l. Vésők.
politikai község Zágráb vármegye pisarovinai j.-ban, (1981) 1733 horvát lak.
(állat), l. Conus.
(Conirostres), a verébalkatuak rendjébe tartozó éneklő madarak alrendjének egyik csoportja, ahová tartozó madarak csőre erős, kúpalaku, vége felé hirtelen vékonyodó, tövén vastag, általában a magvak megtörésére való. Ide többnyire kis madarak tartoznak. Felosztatnak: szövő madarak (Ploceidae), tanagridák, pittidák, pintyfélék (Fringillidae) és cinke-félék (Paridae) családokra.
(orosz) a. m. kereskedő, régebben egyszersmind harcos is; most kizárólag a városi kereskedők neve, melyek külön osztályt alkotnak.
l. Kuferces.
János, hires arcképfestő, született Bazinban (Pozsony) 1667., meghalt Nürnbergben 1740-ben. Apja először a szövőszék mellé fota, de a gyermeknek nem tetszett ez a foglalkozás, megszökött az atyai háztól, Bécsben festővé képezte magát és 22 évi Rómában való tartózkodás után mint elsőrangu festő tért vissza az osztrák fővárosba, hol csakhamar megnyerte az udvar különös kegyét. K.-nek vallási meggyőződése miatt (a cseh testvérekhez tartozott) annyi kellemetlensége támadt, hogy végre is Nürnbergbe kellett költöznie. K. művein az olasz mesterek befolyásán kivül leginkább Rembrandt hatása érezhető. Művei az egész világon szét vannak szórva; egynéhány közülök Magyarországon is látható: a nemzeti képtárban, a muzeum gyüjteményében, Andrássy Manó gr., Keglevich István gr., harkányi Frigyes, Zichy Jenő gr., Esterházy hg., Fáy János és mások képtáraiban. Legtöbb és legérdekesebb művét Nürnberg városa őrzi. V. ö. Nyári Sándor, K. (Bécs 1889); Zsilinszky M., K. (Budapest 1878).
1. Ferenc, német kohász, szül. Bécsben 1830 szept. 14. Tanulmányait ott és Leobenben végezte, azután előadásokat tartott Leobenben a felsőbb mennyiségtanból és ábrázoló méréstanból; 1856. kohómester az államvasutak kemlichai vasgyáránál; 1862. Tunnerrel együtt átvette a kohászattan előadását Leobenben; 1866. kinevezték oda rendes tanárrá és előadta a vaskohászattant is. Nevezetesebb munkái: Studien über den Bessemerprocess (1870); Die Kohlenreviere von Ostrau, Rossitz und Fünfkirchen, und ihre Leistungsfähigkeit in Bezug auf die Erzeugung von für den Hochofenbetrieb tauglichen Koks (1870); Beiträage zum Studium der Hochofenprocesse (1873); Berichte über das Hüttenwesen auf der Weltausstellung in Wien (1874), Philadelphia (1877) und Paris (1879).
2. K. Lipót, osztrák festő, szül. Piestingben 1796 okt. 17., meghalt Bécsben 1862 nov. 17. A bécsi akadémián tanult, 1824-25. pedig Olaszországban tartózkodott, 1837 óta a bécsi akadémia tanára volt és mint ilyen nagy hatást gyakorolt a korabeli osztrák festészetre. Nagyrészt vallásos tárgyu oltárképeket festett, melyek Ausztriának és Magyarországnak nagyobb templomaiban nem ritkák. Ilyenek: Mária mennybemenetele (a bécsi egyetemi templomban), Mária születése (Klosterneuburg), Mózes az amelekiták fölötti győzelemért imádkozik (bécsi műv. muzeum); Krisztus mennybemenetele (Kalocsa) stb. Egy Beresin nevü orosz megbizásából festette magyar népviseleteket ábrázoló képeit.
3. K. Lipót, császári és királyi altábornagy, történetiró, előbbinek fia, szül. Bécsben 1829-ben. 1848. mint hadapród a 8-ik gyalogezredbe lépett, hol egy év mulva hadnaggyá léptették elő. 1851. a műszaki csapatnál főhadnagy lett s részt vett az osztrák csapatok vaskapui munkálatainál; 1856. kapitány, ez időtől kezdve többször megfordult Magyarországon s Erdélyben. 1870. a 63. gyalogezredhez tették át őrnagyi ranggal, 1877. alezredes, 1862. a 61. gyalogezred parancsnoka, 1886. mint tábornokot a dalmáciai hadparancsnoksághoz osztották be; itt működött 1889-ig, amidőn mint a 3-ad osztályu vaskorona-rend lovagja nyugalomba vonult. 1892. altábornagy lett s azóta állandóan Bécsben él. Délmagyarországi tartózkodása alatt fogamzott meg fejében az az eszme, hogy a magyar és török között századokon keresztül folyt dunamelléki harcokat teszi tanulmánya tárgyává s e téren megjelent dolgozatai első helyet biztosítanak neki az e korszak hadtörténetével foglalkozó szakirók között. Ide vonatkozó főműve: Ungarns Kämpfe mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526. (Bécs-Lipcse 1895).
l. Fedél.
l. Felület.