1. a Bodrog egyik forrásvize, ered Zemplén vármegye É-i határán, Csertész mellett s egészben véve D-felé folyik, eleintén keskenyebb, Homonnától kezdve szélesebb völgyben; Nagy-Mihálynál kilép a lapályra, Deregnyónál DNy-ra fordul s Szürnyeg mellett az Ondavába ömlik, mely 5 km.-rel odább D-felé a Latorcával egyesülve a Bodrog nevet veszi fel. A L. hossza 130 km. Völgyét követi a Przemysl felé vezető vasút. Mellékvizei bal felől az Udva (a hasonnevü községnél), Ciróka (Lacfalvánál) és Ung (Deregnyónál); bal felől - közvetlen szomszédságúban vele párhuzamosan folyván az Ondava - nincs nagyobb mellékvize. - 2. L., község, l. Mező-Laborc.
a Névtelen jegyző (13. fejezet) szerint Hung-vár (Ungvár) ispánja, vagyis dukája volt akkor, mikor Álmos vezér honfoglaló serege a várat ostromolni kezdte. Ellen nem állhatván, Zemlin (Zemplén?) földvárába kivánt szökni, de a magyarok elfogták s felakasztották a most róla nevezett Laborc-folyó mellett.
l. Delaborde.
(ejtsd: -der) János Arthur, francia katonatiszt és képviselő, szül. Beauvaisban 1835 okt. 12. A saint-cyri katonai iskolában tanult s részt vett az olasz meg az 1870-71. porosz-francia hadjáratban, s ekkor a becsületrend keresztjét kapta. Midőn 1877 december 12. az ezredének küldött parancsokból azt következtette, hogy államcsinyre készülnek, megtagadta az engedelmességet, amiért a tényleges szolgálatból elbocsátották, s csak 1879. hivták be ismét szolgálattételre. 1882. a szenátus radikális pártja őt jelölte a hároméves pótválasztásoknál, s L.-t tényleg be is választották. mint szocialista programmal beválasztott szenátor sürgette ugyan, a köztársasági frakcióval együtt, az alkotmány rögtöni revizióját, de sikertelenül; midőn pedig azon javaslatát, hogy a katonaságnak joga legyen az engedelmességet megtagadni, mihelyt a kapott parancs teljesítése a törvényekbe ütközik, elvetették, L. lemondott szenátori állásáról, s három évvel később (1887) kilépett a hadseregből is és visszavonult a közélettől. Idősebb testvére, L. Alfréd, szül. 1834., atyja utóda lett mind ügyvéd a semmitőszéknél (1862) s 1876-ban a Haute-Loire département prefektusává nevezték ki. Ezután több départementben volt prefektus, majd (1889) képviselőnek is föllépett Lons-le-Saulnier kerületben, de a szűkebb körü választás elől visszalépett. L. Alfréd is megkapta a becsületrend keresztjét.
Róza, l. Jókainé Laborfalvi.
(sc. omnia vicit) a. m. a lankadatlan munka (mindent legyőzött); Vergilius Georgica-jából vett idézet.
(ejtsd: labuser), 1. Henrik, Taunton lord, brit államférfiu; szül. Londonban 1798 aug. 15., megh. 1869 jul. 13. flörökös nélkül. L. a francia forradalomban emigrált nemesi család ivadéka volt; Winchesterben és Oxfordban tanult s atyja halála után nagy utazásokat tett. 1828. Tauntonban képviselőnek választották a parlamentbe. 1832-től 1834 novemberig az admiralitás lordja volt; 1835-ben a kereskedelmi hivatal alelnöke, 1839. a gyarmatok államtitkára, 1841 szeptemberig a kereskedelmi minisztérium elnöke lett; végre 1846 juliustól 1847 juliusig Irország első titkári tisztjét viselte. Azután újra a kereskedelmi hivatal vezetője lett; mig 1855-58-ig a gyarmatok tárcáját birta. L. mindvégig a whigek soraiban foglalt helyet s kiváltképen a gabonavámok eltörlését sürgette. 1859. Taunton lorddá nevezték ki s mint ilyen 1860. a felsőházban foglalta el helyét. Vele a lord cím is családjában megszünt. Egyik rokona:
2. L. Henrik, ki 1831. született s az alsóházban mint a radikális párt egyik szóvivője Northamptont képviseli. 1854-1864-ig az angol diplomáciában szolgált; ettől kezdve azonban a hirlapirók sorába lépett s erős demokratikus szinezetü cikkeivel nagy figyelmet keltett. Legelőször a Daily News hasábjain (1870-71) megjelent Diary of a besieged resident in Paris c. közleményével vonta magára a közfigyelmet. Később a szatirikus hetilap Truth kiadójává lett, mely az utóbbi időben leleplezései miatt sokat beszéltetett magáról. L. az alsóházban a radikális tulzók közt foglal helyet s élénk részt vett a közelmultban az irek obstrukciójában, sürgette a kir. hercegek számára kivetett évi pénzek eltörlését stb. A Home Rule vita alkalmával a felsőház eltörlése mellett kardoskodott; a külső politika terén pedig mindennemü hódító gyarmatpolitikát kárhoztat.
(ejtsd: -bulé), 1. Antal René Pál Lefebvre de, francia diplomata, szül. Fontenay aux Rosesban 1833. mint a hires publicista L. (2.) fia. Miután jogi tanulmányait befejezte, a diplomáciai pályára lépett. 1870. nagykövetségi titkár volt Konstantinápolyban; mint nagykövetési tanácsos szolgált Brüsszelben, Bernben és Szent Pétervárt. 1878. lisszaboni követ, 1886. pedig mint nagykövet Szent Pétervárra ment, hol az orosz-francia barátság megszilárdítása körül kiváló érdemeket szerzett. 1891. visszahivták.
2. L. Eduard René Lefebvre de, francia jogtörténeti iró és publicista, szül. Párisban 1811 jan. 18., megh. u. o. 1883 máj. 24. A párisi jogakadémián tanult és öccsének, Károlynak (1813-1886), ki mint iró és feltaláló lett ismertté, betüöntödéjében foglalkozott. Miután néhány műve (köztük a Recherches sur la condition civile et politique des femmes depuis les Romains jusqu'a nos jours, 1843) pályadíjat nyert, 1845. megválasztották az Académie des Inscriptions tagjává, 1849. pedig kinevezték az összehasonlító jogtudományok tanárává a College de France katedrájára. 1871. képviselő lett, 1875. pedig élethossziglan szenátor. L. a föltétlen szabadságot hirdette; a nevelés, a lelkiismeret, az egyesülés szabadsága mellett síkra szállt a rabszolgaság ellen is. Legkiválóbb alkotása a nagy készültséggel és mély kritikával megirt Histoire politique des États-Unis 1620-1789 (magyarul is: Az Egyesült-Államok története, Huszár Imreés Szász Domokos fordításában, Budapest 1871). Szatirikus korrajza Paris en Amérique (magy. Páris Amerikában, fordította Márkus István, Budapest 1872) nagy hatottak neki. - Unokája 2. L. Bertrand Ferenc Mahé de, szül. 1795., megh. Londonban 1840. Hires sakkjátszó volt, megirta nagyatyja életrajzát és kiadta a Traité du jeu des échees címü művét, azonfelül a Le Palamede c. szakközlönyt alapította a sakkjátszók számára.
(franc., ejtsd: la burz a la vi) a. m. pénzedet v. életedet!
nagy félsziget É.-Amerika angol részében, az Atlanti-oceán, a Hudson-öböl és Hudson-szoros közt, 1 100 000-1 170 000 km2 területtel. Belseje 6-700 m. magas terméketlen fensík, amelyet mindenfelé számos, hatalmas vándorkő takar, alacsony dombok tesznek változatos felületüvé és ős gnájsz-formációkból áll. A központi fensíkról, valamint a Wotchish-hegyekről számos folyó és patak zuhan alá. Az éghajlat zord és rideg ugyan, de déli és keleti felének nagy részében a földet nem teszi lakhatatlanná. Nainban az évi középhőmérséklet - 6,2°, a nyári +10° és a téli -25,2°. A hirtelen változások igen gyakoriak. A déli részekben tűlevelü fákból, jegenyékből és fűzekből állanak az erdők, amelyek legfölebb az 57°-ig nyulnak. A rozs ritkán érik meg, ellenben burgonya, répa és kel megérik. Labradoriton kivül találni azbesztet, vasat, rezet és hegyi kristályt. A szárazföldi emlősöknek mintegy 20 faja él L.-ban; igy a jegesmedve, mosómedve, farkas, sarki róka, 9 rágcsáló, köztük 2 nyúlféle, a rénszarvas stb. A madárfajok száma 150-160. Az édesvizekben a lazac igen gyakori. A rovarok igen számosak. Házi állatul csak a kutya és a rénszarvas szolgál. A partok mellett a tenger rendkivül gazdag halakban, főleg tőkehalakban, heringekben és makrelákban, amelyek fogására évenként juniustól szeptemberig, főképen a Domino-kikötőben (É. sz. 531/2°) Angliából és Uj-Fundlandból legalább 30 000 halász gyül össze. A halászaton kivül a vadászat nyujt kivitelre anyagot. A lakosok, összesen mintegy 10 000, indusok, akik az algonkin törzshöz tartoznak; eszkimók, akik az északi partokon, főképen Hoffenthal, Nain, Okkak és Hebron állomásokon laknak és protestáns keresztények, továbbá franciák és angolok. A földmivelésnek még alig találni nyomait. L. nagy része Kanadához tartozik; csupán az ÉK-i partvidék a Belle-Isle-szorostól a Chidley-fokig, azaz az É. sz. 52°-60° 25´-ig és a szárazföld belseje, a Ny. h. 69°-ig terjedő rész a tulajdonképeni L., amelyben leginkább eszkimók és térítőik, a morva-testvérek laknak. L.-t, a normannok Helluland-ját, az 1000. év után Leif, Vörös Erik fia, fedezte föl először. Második fölfedezője 1497. Giovanni és Caboto Sebestyén volt, 1500. Cortercal Gáspár hatolt el ezen É-i vidékekre. A brit halászok 1504 körül alapították Brest nevü első állomásukat a Belle-Isle-szoros É-i partján. 1792. Michaux András tett rajta botanikai kutatásokat. 1838-ban Mac Lean Chimo erősségtől Smith erősségig keresztülhatol a félszigeten. 1883. tudományos expedició indul ki a Misztasszini-tó környékének átkutatására. V. ö. Ferland Abbé, Le L. (Quebec 1860); Stearns, L., a sketch of its peoples, its industries and its natural history (Boston 1885).