a Száva egyik legjelentékenyebb jobboldali mellékfolyója, ered Modrus-Fiume vármegye legészakibb csücskében, a krajnai Hóhegy keleti tövében mint Csabari patak, eleintén felette kanyargó mederben egészben véve KDK-re folyik, Glavicánál hirtelen kanyarulattal északra, majd Möttlingnél keletre fordul, s miután eddigi egész folyásában Horvátország és Krajna között a határt képezte, Möttlingen alul Zágráb vmegyébe lép át; eddigi keleti folyásából itt délfelé tér el, Károlyvárostól kezdve azonban ismét keletnek veszi útjást s rendkivüli kanyargós folyás után Sziszeknél a Szávába ömlik. Hossza 379 km., miből 129 km. a krajnai határra esik. Forrásának torkolatától való távolsága 138 km. A K. egész esése 1593 m., km.-enkint 4,20 m. Vizkörnyéke 12 207 km. Károlyvárostól torkolatáig (136 km.) evezős hajókkal és tutajokkal járható. Jelentékenyebb mellékvizei jobb felől a Dobra (Pokupje mellett), a Korana (Károlyvárosnál) és Glina (Slana mellett), bal felől a Blatnica (a hasonnevü község mellett), Okricsnica (Sistjavicen alul) és Odra (Sziszek közelében).
nagyközség Bács-Bodrog vmegye újvidéki j.-ban, (1891) 3194 tót és szerb lakossal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztáral. Hajdan Kölpön volt a neve.
(lat.) a. m. tenyészt, művel, ápol, képez, finomít.
l. kulturatörténet, l. Művelődés.
a fejedelemnek a nép szellemi művelődésére, tanügy, szépművészetek stb., s az államban létező egyházakra vonatkozó kormányzatjoga.
Németországban, főleg Poroszorzságban 1872. az egyház-politikai törvények folytán megindult harc az államés a róm. kat. egyház között. A K. kifejezést Virchow használta először 1873 jan. 13.
Életbe lépett 1879. Az intézmény első mérnöke és szervezője Kvassay Jenő volt, ki annak fejlesztése körül is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A K. elkészíti és vezeti ugy egyesek, mint társulatok részére mindazon talajjavítási terveket és munkálatokat, melyekkel a földmívelésügyi miniszter megbizza; továbbá betölti azt a hatáskört, melyet a vizjogi törvény és az annak végrehajtására vonatkozó rendeletek részére a közigazgatási teendők közül kijelölnek. Ez utóbbi hatáskör 1886. a vizjogi törvény életbe léptével ruháztatott K.-re és egyúttal okozója volt az újjászervezésnek. A szervezés zerint az ország 8 kulturmérnöki kerületre osztatott, amelyekben működő hivatalok az országos kulturmérnöki hivatal felügyleete alá helyeztettek. Az országos kulturmérnöki hivatal a földmivelésügyi miniszternek műszaki tanácsadója a hozzá végérvényes döntés végett utalt ügyekben és a kerületi hivatalok összes személyi és fegyelmi ügyeinek intézője. A talajjavítási munkálatok iránti érdeklődés 1886 óta oly rohamossá vált, hogy a hivatalok az igényekkel lépést tartani nem tudnak és a földmivelésügyi kormány a kerületi hivatalok számát folyton szaporítani kénytelen. 1895. a hivatalok száma 12, Budapest, Szombathely, Kassa, Sátoralja-Újhely, Debrecen, Arad, Kolozsvár és Brassó székhelyekkel. Hogy közgazdasági szempontból mily fontos hivatást teljesít a K., igazolja azt azon tény is, hogy alig 14 évi működése alatt közel 600 000 kataszteri hold hasznavehetetlen területet mentett meg a kulturának. V. ö. Vizügyi Közlemények (I-VII. füzet). A K. kötelékébe csak oly okleveles mérnökök vétetnek fel, kik gazdasági ismereteiket a magyar-óvári gazdasági akadémia tanári karjából összeállított vizsgáló bizottság előtt igazolják.
l. Termesztett növények.
az államkormány által a tudomány, művészet, közoktatás, vallás és egyház terén követett elveknek foglalatja; mint tudomány a K. a közigazgatási politikának ága, mely az államkormány említett tevékenységkörére, a kulturfenségre (l. o.) vonatkozó elveket tárgyalja. L. még Egyházpolitika.
az olyan réteg, melyben emberkészítette tárgyak találtatnak, avagy általában az ember munkájának nyomai mutatkoznak. Ásatásoknál fontos a K. megállapítása és tanulmányozása, mert belőle az akkor élt ember műveltségi foka is kideríthető.