(ásv.), olyan plagioklasz földpát, melynek kovasav-tartalma 55,5-49%. Bizonyos L-okon, nevezetesen a Labrador szigetről valókon (É.-Amerika) gyönyörü színjátékot tapasztalni, amiért a L. mint drágakő is szerepel. Gyűrübe, tűbe foglalják, gombokat, csecsebecséket készítenek belőle. A szinjáték az oszloplapok irányában mutatkozik és pedig rendesen kék és zöld, ritkábban sárga és vörös szinekben. Más irányban nézve ragyogó szinei nem látszanak, amiért is a kereskedésben changeantnak nevezik: ökörszeme-kő (oeil de boeuf) név alatt is ismerik. Szint nem játszó L. nagyon közönséges kőzetelegyrésze a hazai andeziteknek, gabbrónak, dioritnak, bazaltnak.
(növ.), l. Ledum.
(Anas boschas L. nigra), kacsafajta, mely É.-Amerikából származik. Szine egészen fekete, a him feje fénylő sötétzöld. Húsa jóízü. Állatkertekben gyakori és könnyen tenyészthető.
l. Gatya.
(állat), a tüskeparás halak rendjének egyik neme, melynek fajai valamennyien a tengerekben élnek és ragadozó természetüek. Már Aristoteles ismerte egyik-másik fajt s ő alkalmazta e nevet. A L. lupus, olaszul branzino, tengeri fogas, a fiumei halpic legjobb hala.
(állat), l. Forrtgaratcsontuak.
(ejtsd: labrüni) Gérard (irói nevében Gérard de Nerval), francia iró, szül. Párisban 1808 máj. 21., megh. u. o. 1855 jan. 26. Th. Gautiervel együtt a Presse dramaturg tárcarovatát vezette; 1828. lefordította francia nyelvre Goethe Faustját, s ez ma is a legsikerültebb fordítások egyike. L. rendkivül kicsapongó életet folytatott, minek következtében elmebeteg lett s egy rohamában fölakasztotta magát. Tárcaszerü vázlatai és elbeszélései közül érdekesek: Scenes de la vie orientale (1848-50); La Boheme galante (1855). Irt szinműveket is: Tartuffe chez Moliere; L'alchimiste (Dumas-val); L'imagiere de Harlem (Méryvel és Lopezzel); Misanthropie et repentir (Kotzebue után). Összes műveit (Oeuvres completes, 5 köt.) 1868. újra kiadták. V. ö. Gautier Th., Histoire du romantisme; életrajzát megirta Tourneaux (Páris 1888).
(állat), a forrtgaratcsontu halak rendjének Labridae családjába tartozó halnem, melynek fajai mindannyian az Európa és Afrika körüli tengereket lakják.
Közönségesen e néven ismerik a szőllőmivelők a Vitis Labrusca L. amerikai szőllőfajt, melyet az amerikaiak Fox grape, Northern fox grape, majd Northern Muscadine-nek neveznek. A szőllő összes fajai között egyedül a L.-nak van folytonos kacsképződése, mi a faj fő jellegét teszi. Dugványokból könnyen szaporítható s mint alany az európai szőllővel nagyon jól összeforrad, de a filloxerával szemben nagy ellentállást nem tanusít. A L., továbbá egyéb amerikai szőllőfajok s az európai szőllő keresztezéséből számos direkttermő fajta keletkezett, melyek ismertebbjei a York-Maderia, Concord, Catawba, Izabella, Delaware.
(ejtsd: -brüjér) János, francia moralista, szül. Párisban 1645 aug. 16., megh. Versaillesban 1696 máj. 10. Megunva az ügyvédséget, Caenben adóbérlő lett, de Párisban lakott s valószinüleg Bossuet ajánlatára Chantillybe került az udvarhoz, hol a Bourbon herceget, a nagy Condé unokáját oktatta. Ez időtől fogva állandóan Chantillyben, vagy Párisban és Versaillesben tartózkodott. 1693. az akadémia tagja lett. Ama finom, találó és éles megfigyeléseket, melyeket XIV. Lajos udvarában korának erkölcseire és jellemére nézve tett, szellemes munkájában: Les caractres de Théophraste, traduits du grec, avec les caracteres ou les moeurs de ce siecle tette közzé (1688), melyhez Coste később kulcsot készített; a benne előforduló célzások megfejtésére legjobb a Servois-féle kiadás (Páris 1866-78). E könyvben Theophrastus az emberi gondolkodás és erkölcstan általános formáit vázolja, mialatt L. az egyéni jellemvonásokat domborítja ki, s alakjait a részletekben is mély emberismerettel dolgozza ki. E mellett könyvének nyelvezete is a francia irodalom valóságos remeke, mely élénkségével s a kifejezés árnyalatainak finomságával még klasszikus kortársai nyelvezetét is elhomályosítja. L. halála után Dupin kiadta Dialogues posthumes sur le quiétisme c. művét.