l. Chaux-de-Fonds.
(Kis-Kun-L.), nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye pesti alsó j.-ban, (1891) 4053 magyar lak.; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, ipartestülete. Terjedelmes határa igen termékeny.
Melanopos fia, Charoiadesszel együtt annak a hajórajnak vezére, melyet az athéniek 427. a leontionbeliek segítségére Sziciliába küldöttek. 425. visszahivták és Kleon panaszára sikkasztás miatt vád alá helyezték, amit annyira szivére vett, hogy Beociában beállott hoplitának, Kleon halála után ismét részt vett hazája ügyeiben, különösen a Nikias-féle béke tárgyalásaiban (421). 418. Nikostratosszal együtt vezére volt annak a segédseregnek, mely az argivoknak ment segítségére, de a Mantinea melletti csatában mindkét vezér elesett. Az egyik platói dialogus róla van elnevezve.
a moirák (l. o.) másodika.
Daud. (állat, szurukuku, guianai név), a csörgőkigyófélék családjába tartozó mérges kigyó, mely a valódi csörgőkigyóktól főleg a farkvégi csörgő hiányával tér el; a csörgő helyett tüskés pikkelysorai vannak. Szine vörhenyessárga, sötétbarna rombalaku tarkázattal; hasoldala sárgásfehér; hossza 2-3 m.; hazája Dél-Amerika, főleg Guiana.
(Kalare), 1127 km. hosszu folyó Uj-Dél-Walesben. A Kék-hegyek Ny-i lejtőjén ered, a Narrawa és Burrowa fölvétele után a Murrumbidgeebe torkollik. Vizkörnyéke, amely a felső részeket kivéve meglehetősen lakatlan, 70 000 km2.
Károly, kitünő német filologus, szül. Braunschweigban 1793 márc. 4., meghal. Berlinben 1851 márc. 13., hol 1825 óta a klasszikus és germán filologia tanára és 1830 óta a tudományos akadémia tagja volt. Előbb (1816-1818) gimnáziumi és 1818 óta egyetemi tanár volt Königsbergben. Sokoldalu, éles elméjü tudós, aki főleg a szövegkritika terén kitünő sikerrel működött, ugy hogy görög, latin és ó-német kiadásai e szakok legértékesebb alapművei közé tartoznak. Azonkivül a filologia egész körére kiterjedő kisebb tanulmányaiban a tudomány számos vitás kérdését tisztázta és döntötte el. A klasszikus filologia terén legkiválóbb munkái Propertius- (1816), Catullus- (1829), Tibullus- (1829), Babrius- (1845) és Gajus-kiadásai (1841), melyekhez az új-testamentom (1831) és a római földmérők (1848-52) kitünő kiadásai járulnak. Az eposz eredetére és történetére vonatkozó elméletét tartalmazza Betrachtungen über die Ilias (1847, 3. kiad. 1874) c. nagy hatásu könyve. A germán filologia terén ő a szigoru tudományos rendszer megalapítója. Legfontosabb kiadásai: a Nibelung-ének (1826, 5. kiad. 1878); Walther von der Vogelweide (1827, 6. kiad. 1891); Iwein (1827); Wolfram von Eschenbach (1833, 4. kiad. 1877); Gregorius (1838); Ulrich von Lichtenstein (1841), melyek mintaszerüek és korszakot alkotnak a német filologia történetében. Kisebb dolgozatai közül legnagyobb hatással volt a német nemzeti eposz keletkezésével foglalkozó tanulmánya: Über die ursprüngliche Gestalt des Gedichtes von der Nibelunge Not (1816), melyben dal-elméletét kifejtette. A Nibelung-eposzt (l. o.) szerinte egy ismeretlen és tehetségtelen iró a XIII. sz. első tizedében 20 még ma is felismerhető dalból tákolta össze; az eposz eredeti szövegét legjobban a müncheni kézirat (A) tartotta fönn. E nézete haláláig általánosan el volt fogadva; 1851 óta mind erélyesebben és sűrübben léptek föl ellene és ma már megcáfoltnak tekinthető. De azért e munkája még ma is igen becses és megjelenésekor lényegesen hozzájárult a tudomány fejlődéséhez. Kisebb dolgozatai (Kleine Schriften 1876, 2 köt.) közül legfontosabbak a metrikára vonatkozók, melyek még ma is érvényesek. A klasszikus filologia biztos módszerét alkalmazta kitünő Lessing-kiadásában (1838-40, 13 köt.) is, mely egy modern irónak első tudományos kiadása Németországban. Végre igen szépen fordította németre Shakespeare szonettjeit (1820) és Macbethjét (1829). A berlini akadémiában Grimm Jakab mondott róla emlékbeszédet; életét megirta Hertz (1851); levelezését legjobb barátjával és társával, Haupt Móriccal, Vahlen adta ki (1892). Mint ember is férfias, erélyes, hajthatatlan és igaz volt; mint tudós és tanár egyike a legjobbaknak, kit számos tanítványai rendkivül tiszteltek és szerettek. Tévedései és tulzásai is nagy hasznot hajtottak a tudománynak, melynek történetében a legelső helyek egyikét foglalja el.
l. Lakhmidák.
1. Ferenc, német zenész, szül. a bajor Rainban 1803 ápr. 2., megh. Münchenben 1890 jan. 20. Münchenből, hol zeneoktatásból élt és Ett karnagytól tanult, 1822. Bécsbe utazott s a karintiai kapu melletti (dalmű-) szinház karnagya lett: 1826. al-, 1828. első karnagy; 1834. u. e. minőségben Mannheimba hivták, de odautaztában Münchenben akkora sikert aratott D-moll szimfoniájával, hogy 1836-tól kezdve udv. karnagyul szerződtették. Fényes állásából 1865. nyugalomba vonult, mert klasszikus zenei hitvallásával nem fért össze az elhatalmasodó Wagner-kultusz. Számos szép dala van s 4 operája: A kezesség (Die Bürgschaft, Budapesten adták először 1828); Alidia (Bulwer Pompeii ostromából, München 1839); Catharina Cornaro (1841); Benvenuto Cellini (1849). - 2. L. Ignác, született Rainban 1807 szept. 11., megh. Hannoverában 1895 febr. 25. Jeles zeneszerző, 3 dalművet is irt (Loreley, München 1846).
l. Laxenburg.