a finn ághoz tartozó törzs, mely a középkorban a Keleti-tenger félszigetén a rigai tengeröböl és Szamogitia tartomány között lakott. A durbeni csata után (1260) a Kard-testvéreknek hódoltak meg, de később többnyire egybeolvadtak a lettekkel. Csak mintegy 2000 lélekből álló kis maradék, kiket tévesen liveknek neveznek, tartotta fenn magát néhány községben a Domesnäs előhegyei közt.
keletindiai pénz, l. Crore.
Nyikolajevics Elek, orosz katonai iró és utazó, szül. 1848. Legelőbb Jakub khán kasgari emirnél teljesített diplomáciai missziójában tüntette ki magát. Később a Nikolaj-akadémia tanára lett, majd részt vett a legutóbbi orosz-török háboruban, mint a 16. gyalog-hadosztály törzskari főnöke; jelenleg a vezérkarnál szolgál. Számos hadi cikke jelent meg orosz folyóiratokban. Legérdekesebb cikke, amelyet az 1877-78-iki orosz-török háboruról irt, s mely németül is megjelent (Berlin 1887).
(Kuro-Sio, vagyis kék só, mely elnevezés a viz sötét kék szinére vonatkozik), tengeri áramlat Ázsia keleti partjain, l. Tengeráramlatok.
l. Karacsi.
igy nevezik a könyvnyomtatók a kis (a, b, stb.) betüket, ellentétben a verzális, vagyis nagy betükkel (A, B stb.).
l. Guyon.
valamely fürdőhelyen mulatság és szórakozás számára épült díszesebb épület, rendesen kávézó-, étkező- és játszó-helyiségekkel kapcsolatban. Ugyanaz, amit a francia a kaszinó (l. o.) elnevezés alatt ért.
(török jelentése kalóz), Könd fia, Georgios Monachos és Leon Grammatikos szerint Árpáddal együtt az etelközi magyarok vezére volt, midőn 893 táján a nemzet Simon bolgár fejedelem ellen Bölcs Leo császár követével, Niketasz Szklerosszal szövetségre lépett. Nevét Kézai és a Képes Krónika Kusid-ra (Cusid) ferdíti, Katona (hist. Crit. Ducum, 196) és Szabó Károly (Vezérek Kora, 46. és Új Magyar Muzeum, 1851-52. I. 519) Csörsznek ejti. (Ez ellen L. Pallas N. Lex. IV. 787) A Névtelen (6. és 46. fej.) csak mint Könd fiát említi, de megjegyzi, hogy azon a területen, melyet Árpád Köndnek adott, Kurszán utóbb «a várat magáról neveztette, mely név a mai napig sem ment feledésbe». Százhalom és Diód közt azonban most ilyen nevü falu v. puszta nem ösmeretes.
1. orosz kormányzóság Orel, Voronezs, Kharkov, Poltava és Csernigov között, 46 456 km2 területtel és 2 480 030 (1 km2-re 51) lakossal. Csakis K-i részében vonul rajta át egy földhát; egyébként teljesen síkföld. A földhát legnagyobb magassága 340 méter. Több mint 500 folyóvize van, melyek a Dnjepr és Don környékéhez tartoznak; az előbbihez tartozik a Szeim, Vorszkla, Psziol, Tuszkor, Szvana, Usszaj és Kleven; a Donéhoz az É-i Donec, a Tim és Ksenev. Mindezen folyók közül egy sem hajózható. Az éghajlat elég enyhe. K. városban az évi középhőmérséklet 4, a januáriusi -4,8, a juliusi 15,2°. A föld, némely homokos folyó mentét kivéve, fekete föld és igen termékeny, a talaj 65%-a művelés alatt áll; a főtermék a rozs és árpa, azonkivül búza, kétszeres és köles; kivitele van a kormányzóságnak még kenderből is; termesztenek még cukorrépát, dohányt; ismeretes végül az alexejevkai ánis. A városok közelében sok a gyümölcsös. Az erdők alig takarnak fél millió ha.-nyi területet. Virágzó az állattenyésztés is. A gyárak és nagyobb műhelyek száma 600, ezek főképen cukorgyárak, szeszégetők (34), malmok (39), bőrcserzők (64), szappan-gyertyagyárak (73) és gyapjumosók (7). A vasúti vonalak hossza 558 km. A járások: K., Bjelgorod, Grajvoron, Dmitrijev, Korocsa, Lgov, Novij-Oszkol, Obojan, Putiol, Rilszk, Sztarij-Oszkol, Szudsa, Tim, Fates és Scsigri. - 2. K., az ugyanily nevü kormányzóság és járás fővárosa, püspöki székhely a Kur és Tuszkor összefolyásánál, vasút mellett, (1893) 57 320 lak., bőrcserzőkkel, gyertyakészítéssel, szappan- és faggyufőzéssel, dohánygyártással, többféle közép- és több népiskolával, Bogdanov orosz költő emlékével.