folyó Finnországban. A Näsi-tóból folyik ki, kanyargós utat tesz meg Abo-Biorneborg tartományban és azután a Botteni-öbölbe torkollik. Hossza 140 km., vizkörnyéke 35 759 km2. Fő mellékvize a Loimi-joki. Halakban gazdag.
(cumol), izopropilbenzol. A benzol homologjai közé tartozó szénhidrogén, mely ugy származik a benzolból, ha benne egy hidrogén-atomot a izopropilo-gyökkel - CH(CH3)2 - helyettesítjük; képlete tehát C6H5-CH(CH3)2. Szintetikus úton többfélekép előállítható, igy izopropiljodid és brómbenzol elegyéből, ha azt nátriumfémmel hozzuk össze. A K. szintelen olajszerü, erősen fénytörő folyadék; fp. 153°, fs. 0,879 (0°-on). Vizzel nem elegyedik, de borszesszel, éterrel, illó olajokkal könnyen elegyíthető. Koncentrált füstölgő kénsavval melegítve, kumolszulfosavvá alakul át, melynek számos sója ismeretes. Koncentrált salétromsav behatására nitrokumollá lesz, melyből redukció folytán amidokumol vagy kumidin képződik.
Sándor, görög államférfiu, szül. Messzeniában 1814., megh. Athénban 1883 febr. 27. Ifjukorában jogot tanult, 1841 részt vett a krétai fölkelésben s Grivas tábornok titkára lett. A felkelés után ügyvédkedett, végre 1851. képviselőnek választották meg s ezen állásában szónoki tehetséges és politikai tájékozottsága által nagy befolyásra tett szert. 1856. Ottó király pénzügyminiszterré nevezte ki. Kezdettől fogva a mérsékelt szabadelvü eszméknek hive volt, mint ilyen Ottó, ugymind I. György alatt alkotmányos irányban működött. I. György őt több ízben miniszterelnökévé tette. A külügyeket illetőleg Görögország területi nagyobbítása volt célja, de lehetőleg békés úton. E tekintetben törekvéseit siker koronázta: Tesszália és Epirus egy része miniszterségének idejében került Görögországhoz. E siker dacára Trikupisz és pártja 1882 márc. 15. a kamarában leszavazták és ekkor K. nyugalomba vonult. V. ö. Bikélas, Coumoundouros (Montpellier 1884).
(Kumykok), török-tatár néptörzs az orosz Terekföldön a Kaukáziában; a Terek és Szulak folyó között a Kaspi-tenger hosszában Derbentig laknak, számuk 76 284. Miután 1559 körül Oroszországnak meghódoltak, 1604. ismét felszabadulván, 1722. újból meghódolnak, midőn I. Péter seregét Persiába vezette, mire a Szentkereszt nevü vár építtetett fel. Most békés nép. A K. foglalkozása méh- és állattenyésztés (nevezetesen juh). Rizs-, köles-, búza-, újabb idő óta káposzta- és bortermelés. A férfiak fegyvereket készítenek, a nők arany- és ezüstvásznat szőnek, betéteket és szalagokat. Mindnyájan szunniták.
1. Bertalan, ev. ref. püspök, szül. Felső-Nyárádon 1817 jan. 21. Iskoláit Beregszászban kezdte, Miskolcon folytatta, hol a bölcsészeti s teologiai előkészítő tanfolyam befejeztével két évig köztanítóságot viselt, azután 1836 szept. Sárospatakra ment, hol a teologiát 1839. végezte. Ekkor a német nyelv tanulása végett a Szepességre ment, hol egy évet töltött. 1840. nevelőséget vállalt Abaújban a 1842. gagybátori lelkész lett. 1843 őszén külföldre indult s Bécsben, Lipcsében, Halleban és Berlinben gyarapította ismereteit. 1844 tavaszán tért vissza egyházába, hol 1850-ig működött, amikor miskolci lelkész lett. A tiszáninneni egyházkerület 1854. aljegyzőjévé, 1860. főjegyzőjévé, 1866. szuperintendenssé választotta. 1873. kir. tanácsos címet kapott. Hivatalánál fogva tagja volt a debreceni s egyik elnöke a budapesti zsinatnak; a konventnek 1884-től szintén egyházi elnöke. A tiszáninneni egyházkerület 1891. megünnepelte huszonötéves püspökségét. A Székács-Török-féle Prot. Egyh. és Isk. Lapban számos cikke jelent meg. Ezeken s egyes alkalmi beszédein (p. Jakabfalvy András, Zsarnay Lajos stb. temetésén) kivül a következő művei láttak napvilágot: Visszhang a vegyes házasság ügyében (névtelenül, Lipcse 1844); Egyházi szónoklattan (Miskolc 1855).
2. K. Gyula (szentpéteri), fővárosi tanácsos, szül. Pesten 1845 jun. 24. Ugyanott a piaristák gimnáziumában s a tudományegyetemen tanult. 1868. lépett a főváros szolgálatába s 1883. tanácsossá választották. Előbb a középítészeti osztály ügyeit vezette s mint ilyen az általános vizvezeték, általános csatornázás, a közúti és villamos vasutak előmunkálatait végezte. 1890 április óta a magánépítészeti osztály élére állították s ez állásában a helyi érdekü vasutak, a városi általános szabályozás, az új hidak környékének szabályozása, összes kisajátítási s magánépítési ügyek stb. megoldásán munkálkodott. Kora ifjusága óta nagy kedvelője a tornának; egyik alapítój a magyarországi tornaegyesületek szövetségének. E lexikonban a torna- és városrendezési ügyekre vonatkozó cikkeket szerkeszti és irja. - Felesége K. Weber Mária, Weber jeles építész leánya, s e lexikon háztartási cikkeinek irója, szül. Pesten 1858 nov. 14. Az angol kiszasszonyoknál végezte a tanítóképzőintézeti tanfolyamot, oklevelet kapott, s mint tanítónő egy évig Hátszeg, 1879-1886. pedig a fővárosban működött. Jelentékeny része volt a Mária Dorothea-egyesület alapításában, annak első jegyzője volt.
3. K. Melanie, l. Kvassayné.
4. K. Pál, pedagogus és iró, K. Gyula bátyja, szül. Pesten 1842 febr. 8., megh. Sárospatakon 1891 ápr. 18. Tanulmányait Pesten végezte s különösen a nyelvészet iránt érdeklődött. Vámbéry kedveltette meg vele a keleti nyelveket, melyeknek később is művelője volt. 1866. a sárospataki ref. főiskolába hivták meg tanárnak s ott előbb a gimnáziumban, később az akadémián működött. Irodalmi művei a fővárosi hirlapokban (Palikao álnéven is) és folyóiratokban jelentek meg. Német irodalmi olvasmányok kézikönyve (Sárospatak 1879, 2 köt.) munkáját a sárospataki irodalmi kör adta ki.
5. K. Róbert, történetiró, szül. M.-Szigeten 1842 febr. 21. Tanulmányait a szigeti és szatmári gimnáziumokban s a budapesti tudományos egyetemen végezte. 1863. a helytartótanács a szatmári kir. kat. főgimnáziumhoz kinevezte helyettes tanárnak, 1866. önkéntesen jelentkezve résztvett a poroszok elleni hadjáratban. Az iskolához visszatérve tanított Munkácson, Temesváron, Szatmáron, Lőcsén; 1878. áthelyeztetett végleges rendes tanári minőségben a dévai főreáliskolához, hol jelenleg is működik. 1880. tevékeny részt vett a hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulat megalapításában, melynek első titkára lett. Számos történeti és földrajzi közleménye jelent meg a hirlapokban s a Déván működő hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulat Évkönyveiben. Itt jelent meg a nagyszebeni katonai levéltár eddig sehol sem közölt adatainak alapján a Hóra-lázadás hunyadvármegyei részét érdeklő tüzetesebb történeti tanulmánya. Megbizatott, hogy Hunyad vmegye monográfiája számára irja meg a vármegyének a mohácsi vésztől napjainkig terjedő történetét. 1887-től kezdve szerkeszti a Hunyad c. hetilapot.
6. K. (osdolai) grófi család, l. Kuún.
(Kun-Ágota), nagyközség Csanád vmegye kovácsházi j.-ban, (1891) 4999 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral; gőzmalommal. Lakói főleg mezőgazdaságot űznek. Határában érdekes avarkori leletekre bukkantak. V. ö. Pulszky Fer., Magyarországi avar leletekről (Archeol. Értesítő 1884).
Basar (l. o.) északi része.
hires csatamező az Eufrat közelében, 500 stadiumnyira Babilontól, a mostani Felujah közelében. Itt folyt le az ókor legnagyobb és legnépesebb csatáinak egyike: a mérkőzés az ifjabb Kyros és fivére Artaxerxes közt (401), melyben az előbbi elesett, mire a hadseregében lévő 10 000 görög Xenophon vezetése alatt visszavonult.
(Kumbaja), nagyközség Bács-Bodrog vmegye bács-almási j.-ban, (1891) 2586 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(Nagy-, Helcmanóc, Hansdorf), kiközség Szepes vmegye gölnicbányai j.-ban, (1891) 1415 tót és rutén lakossal, vasúti megálló. Határában számos ezüsttartalmu rézérc, sárgarézérc- és vasércbánya van, melyekben azonban a bányászat újabb időben jelentékenyen csökkent.