gyógyítás, orvoskodás jogosultság nélkül; kuruzsló, aki diploma v. egyéb jogosítvány nélkül gyógyít s az orvos szerepét játsza. A törvényeink (1876. XIV. t.-c.) a K.-t csak akkor büntetik, ha keresetképen folytattatik; ugyanígy van ez Ausztriában is, mig Németországban az 1869-iki ipartörvény az ipari szabadságot az orvosi praxisra is kiterjesztette, de azért a nem orvos gyógyítóknak orvosi címet használni nem szabad. Továbbá K.-nak tekintik még a titkos szereknek készítését és árulását, ami, ha engedély nélkül történik, tilos. A szakértői véleményt arra nézve az orsz. közegészségügyi tanács, az engedélyt ennek alapján a belügyminiszter adja meg. L. még Igézés és Egészségügy.
(curveometer), l. Görbemérő.
1. Antal, földrajzi iró, szül. Bécsben 1799., megh. a segesvári csatában 1849 jul. 31. tanmulányai végeztével ügyvédi oklevelet nyert s felváltva Brassón és Gerenden élt. A szabadságharc őt is fegyverre szólítá s mint honvédőrnagy és Bem segédtisztje részt vett ennek erdélyi csatáiban. Műve: Borszék, Siebenbürgens berühmtester Kurort (Brassó 1844).
2. K. Sámuel, pedagógus, szül. Felső-Lövön (Vas) 1843. Ugyanott járt az elemi és középiskolába s ugyancsak Felső-Lövőn végezte a tanítói szemináriumot s nyert 1863. oklevelet. 1863-69. Léván, azóta Budapesten az evangelikus középiskolában foglalt tanítói állomást. 1871. külföldi iskolák tanulmányozása végett tett utazást. Idehaza élénk részt vett a tanítóegyesületi munkálkodásokban, a Népnevelők Budapesti Egyesületének alelnöke. A bécsi Pedagógiai Társaságnak is levelező tagja s ennek évkönyveiben a hazai tanügy szakszerü ismertetője. A tanszerkészítés körében is munkálkodott, s ő adott először Budapest és környékéről népiskolai térképet, továbbá egy számológépet is készített a méterrendszerre alapítva. Legújabb munkája a felső lövői iskolák 50 éves jubileuma alkalmából: Wimmer G., a néhai felső-lövői ev. lelkész életrajza (Budapest 1895, németül is).
1. Henrik, német irodalomtörténetíró; szül. Párisban 1805 ápr. 28. német szülőktől, megh. Aarauban 1873 febr. 24. Lipcsében teológiát tanult, majd Párizsba visszatérve 1927. keleti nyelveket tanult. 1830. Münchenben telepedett meg, ahol a khinai grammatikából tartott felolvasásokat. Augsburgban egy ellenzéki költeményt adott ki: Die Zeit, amiért két évi várfogságba került. Foságában lefordított Das Blumenblatt cím alatt egy khinai költeményt (St. Gallen 1836). Megszabadulva Svájcba ment, hol tanító, majd Aarauban tanár lett. Főműve: Geschichte de deutschen Litteratur (I-III. köt. Lipcse 7. kiad. 1876., IV. köt 1868-72, 4. kiad. 1822), de irt azonkivül sok irodalomtörténeti művet.
2. K. Hermann, német novellista; szül. Reutlingben 1813 nov. 30., megh. Tübingában 1873 okt. 10. Eleintén Maulbronnban tanult, Tübingában teologiát és bölcsészetet hallgatott, de legjobban érdeklődött az ó-német irodalom iránt. Később Stuttgartban a Beobachter folyóiratot redigálta, majd Tübingában az egyetem könyvtárnoka lett. K. először költeményekkel lépett föl, amelyeket formaérzék és erős érzés jellemez. Később a regény- és beszélyirásra adta magát. Ezek közül említendők: Shillers Heimatsjahre (Stuttgart 1843, 2. kiad. 1857); Erzählungen u. o. 1858-61, 3. köt).). Legkiválóbb műve: Der Sonnenwirth (Frakfurt 1855, 2. kiad. 1862). Irodalomtörténei művei közül megemlítendő: Zu Shakespeares Leben u. Schaffen (Stuttgart 1871). Idegen nyelvekből is sokat fordított. Összegyűjtött művei 10 kötetben jelentek meg (Stuttgart 1874-75).
Ede, osztrák festő, szül. Bécsben 1840 márc. 2., megh. Münchenben 1879 jan. 13. A bécsi akadémián, majd Münchenben Piloty vezetése alatt képezte ki magát. Genreképei közül legismertebb az Utólért szökevények (1870, bécsi műv. muzeum), azonkívül a Mesemondó nő (1867); A visszautasított kérő (1871); Oktalan féltékenység, Viharos eljegyzés (1973); Választási értekezlet, Borkóstolás (1974); Temetés előtt (1875); Rágalmazás (1877, drezdai képtár).
(új-lat., a. m. futó, ferdén járó), a könyvnyomtatásban a. m. dült betű; l. Italique.
(lat.) a. m. futás; tanfolyam, vmely tudomány összefüggő előadása, vagy több rokon tudomány rendszeres tárgyalása; maga a tudomány ideje is, p. egy félévi K.-K. a közgazdaságban, l. Árfolyam.
(héber, egyipt. Kos), a semitikus hagyomány szerint Hamnak legidősebb fia és róla elnevezve K. földje a Septuaguntában és Vulgatában, a. m. Etiopia, majd általában az ókorban a. m. Nubia és az a föld, mely Nubiától délre egészen a mai Khartumig terjed. Különösen a Nilus völgyére terjesztették ki ezt a földrajzi fogalmat és annak is arra a darabjára, mely a Kék-Nilus torkolatáig húzódik. Kusiták nevén egyébként Lapsius óta sokáig nem csupán K. lakóit, hanem mindazon kelet-afrikai, nem semita néptörzseket értették, akikről Lepsius föltételezte, hogy mint hajós nép az Aufrát mellékén keletkezett kulturát Afrikában és Elő-Ázsáiban előkészítették: oly elmélet, mely bár sok tekintetben megingatva és megcáfolva, meghaladottnak még sem tekinthető. V. ö. Lepsius, Nubische Grammatik (Berlin 1880).
(Scalanova), kikötőváros Aidin kis-ázsiai török vilajketben, mintegy 10 000 lak., szőllő- és gabonakereskedéssel. Kikötőjét Kus-Ada és Szamosz sziget őrzik.
l. Kurszán.