község Pozsega vmegye pakráci j.-ban, (1891) 1458 cseh, horvát-szerb, magyar és német lakossal.
(a. m. kék tó, Cok-gum-bum, Cinghai), körtealaku tó Közép-Ázsiában a tulajdonképeni Khina, Mongolország és Tibet közt az É. sz. 36°58'3'' és a párisi K. h. 97°35' alatt, 3333 m. magasban. Hossza 107, legnagyobb szélessége 63 km. 5 sziget van benne, amelyek egyikén egy buddha-kolostor áll. Mélysége nem nagy; vize apad és sótartalomban nyer. A Bukhain-gol és Kargin-gol ömlenek belé. D-en emelkednek a D-K.-i hegyek 4-5000 m. magasra. A Dny-ra vezető hágó 3960, a K-re vezető pedig 3410 m. magas.
a Biharhegység legnagyobb csúcsa (1846 méter), Bihar és Torda-Aranyos vármegye határán, közel Arad vármegye határához. A K. Rézbányától DK-re emelkedik és legkönnyebben onnan mászható meg. Keletről Szkerisóra felől is elérhető. A K.-t másként Bihar-csúcsnak is nevezik.
l. Kuksz.
község Lika-Krbava vmegye gospići j.-ban, (1891) 2832 horvát-szerb lakossal.
nagyközség Bács-Bodrog vmegye kúlai j.-ban, a Ferenc-csatorna mellett, (1891) 1377 házzal és 8480 lakossal (közte 3416 magyar, 2764 német, 2134 szerb, 136 rutén). K. a járási szolgabirói hivatal széke, van járásbirósága, adóhivatala, kir. közjegyzősége, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelenik meg a Telecska c. hetilap (XII. évf., szerk. Berkovics Márk). A csinos község közepén álló nagy kincstári épület hajdan hires serfőző volt. K. élénk gabonakereskedést űz, lóvásárai hiresek. Nagy (13 852 ha.) határának déli részében, az öntöző csatorna mellett van Pékla puszta, hol mintegy 175 ha. területen sikeresen űzik a rizstermelést.
(szerb), várszerü torony és erődített kastély a délszlávoknál; különösen Boszniában és Hercegovinában volt diatban.
v. csutora, facsutora, folyadéktartó esztergált edény. A K.-készítés Magyarországnak egy különleges esztergályos iparága, melyet az erdélyi szászok és Veszprém vmegyében űznek. Legkedveltebb anyag a juharfa, melyet törzsalakban szereznek be. A törzset aztán a csutora hosszuságának megfelelő hosszu részekre vágják föl, tőkebaltával, szekercével, esetleg kapocsbaltával kinagyolják és többé-kevésbé száradni hagyják. Kialakításkor befogják a fa szálirányában az esztergába és ráesztergályozzák a nyakrészt. Aztán derékszögben elfordítva befogják az orsóra és nagyoló vésővel kiesztergályozzák a K. testének nagyobb részét; csak a befogás helyén hagynak meg csutakot. A belső üreg kiesztergályozására újra befogják az oldalsó csutaknál és különböző nagyságu és alaku kampós v. horogvésővel kiveszik a testből a fölös faanyagot. Az ez alkalommal keletkezett oldalnyilást aztán pontosan beleillő födővel elzárják, a nyaklyukat, a szájzót utólagosan fúrják bele. Végre még ráfaragják a lábakat, a szíjhüvelyeket, esetleg még faragványokkal díszítik. A csiszolás, pácolás, simítás, festés v. lakkozás az utolsó munka. Ez valaha virágzó iparág volt Erdélyben. Az oláh vámháboru beállta óta azonban rendkivülien hanyatlott és a még vele foglalkozó néhány iparos alig tengeti életét.
(holl. goelack) v. gulak, holland-kelet-indiai kereskedelmi súly a rizsmérésnél; Bataviában 71/4, Bantamban (Jáva) 11/2, Palembangban (Szumátra) 11/4 batáviai Kätty, tehát 4,460, illetve 0,923 és 0,769 kg.
lakatlan, mocsáros sziget a Kaspi-tengerben, a Kocsak-öböl bejáratánál; 32 km. hosszu; a halászok föl-fölkeresik.