberg hercegek kastélyával. A minoriták templomában érdekes képet őriznek, amely Nápolyi II. Károly és Mária magyar hercegnő fiának, Szt. Lajosnak lemondását ábrázolja. V. ö. Pór Antal, A krumaui Mária-kép (Archäologiai Értesítő, 1883. 244, és 431. l.).
falu és az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi Sváb-kerületben a Kamlach és vasút mellett, (1890) 1858 lak., mekanikai pamutszövőkkel, komlótermeléssel, élénk ló- és szarvasmarha-vásárokkal. Közelében van Krumbad ásványvizforrásokkal.
Károly, német nyelvész és irodalomtörténetiró, szül. Kürnachban (Bajorország) 1856 szept. 23. Münchenben végezte tanulmányait, azután tanulmányi utat tett Görög- és Törökországban és magántanárrá képesíttette magát a müncheni egyetemen. Mint ilyen irta: Griechische Reise (1886) és az úttörő, nagybecsü Geschichte der byzantinischen Litteratur c. munkát (1890). E művel oly sikert aratott, hogy a kormány azonnal rendkivüli tanárrá nevezte ki, a Trübner-cég pedig ő reá bizta az újonnan megindított Bizantinische Zeitschrift szerkesztését.
Frigyes Adolf, német költő, szül. Tecklenburgban 1768 jul. 13., megh. Brémában 1845 ápr. 14. A duisburgi egyetem teologiatanára, majd Bernburgban szuperintendens. Legkiválóbb műve: Parabeln (Duisburg 1805, 9. kiad., Essen 1876). Irt sok népies és gyermekolvasmányokat. Ezeket, valamint teologiai iratait együttesen adta ki. V. ö. Möller, Friedr. A. K. (Bréma 1849, 2. kiad.).
krumpli (növ.), l. Burgonya.
Alfréd, német iparos, szül. Essenben 1812 ápr. 26., megh. u. o. 1887 jul. 14. Atyjának, Frigyesnek egy kis acélöntője volt Essenben, melyet anyja 1848. egészen átadott K.-nak. Kezdetben sok pénzbeli nehézséggel kelett megküzdenie, de szorgalmának és kitartásának sikerült a gyárat felvirágoztatnia, mely, miután még 1886. összeolvadt az anneni Asthöwer & Co. acélöntő céggel, a világ legelső és legnagyobb intézete lett. A gyárat most egyetlen fia, K. Frigyes Alfréd (szül. 1854 febr. 14.) vezeti, aki titkos kereskedelmi tanácsos és 1893 óta a birodalmi gyülés és az államtanács tagja. A gyárnak évi összes üzemképessége - az ágyukat ide nem értve - 1893. körülbelül 230 ezer tonnára rúgott. Csak az esseni gyárban volt (1892) 1500 olvasztó kemence, 3000 kisebb-nagyobb gép, 111 gőzkalapács, 263 állandóan fűtött gőzkazán, 421 gőzgép (némelyik 3500 lóerőre), mely utóbbiak összesen 33 000 lóerőt képviselnek. Szüksége van naponkint körülbelül 2410 tonna kőszénre, előállít 3300 tonna acélt, melynek anyagához 1800 tonna vasércet saját bányájából nyert. Az acélgyárban 13 956, a bányákban és kohókban 8345, összesen 25 301 munkás dolgozik, akiknek anyagi jólétéről (lakás, iskoláztatás, lacikonyhák, fogyasztási szövetkezet, stb.) maga a gyár igazgatósága gondoskodik. Ez utóbbi a tulajdonos által kinevezett direktoriumból áll, melynek tagjai részint kereskedők, részint jogászok, részint technikusok. V. ö. Bädeker, Alfred K. u. die Entwicklung der Gusstahfabrik (Essen 1889); Vasárnapi Ujság (1887, 501).