l. Ebfélék és Kutyák.
(növ.), l. Judásfül.
(növ.), az allium vinale L., bajuszos v. fekete hagyma, vad mezei faj vidékükön, l. Hagyma.
Herman Ottó szerint a Bodrog közén az Umbra canina, Grossinger szerint a Lota vulgaris, de hazánk egyes vidékein a békaporontyot is nevezik így.
egyes német tartományokban a középkorban dívott büntetési nem, mely abban állott, hogy az arra ítélt az egyik határból a másikba kutyát vinni tartozott.
(lásd a melléklet két képét), a ragadozó emlősök ebfélék családjába tartozó Canis familiaris fajnak igen változatos fajtái.
[ÁBRA] KUTYÁK. 1. Ujfunlandi. - 2. Szt.-Bernát-kutya. - 3. Német, - 4. angol, - 5. ulmi dogge. - 6. Buldok (Szelindek). - 7. Korszikai dogge. - 8. Juhászkutya (Komondor). - 9. Spicli. - 10. Tacskó. - 11. Pincsi - 12. Károly király ebecskéje. - 13. Selyem spicli. - 14. Majom-pincsi. - 15. Mopszli. - 16. Uszkár. - 17. Orosz, - 18. skót, - 19. olasz agár. - 20. Kopasz kutya. - 21. Fürjész vizsla. - Bolognai.
Magának a fajnak pontos jellemzése, miután a fej, arcor, fogazat, testállás fark s általában az összes külső bélyegek igen változatosak, alig adható s illetőleg e faj a rokonfajoktól alig választható el élesen. Linné egyik főjellemvonásnak a balra hajló farkat nézte. A K. leszármazását még eddig nem tudták biztosan megállapítani, igen valószinünek látszik azonban az a föltevés, hogy nem egy, hanem több vad ősnek az utódai s különösen az ősembertől megszelidített különböző farkas- és sakálfajoké s illetőleg ezek sokféle keresztezésének az eredményei. Egyik főjellemvonásuk a tanulékonyság, jóindulat, hűség, gyorsaság és az éles szaglótehetség. A táplálék dolgában nem válogatósak, kiválóan szeretik ugyan a húst, de azért mindazt megeszik, amit az ember nekik juttat. Majdnem valamennyi kitünően úszik és fut, de meglehetős ügyetlen, sőt rossz mászók. Alvásuk éber, nyugtalan, igen gyakran álmodnak és álmukban ugatnak, nyöszörögnek, a holdvilágot és a zenét nem nagyon kedvelik. Évenkint kétszer párzanak, rendesen februárban és augusztusban, 63 nap mulva 4-6 kölyket hoznak a világra, amelyek csupán 10-12 napos korukban kezdenek látni. Fogváltozásuk a 3-ik v. 4-ik hónapban következik be. Életkoruk meglehetős rövid, a 25 évet csak ritkán érik el és 12 éves korukban már az elöregedés jelentkezik náluk. Az emberre nézve a K. nélkülözhetetlen házi állatok és sokféleképen hasznosak; egyik-másik néptörzs húsukat is megeszi; bőrüket különböző célokra dolgozzák fel, leggyakrabban cipőket varrnak belőle, nálunk régebben fontos okmányok, oklevelek kiállításánál a pergamentpapir helyett alkalmazták; bundájokat néhol prém gyanánt alkalmazzák; életükben ház- és nyájőrzőkként, vadászatra, kocsihúzásra használják, az utóbbi célra különösen a sarkvidékek lakói. De bizonyos tekintetben veszélyesek is lehetnek az emberre nézve, igy p. a Taenia echinoccus nevü galandféreg tömlőit az ember tőlük kapja meg, ugyszintén a veszettséget is. Régebben a kutyazsírt tüdőbetegségek ellen orvosszerül használták; az ürüléket, az u. n. album graecumot idegerősítő szernek tartották. A K. többféle élősködőtől szenvednek, ilyenek a kutyabolha (Pulex canis), a kutyaszőrtetü (Trichodectes canis), a kullancs, a rüh- és tüszőatka, továbbá különböző galandférgek. Alig van még egy másik olyan állatfaj, amelynek egymástól annyira eltérő és oly sokféle fajtája lenne, mint a K.-nak. A melléklet szines nyomásu kép 22 fajtája adja lehető hű másolatát, amelyeket különben nagy csoportokba oszthatunk: 1. agárfajták, nyulánk, karcsu testü, hegyes fejü, vékony, hosszu lábu, meglehetős hosszu, keskeny, föl álló fülü kutyák, melyek közé tartoznak a skót, orosz, olasz agár (17., 18. és 19. ábra), nemkülönben az egyiptomi kopasz agár (20. ábra); 2. buldogfajták, zömök testtel, rövid, vastag nyakkal, kerek fejjel, rövid, tompa arcorral, oldalt erősen lefittyenő felső ajkakkal, középrövid, kerekített csúcsán lekonyuló fülekkel, középhosszú farkkal, ide tartoznak: a buldog (6. ábra), a német, angol, ulmi és korszikai dogge (3., 4., 5. és 7. ábra); 3. borzeb v. tacskó (10. ábra) kis, összenyomott testtel, hajlott háttal, nagy fejjel, hosszu arcorral, lelógó fülekkel, rövid, idomtalan, görbült lábakkal, fel- és befelé kunkorodó farkkal; 3. vizslafajták karcsu lábakkal, lelógó fülekkel; 5. selyemszőrü fajták v. lompos szőrüek, igen finom, borzas, hosszu bundával, e csoportba igen sok fajta tartozik, így az újfunlandi, szentbernáthegyi, pincsi, Károly király ebecskéje, selyemspicli, majompincsi, mopszli-, uszkár-, bolognai kutya (1., 2., 11., 12., 13., 14., 15., 16. és K22. ábra); 6. valódi házikutya vagy juhászkutya-fajták borzas, hosszu, durva bundával, felálló, rövid fülekkel (8. és 9. ábra); 7. eszkimófajta, a magas észak lakóinak nélkülözhetetlen házi állata. A házi kutyának elvadult utódai a földön több helyen tenyésznek, így Török-, Görög- és Dél-Oroszországban a városok és falvak közelében nagy csapatokban kóborolnak s éjjel a lakásokba tolakodnak élelmet keresni. Az ausztráliai dingó is elvadult kutya, ez a juhnyájakban pusztít. V. ö. Leuinis, Synopsis; Brehm, Thierleben stb.
[ÁBRA] Rövidszörü vizsla.
[ÁBRA] Német és angol véreb, (az előbbi állva, az utóbbi fekve van ábrázolva).
[ÁBRA] Hosszuszörü vizsla.
[ÁBRA] Kopó.
(növ.), l. Montika.
l. Gepard.
(növ.), l. Gímgomba.
(növ.), l. Csillagpázsit.