oroszországi sör-féle ital, amely darált gabonának erjesztésével állíttatik elő s az e fajta K. savanyu, zavaros ésnem valami kellemes ital ugyan, de nyugtató és hűsítő hatással bir; a K. finomabb és egészen kellemes ízü fajtái azok, amelyeket alma és málna erjesztésével állítanak elő.
(ejtsd: kvicsala) János, cseh filolog és politikus, szül. Münchengrätzben 1834 máj. 6. Tanult Prágában és Bonnben (1855-57); 1857 végén a prágai főiskola szemináriumában a klasszikai filologia tanárának hivták meg, s azóta állandóan ott működik. Főbb művei: Beiträge zur Kritik und Erklärung des Sophokles (4 köt., Bécs 1864-69); Virgilstudien (Prága 1878); Neue Beiträge zur Erklärung der Aeneis (u. o. 1881). Mint politikus az ifju cseh párthoz tartozott, s 1880-83-ig az osztrák képviselőház tagja is volt; 1881 óta a cseh tartományi gyülés tagja; itt terjesztette elő a róla nevezett törvényjavaslatot (lex Kvicala), hogy a csehek német nyelvü iskolákba ne járjanak, hanem állíttassék föl számukra megfelelő számu cseh nyelvü iskola. A prágai egyetem ketté (német és cseh nyelvü) osztása is részben az ő érdeme.
l. Quinoa.
Fjodorovics Gergely (irói álnéven Osznovjánenko), kisorosz (rutén) lapszerkesztő és költő, szül. Osznovában 1778., megh. 1843. Irt csinos falusi történeteket és vígjátékokat. 1807. a harjkovi szinház igazgatója lett, majd leánynevelő intézetet nyitott. Később a harjkovi büntetőtörvényszék elnöke lett. Legkiválóbb műve a kisorosz nyelven irt Márjuszá c. elbeszélés. Összes novellái 1834. jelentek meg két kötetben Moszkvában.
folyó, l. Yukon.
alatt nem talált szók Ki... alatt keresendők.
Kent, Kentucky rövidítése.
mediai király, Phraortes fia és Kr. e. 634. utóda is. Mint Nabukodonozor apósa Nabopalasszar babiloni királlyal síkra szállott az asszirok ellen, de a szkíthák berohanása visszavonulásra kényszerítette. Egyfelül a szkíthák ellen kellett harcolnia, másfelől Alyattes lidiai király ellen, de a háborunak egy napfogyatkozás vetett véget, melyet Thales előre megjósolt s mely a hadviselő feleket annyira megrémítette, hogy hamarosan békét kötöttek (610 szept. 30., mások szerint 585 máj. 28., vagyis akkor, midőn már nem K., hanem utódja, Astyages hadakozott Alyattesszel). A rákövetkező években K. véget vetett a 28 évig tartó szkítha uralomnak, 604. pedig meghódította a hatalmas Niniveh várost és megsemmisítette az assziriai birodalmat. V. ö. Unger, K. u. Astyages (München 1882).
(máskép Kybebe, továbbá a neki szentelt hegyekről Dindymene és Agdistis is), eredetileg a frigek nemzeti istenasszonya, az összes istenségek anyja (Magna mater), akit Kis-Ázsia számos helyén rajongó módon tiszteltek. Kultuszának főfészke mégis Galatiában volt, annak is Pesszinusz nevü városában, ahol egy ősrégi szentélyben az istenasszony ama képét őrizték, mely állítólag az égből esett le. Galatiai kultuszában tapad alakjához az Agdistis név is, ellenében pedig Agdistes nevü felemás lényt szerepeltet a hitrege, mely elpusztítja az istenasszony kedvencét Atys-t (Attist, Attent v. Attest). A papokat, akik az istennő tiszteletére ki is herélték magukat, gallus-oknak nevezték. Frigiában a papok neve koribantok volt, maga K. külön melléknevet is viselt, mely az egész országról volt véve (Phrygia mater); az ünneplő sereg dobokkal, kürtökkel és sípokkal tombolva járt be hegyet völgyet. Troasban K.-t az Ida hegyéről szólították (alma parens Idaea deum), ahol tiszteletére szintén gyuladtak ki oltárok. Kappadokiában Enyo néven áldoztak neki. Igy terjedt tisztelete Kis-Ázsiából a szigeteken, különösen Krétán keresztül görög dölre. A görögöknél, noha Rhea néven az összes istenek anyjának tisztelték, mégis a keleti kultuszok behatolása előtt másodrendü szerepet játszott. Gyermekeivel együtt tisztelték és mindössze Kréta szigetén jutott nagyobb jelentőségre, ahol kiséretében a kurétek voltak, zajos táncokat és körmeneteket rendező szolgaszellemek és ennek emlékére ugyanolyan szerepü papok. A keleti K.-nek a görög Rheával történt egyesüléséből egy új istenalak Rhea Kybele keletkezett, misztikus, mindent létesítő görög istenség, maga a termékeny, mindent világra hozó természet. Ezentul aztán az elsőrendü istenségek egyike. Nemcsak Athénben volt egy előkelő temploma (a Metroon), de Beociában és az egész Peloponnezusban el volt terjedve tisztelete. Athéni szobrát Phidias v. annak kedvenc tanítványa Agorakritos készítette. Rómában (talán csak puszta népetimologia útján) egyrészt Rhea Sylvia lett belőle (Romulus és Remus anyja), de másrészt ünnepeinek régi, keleti zajos természetét is megtartotta, ünnepe a (a Megalesiák) néhány nappal a Cereáliák előtt folyt le és pedig lényegében amazokhoz hasonló módon, csakhogy a Megalesiákat a patricius-asszonyok ünnepelték, mig a Cerealiákat a plebejus-nők ülték meg. De papokul megtartották a frigiai gallusokat, akik lármás zenével járták be az utcákat és istennőjük számára könyöradományokat gyüjtöttek. Későbbi időből (az Antoninok korából) való K. egy másik római ünnepe, a bikaáldozat (Taurobolia). Ennél az áldozó pap ruháját a leölt bikának vérével hintette meg, ami a keresztelés és újjászületés eszméjének pogány jelképezése, ősképe akart lenni. K.-nek képzőművészeti ábrázolásában két fokozatot kell megkülönböztetnünk, egy régebbit, mely kétségkivül Phidias elveszett képének nyomán haladt s egy újabbat, mely már keleti, orgiasztikus jellegü. A régebbi felfogás hosszu chitonban mutatta be K.-t, egyik kezében timpanonnal, a másikban az áldozati csészével. Később trónon ül oroszlánoktól körülvéve; kocsin, amit oroszlánok húznak; néha oroszlánokon nyargal, fején csaknem mindig falkorona van (azért a római költőknél «turrigera», «torrita»).
egy ókori szerelmi mondának hősnője, kinek alakjával Kallimachus ismertette meg az irodalmat. Története összefügg a deloszi Artemis-templom azon hagyományával, mely szerint minden esküt, vagy fogadást, melyet valaki abban a templomban száján kieresztett, meg kellett tartani. Ezt a vallási hagyományt használta fel Akontios, aki belszeretett K.-be, egy előkelő nemes embernek leányába. Nem tudván az előkelő szűzhöz máskép hozzáférni, egy almára azt irta: «Esküszöm, hogy Akontios lesz a férjem!» Ezt az almát pedig ugy hajította be az Artemis szentélyébe, hogy egész K. lábai elé gurult. A leány elolvasta a feliratot, de az almát elhajította, mire Akontios nagy búsan eltávozott. K. aztán több ízben férjhez akart menni, de mindannyiszor súlyos beteg lett, mig végre a jósló helyhez fordultak tanácsért, mely K.-t figyelmeztette esküjére, melyet elhanyagolt és melyért most az istennő neheztel, kinek szentélyét semmibe sem vette. Ennek folytán a leány bevallotta a történteket szüleinek, akik Akontioshoz adták feleségül.