(növ.), l. Hajtás.
(kékharkály, állat, Sitta L.), az éneklő verébalaktuak rendjébe, a vékonycsőrü fakúszók családjába tartozó madárnem. Csőre egyenes és csak kevéssé van oldalt összenyomva, fejhosszaságu, a felső káva széle domboru, farka egyenes, a csüd olyan hosszu, mint a hátulsó ujj. Hazánkban csak egy faj, a közönséges K. (S. caesia W. et M.) él. Háta szürkéskék, szemein keresztül fekete sáv húzódik, hasa rozsdasárga, torka fehér. Szürkésbarna evezőtollai világos szegélyüek. A külső kormánytollak feketék, hamuszinü csúccsal, a középsők ellenben szürkéskékek. Csőre szurokfekete, lábai sárgák. Hossza 16, szárnyhossza 8, farkhossza 4 cm. Hazája Európa. Erdeinkben egész éven át közönséges kóborló madár. Eledelét bogarak, olajdús magvak képezik. Faodukban fészkel, melyeknek nyilását sárral kitapasztva alakítja kisebbre. Április vége felé 6-9 fehér, vörösen pontozott tojást rak, melyeket a nőstény egyedül költ ki. Fogságban könnyen tartható.
nagyközség Arad vmegye ternovai j.-ban, (1891) 1768 oláh lakossal, vasúti állomással és táviróhivatallal.
(Pelias Merr.), a vipera-félék családjába tartozó kigyónem, amelynek legközönségesebb faja a közönséges K. vagy a keresztes vipera (P. berus Merr.) Egyik főjellemvonása elől keskeny, hátrafelé gyorsan szélesedő lapos feje, melyet elől apró pikkelyek fednek. Nyaka a fejtől jól elkülönült, oldalt kissé összenyomott; törzse elül feltünően vastagabb, farka aránylag igen rövid, hátulsó harmadában igen vékony és rövid, kemény csúcsban végződik. Pikkelyei többé-kevésbbé kocsányosak, hasát széles harántpajzsok fedik s ezek farkán kétsorosak. A him 65, a nőstény 78 centiméter hosszu. Európa majdnem legnagyobb részében otthonos, ugyszintén Közép-Ázsiában is; hazánkban meglehetős közönséges, erdőkben, mezőkön, szőllőhegyekben stb. tartózkodik s itt földalatti lyukakban lakik; a napon örömest sütkérezik, de nappal mindig szendergő állapotban van s ilyenkor meglehetős lassu, mig ellenben alkonyatkor élénkülni kezd. A fákra is fel tud kúszni, sőt a vizben is úszik. Főleg egeret és cickányt pusztít, de a madárfiókot, sőt szükség esetén a békát sem veti meg. Télen nagyobb csapatokban téli álmot alszik s csak április havában búvik elő. Igen ingerlékeny és hamar dühbe jön, ilyenkor aztán harap. Áprilisban és májusban párzik s ilyenkor több pár keveredik össze; a nőstény augusztusban és szeptemberben rakja le tojásait. A fogságban igen ritkán eszik. Harapása igen veszélyes, bárha a harapásnak csupán 10%-a a halálos s a halál majd egy órán belül, majd hetek multán következik be. Mérgezése ellen legjobb orvosszer a szeszivás, de ezenkivül jó a sebet erősen kiszívni, kimosni vagy kiégetni. Hazánkban több fajtája él. Ellenségei a menyét, sündisznó és kigyászsas.
(növ.), l. Górkalász.
nagyközség Arad vármegye aradi j.-ban, (1891) 904 házzal és 6582 lakossal (közte 1749 magyar, 4574 oláh). Vasúti állomás, posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztár; pénzügyőrbiztosi állomás.
görög vezér, 1129. II. István magyar király ellen hősiesen védelmezte ugyan, de nem tudta megoltalmazni Barancs várát. K. a vár veszedelmének láttára menekült, miért János császár mint árulót megvesszőztette.
a lengyel lovasok nemzeti viseletéhez tartozó, zsinórokkal, sujtásokkal, stb.-vel díszített rövid katonakabát.
kurta dorong, mellyel a fattyulaptáros a tartókötelet az útba eső akadályokon átvetegeti.
(ném. Kürteln), folyamhajózási műnyelven a. m. hajót vagy csónakot vontató kötélnek a cserjétől, fa-ágak és törzsektől, szóval ágtól-bogtól mentesen való tartása, ennek a szükségnek megfelelőleg rövidebbre szedése, meghosszabbítása és az útban levő akadályokon való átvetése.