(ejtsd: lakló) Péter Ambrus Ferenc, francia iró, szül. Amiensban 1741., megh. Tarentben 1803 nov. 5. A műszaki csapatoknál szolgált s Une épitre a Margot cimü szatirát irt Dubarry asszony ellen. Nevét azonban sok kiadást ért sikamlós regénye: Les liaisons dangereuses tette ismertté. A forradalom kitörésekor az orleansi herceg titkára lett s vele ment Angliába; 1792. újra belépett a hadseregbe, de már 1794. belekeveredett az orleansi herceg pörébe s Robespierre állítólag csak azért kimélte meg, mert L. készítette el beszédeit. 1803. tüzérségi főfelügyelő lett.
l. Lakmusz.
(ejtsd: lakonb), Trouillon-L. Lajos, francia zenész, szül. Bourgesban 1818 nov. 26., megh. St.-Vaast-la-Hougueban 1884 szept. 30. A párisi conservatoireon 1831. első díjat nyert a zongorajátékból; művészi körutat tett és Bécsben még tanult Czernytől, Sechter- és Seyfriedtől. Szerzett kamarazenét, drámai szimfoniákat énekkel (Manfred, 1847; Árva, vagy a magyarok, 1850); egy óriási lirai eposzt, melodrámákat, operákat.
l. Condamine.
(lat.), a római fürdőkben az a legtöbbször kerekre épített kupolás helyiség, melynek levegője magas hőfokra volt felmelegítve, s mely izzasztó kamrául szolgált.
lat. állatnevek után Lacordaire János Tivadar (l. o.) nevének rövidítése.
1. Henrik Domonkos, francia kat. hitszónok, szül. Recey-sur-Ourceban 1802 május 12-én, megh. Sorezeben 1861 nov. 21. A dijoni főiskolán a jogot tanulta. Joggyakorlatra Párisba ment. Itt azonban 1824. a párisi egyházmegye papnövendékei közé vétette fel magat. 1827-ben pappá szentelték. Kezdetben mint segédlelkész, majd mint IV. Henrik kollégiumának lelkiigazgatója működött Párisban. 1830., engedve a new-yorki püspök meghivásának, Amerikába készült. E szándékáról azonban Lamennais lebeszélte, akivel azután és Montalamberttel együtt az Avenir címü szabadelvü kat. lapot szerkesztette. Minthogy azonban e lapot a francia püspöki kar elitélte, L. a másik két szerkesztőtárssal együtt Rómába ment a pápához. Miután az Avenirt a pápa is kárhoztatta: L. a laptól visszalépett és Lamennais-vel szakított. Ekkor a szószéken kezdett kiválóan működni 1834-ben. Adventi és nagybőjti prédikációkat tartott Párisban a Notre Dame-templomban és más városokban. Ékesszólásával hallgatóit magával ragadta. 1839-ben szt. Domonkos rendébe lépett. Ujoncévében szt. Domonkos életét írta meg. 1848-ban Marseille városa a köztársasági képviselőtestületbe képviselőjéül küldte. A politikától azonban csakhamar visszavonult. 1854-ig a szt. Domonkos-rendnek franciaországi főnöke volt. 1854. a rend főnökségéről lemondott és a sorezei nagyhirü tanintézet kormányzását vette át. 1860. a francia akadémia tagjává választotta. Beszédei nyomtatásban megjelentek Conférences de Notre Dame címen (magyarra Lacordaire egyházi beszédei címen Majer Károly, Pest 1853. és Sarmaságh Géza, Szatmár 1880. fordította). Munkái 6 kötetben 1858. jelentek meg. Montalambert gróf 1870. Le Testament du P. Lacordaire címen L. életleirását bocsátotta közre, amint azt maga L. egyik társának tollba mondotta. (V. ö. Lacordaire H. Domonkos magán és szerzetes élete. Irta: Chocarne B., Magyarítá Hatzinger István, győregyházmegyei áldozár, Budapest.
2. L. János Tivadar, francia zoologus, szül. Receyben 1801., megh. Lüttichben 1870. mint a zoologia tanára. Különösen a rovarok tanulmányozásával foglalkozott és a tőle leirtak után álló Lacord. az ő nevére utal.
(La Côte), a Genfi-tó partvidéke Waadt svájci kantonban, az Aubonne és Sérine folyók közt, gazdag szőllőkkel, gyümölcsösökkel, szántóföldekkel, virágzó falvakkal és városkákkal, szép nyaralókkal és régi kastélyokkal.
county Minnesota E.-amerikai államban, 2800 km2 területtel, 4890 lakossal, L. székhellyel.
(ejtsd: lárk'tell), 1. Péter Lajos (l'aîne), az idősebb, francia jogtudós, szül. Metzben 1751., megh. 1824 szept. 5. Ügyvédi pályáját Nancyban kezdte, honnan (1778) mint parlamenti ügyvéd Párisba ment s a Grand répertoire de jurisprudence munkatársa lett. Miután az akadémia egyik művét (Discours sur le préjugé des peines infamantes) a Monthyon-díjjal kitüntette, neve ismertté lett s Malesherbes miniszterrel együtt az igazságszolgáltatásban számos reformot hozott be. Ekkor szerkesztette Laharpe s többek közreműködésével a Mercure folyóiratot is. Összegyüjtött munkái (1823-24) hat kötetben jelentek meg Párisban.
2. L. János Károly Domonkos, az ifjabb, francia történetiró, az előbbinek öccse, szül. Metzben 1766 szept. 3., megh. Bel-Airben, Macon mellett 1855 márc. 26. 1795. a konvent ellen fellépő pártok élén állott; 1797. elfogták és két évig fogva tartották. 1800. a sajtóiroda tagja, 1810. cenzor lett, 1816. pedig az akadémia, melynek 1811 óta tagja volt, elnökének választotta meg. 1809. a párisi egyetemen a történelem tanára volt; XVIII. Lajos nemesi rangot adott neki; 1853. végkép visszavonult a nyilvános élettől. Művei: Histoire de Francia pendant les guerres de religion (1814-1816); Histoire de France pendant le XVIII. siecle (1808); Dix années d'épreuves pendant le Révolution (1842); Testament philosophique et littéraire (1840). - Fia, 3. L. Henrik, szül. 1815 aug. 21., mint költő ismeretes; tagja volt (1871-1876) a nemzetgyülésnek és 1876 óta parlamenti képviselő.