l. Lövegek.
város Bromberg porosz kerületben, vasút mellett, ahol a Montwey a Gopló-tóból kifolyik, (1890) 1809 lak., cukorgyárral. K. a piasztok ősi fészke, akik 842-1370-ig uralkodtak Lengyelországban.
Henrik, német drámairó és hirlapiró, született Stralsundban 1815 dec. 15. Filologiai tanulmányait Bonnban és Berlinben végezte. Hosszabb külföldi utazás után 1844. gimnáziumi tanár lett Mindenben, de 1847. újságiróvá lett, belépett a Kölnische Zeitung szerkesztőségébe, onnan a Deutsche Zeitung-hoz ment át, majd visszatért a Kölnische Zeitung-hoz, amelynek főszerkesztője lett. 1884 óta visszavonultan él Bückeburgban. Mint drámairó először a Die Gräfin címü tragédiájával lépett föl (Lipcse 1858, 4. kiad. 1872), ezt követték a tragédiák: Wullenweber (u. o. 1870); König Erich (u. o. 1871); Moritz von Sachsen (u. o. 1872); Brutus (u. o. 1874); Marino Falieri (u. o. 1876) stb. Irt azonkivül apró humoros költeményeket.
község Szerém vármegye irigi j.-ban, (1891) 673 horvát-szerb lakossal. K.-ban a Szent Brazil-rend kezében levő régi szerb zárda van, melyben több szerb metropolita s az ipeki patriárka nyugszik, aki a szerbeket a XVII. sz.-ban Ó-Szerbiából Szlavoniába hozta. Ugyanitt van eltemetve Obrenovics Milos szerb fejedelem neje is, az 1868. megölt Obrenovics Mihály fejedelem anyja.
Ádám János lovag, orosz utazó, szül. Haggudban 1770., megh. Assban (Esztonia) 1846 aug. 12. 1803-1806. egy orosz tudományos expediciót vezetett, melynek célja volt Orosz-Amerika partjait átkutatni és Japánnal új kereskedelmi összeköttetést létesíteni. Tett is több fölfedezést a Csendes-oceán É-i részében, de japáni küldetése sikertelen volt. Útleirása: Utazás a föld körül 1803-1806 (1810-12).
nagyközség Bács-Bodrog vármegye zombori j.-ban, (1891) 1042 német lakossal.
(Krucsica), kisközség Temes vmegye fehértemplomi j.-ban, (1891), 2121 szerb lakossal.
-család (Lepoglavai), varasdvármegyei eredetü család, melyből Péter 1525. esztergomi, 1530. klisszai várkapitány, s ez időtájban grófi rangra emeltetett. 1537. Dalmáciában vezeti a török elleni hadjáratot. Eleintén szerencsés, később azonban Salona mellett véletlenül meglepik, serege szétrebben, ő maga Spalatóban hajóra menekül, mely megfeneklik, s K. ekkép az ellenség kezébe jut. K.-nak a törökök fejét vették, melyet hogy a klisszaiknak megmutattak, azok a várat menten feladták. Holttestét huga, Katalin ezer aranyon váltotta meg a töröktől, s a tersaci templomba termettette. Fia János 1547. a schmalkaldeni háboruban mint zászlótartó vett részt. 1562. mint korponai kapitány küzd - szerencsétlenül - a törökkel; ő maga is fogságba esett. Konstantinápolyba hurcoltatván, onnan csak 1565. tudott haza szabadulni. Benne kihalt a K.-család.
község Modrus-Fiume vármegye sluini járásában, (1891) 1869 horvát-szerb lakossal.
István, matematikus és geodeta, nyug. műegyetemi tanár, szül. Miskolcon 1818 jan. 25. iskoláit u. o. végezte, majd Késmárkon jogot hallgatott. Azután mérnökgyakornoknak állt be; ehhez kedvet érezve, Bécsbe ment és 3 évig látogatta a műegyetemet. Stampfer tanár asszisztense lett, mely állásban végleg elhatározta, hogy a tanári pályán marad. A pesti József-ipartanodára 1850. hivták meg, hogy a mekanikából népszerü előadásokat tartson. U. o. 1857. műegyetemi helyettes tanár, később, egészen nyugalomba vonulásáig (1894) mint rendes tanár előadta a mennyiségtant, a mekanikát, a technologiát, de a tanintézet fejlődésével egyedül főtárgyát; a geodéziát. 1858 az akadémia levelező, 1869., mikor Földmértan c. munkája megjelent, rendes tagjává választotta és Földmértanát 200 arany jutalommal tüntette ki. A mérnöki műszerek közül nem egyen tett rendkivül elmés javítást. 1870. Szily Kálmán műegyetemi tanárral együtt kiküldték Párisba, hogy a Nagy Károly-féle méter és kilogramm-etalonokat az eredetiekkel összehasonlítsák. Ekkor jöttek rá, hogy a komparátor sínjeinek elgörbüléséből a mérőpálcákat hordó kocsi kerekei egyenetlenül fognak gördülni, amiből hiba származik. Megadták a módszert is a hiba kiszámítására és kiküszöbölésére. A külföld nagyban méltatta a magyar tudós működését. Még ez évben mint a kormány küldötte szerepelt a méterkonferencián, sőt később a bizottság tagjává is megválasztották. 1874. felállította a kormány a mértékhitelesítő bizottságot, melynek igazgatója lett. Itt két új mérlegrendszert készített, melyeknek egyike az 1878-iki párisi kiállításon ezüst érmet, a másik pedig az 1885-iki brüsszeli kiállításon arany érmet nyert. Ezeken kivül számos kisebb terjedelmü értekezést is irt, melyek az akadémiában, a természettudományi társulat kiadványaiban és a francia méterbizottság kiadványaiban jelentek meg. Birja a vaskorona-rendet és a Lipót-rend lovagkeresztjét, a szerb Takovarend 2-ik osztályát, a francia becsületrend tiszti keresztjét.