a Schaffgotsch grófok tulajdonát képező hűbéri birtok, a porosz Liegnitz kerületben. Nevét az ilyen nevü, sokféleképen megénekelt sziklavártól nyerte, melyet (1292) I. Bolko herceg építtetett és II. Bolko herceg Gottfried Schaf (Gottsche Schoff) lovagnak ajándékozott. A vár egyik úrnőjéről, Kunigundáról az a monda keringett, hogy udvarlóitól azt követelte, hogy lovagoljanak körül a várfal keskeny párkányán; ezt Körner is feldolgozta egyik költeményében.
(Cynewulf), angol-szász költő, aki a VIII. sz.-ban élt, eleinte a népies költészetet művelte, de később, midőn álmában egy kereszt jelent meg előtte, az egyházi költészetnek szentelte magát. Fennmaradt műveiből megemlítendők: Krisztus, Péniksz, András, Elena; az utóbbi kettőt kiadta Grimm I. (Cassel 1840); Elena-t kiadta Zupitze (Berlin 1877); teljes kiadást bocsátott közre Grein a Bibliothek der angelsächs. Poesie-ban (2 köt.). Új kiadás Gollaner Izraeltől (London 1892).
keoszi Telephos fia, Apollon kedveltje; mivel egy alkalommal vigyázatlanságból egy szarvast agyonlőtt, ciprusfává változott.
(lat. Cypselus), ókori fejedelem, anyai ágon rokonságban állott a bacchiádokkal, akik el akarták veszteni, mert a jóslat azt mondotta, hogy veszedelmet hoz reájuk. Anyja azonban egy szekrénybe v. ládába rejtette és K. ilyetén módon megmenekült. Midőn felnőtt, elűzte anyjának rokonait, de szeliden uralkodott és Korintust pompásabbnál pompásabb műemlékekkel díszítette. Azt a cédrusfából készített szekrénykét, melyben a hagyomány szerint K. megmenekült, az utódok Hera olimpiai templomának ajándékozták s ott mint az ókori művészet egyik remekét látta Pausanias, aki le is irja (V., 17-19).
a hitrege szerint fiatal tesszáliai hősnő, akit Apollo megszeretett, elrabolt és Libiába vitt magával. Ebben a regében egyesek (különösen Müller Ottfried) Kiréne város (l. o.) alapításának mitoszát látták, melyet állítólag tesszáliai gyarmatosok alapítottak a pithiai Apollo egyik jóslata következtében.
város Potsdam porosz kerületben, a Jägelitz és vasút mellett, (1880) 5086 lak., malomiparral, keményítő- és szirup-készítéssel. 1635 dec. 17. itt verte meg Torstenson a szász hadakat.
most Kur, folyó az ókori Gruziában, l. Ibéria.
(lat. Cyrus), 1. A persa birodalom alapítója. A Herodot által följegyzett hagyomány szerint a médek királya, Astyages álmában isteni intelmet hallott, mely arra figyelmeztette, hogy unokája a tróntól meg fogja fosztani. Ennek folytán ezt az unokát meg akarja öletni, de az ezzel megbizott Harpagos K.-t életben hagyja, ami később kisült és bár az unokájában gyönyörködő nagyapa K.-nak megkegyelmez, az engedetlen Harpagost érzékenyen megbünteti. Harpagos boszut forral, titkon arra buzdítja K.-t, hogy álljon a persák élére, ami megtörténvén, Harpagos a méd katonákkal átpártolt K.-hoz. Astyages K. kezébe került, de mindvégig királyi tisztességet élvezett. Igy Herodot. Az igazi tényállás az, hogy K. Persia alkirálya fellázadt Astyages ellen, a médeket leverte és a persákat az iráni birodalomban uralkodó törzzsé tevén, feleségül vette Astiages leányát Amytist v. Mandanét. A médek leverése után (Kr. e. 559.) gondoskodott róla, hogy a két nemzetet egy közös külső ellenség ellen vezesse; meghódította Lidiát (l. Kroisos), mig Mazares nevü tábornoka viszont a kis-ázsiai városokat K. jogara alá hajtotta. Azután Babilon ellen vonult, melyet elfoglalt. Babilon után Egyiptomnak kellett volna következnie, de ezt K. már meg nem valósíthatta. A történelmi K.-ról egyes mondák már Kr. e. 500 évvel is támadtak, melyek őt felruházták a Zoroaster-vallás legendáiban előforduló hősök tulajdonságaival. Ezen elbeszélések szájról szájra jártak, egyik-másik szereplő személy kivált és maga képezte egy-egy mondakör középpontját, mig Giorduszi Kr. u. 1000 esztendővel az egész nagy anyagot eposzába (Sah srômeh) olvasztotta. V. ö. Pozder Károly, A K.-monda (Egyetemes Philol. Közlöny 1882). Állítólag sírját l. az Építészet mellékletén.
2. Az ifjabb K., fia volt Dareios Nothos királynak, aki reá bizta Lidia, Nagy-Frigia és Kappadokia helytartóságait, utóbb pedig megtette az alvidéki haderő főparancsnokának. Apja halála után kisérletett tett a trón megszerzésére, de nem volt elég népszerü, a jogos trónutód Artaxerxes el is fogatta és csak anyjuknak, Parysatisnak kérelmére kegyelmezett meg neki. Tartományaiba visszatérvén, nagyszabásu előkészületeket tőn, hogy a szenvedett csorbát kiköszörülje. Pénzen zsoldosokat fogadott, a kis-ázsiai városokkal szövetséget kötött, szembeszállt Artaxerxes 400 000 emberével, holott neki mindössze 100 000 ázsiai zsoldosa és 13 000 görög katonája volt. Ennek dacára a görögök a jobbszárnyon, K. pedig a középen győztek. A viadal hevében K. találkozott Artaxerxesszel, megsebesítette, de maga is elesett. Erre a vezér nélkül maradt ázsiai sereg elszéledt és meghódolt, a görögök pedig megkezdették emlékezetes visszavonulásukat.
(olaszul Cerigo), a legdélibb a jóniai szigetek közt, Lakonia DK-i csúcsának, a viharos Malea-fokkal szemben, az Égei-tenger bejáratánál fekszik. K. most az argoliszi és korintusi nomosz egyik eparchiája; területe 285 km2 (mások szerint csak 277 km2), melyet sziklás perem környez. Fontosabb terményei a gabona, bor, olajbogyó, déligyümölcs és háziállatok (különösen kecskék és juhok), mely utóbbiakkal élénk kereskedést űz. A sziget lakossága (1889) 10 524 görög alattvaló; fővárosa K. a déli parton, püspöki székhely, (1889) 805 lak., több kolostorral és templommal; kikötője Kapsalion, 162 lak. DK-re K.-tól fekszik a kis Antikythera (olaszul Cerigotto), mely azelőtt hirhedt volt, mint a tengeri rablók menedékhelye, területe 10 km2, 396 lak.
Az ókorban K. sokáig közvetítő állomás volt a feniciaiak K-i és Ny-i gyarmatai közt, s mivel itt halászták a biborcsigákat, Porphyris-nek is nevezték. A sziriai Astarte kultusza, melyet Askalon alapított, szintén itt vert először gyökeret és alapja lőn a hellének Aphrodite-Urania vagy Kythereia kultuszának. A szigetet a fenicieiektől az argivok foglalták el, de csakhamar a spártaiak birtokába került; végre a rómaiaké, majd a bizanci császárságé lett, utoljára pedig Velence foglalta el. A középkorban aztán osztozott a többi jóniai szigetek sorsában.
Aphrodite mellékneve.