(lat.) a. m. Krisztus könnyei; vörös, igen finom likőrbor, mely a Vezuv egyik nyulványán levő kolostor körül készül a lacrima nevü szőllőből. E rendkivül tüzes, kitünő ízü és illatu bor alig jön kereskedésbe, mert csak igen kis mennyiségben készül. Hasonlít hozzá a sötétsárga szinü L. della Somma, mely a Somma nyugati és északnyugati lejtőjén terem és a világosabb szinü L. greco, melyet a hegy lábától Castellamareig szüretelnek Malvasia szőllőből.
(ejtsd: lákroa), 1. Pál, irói álnevén Bibliophile Jacob, francia iró, szül. Párisban 1806 febr. 27., megh. u. o. 1884 okt. 16. Számos regényt irt, melyek nagy kedveltségnek örvendtek a bennük szellemesen elszórt tudományos jellegü magyarázatok és észrevételek miatt. Sok régi irodalmi emléket is adott ki, s e mellett több történelmi és archeologiai meg irodalomtörténeti munkát irt. Ezek közt legfontosabbak: Histoire du XVI. siecle en France (Páris 1834-35); Le moyen-age et la Renaissance (u. o. 1847-52); Histoire politique, anecdotique et populaire de Napoléon III (u. o. 1853). Továbbá, Pierre Dufour álnév alatt, ő volt a Histoire de la prostitution chez tous les peuples du monde (u. o. 1851-54) harmadik szerkesztője. L. 1855 óta az Arsénal könyvtárának őre volt. Egyéb művei közt említésre méltók még: Les arts au moyen-age et a l'époque de la Renaissance (1868); Le dix-huitieme siecle (1879-1881). - Öccse:
2. L. Gyula, szül. Párisban 1809 máj. 7., megh. u. o. 1887 nov. 10., szintén számos regényt irt; költeményein, két verses drámáján s a latin és görög költőkből fordított szemelvényein kivül még egy kötet hazafias szonettet (L'année infame, 1872) is irt.
3. L. Szilveszter Ferenc, francia matematikus, szül. Párisban 1765., megh. u. o. 1843 nov. 25. Tanulmányait a College de Franceban oly jelesen végezte, hogy Monge ajánlatára kinevezték a rocheforti tengerészeti iskola tanárává. 1787-ben jutalmazta meg az Académia des Sciences egy művét a tengeri biztosításokról, a forradalom után pedig egymásután a tüzérségi iskola, az École centrale, az École politechnique, a Sorbonne és a College de France tanára volt. L. nem volt teremtő elme, de számos tankönyvei (Traité du calcul diff. et int., Traité d'arithmétique, Éléments d'Algebre, Éléments de géometrie stb.) többek egyszerü kompilációknál; ő korának valamennyi matematikai művét tanulmányozta és ismerte és a tételek sok helyen hiányos bizonyításait kiegészítette. Tanítványai, köztük Poisson, Malus, Navier, Brisson nagy hálával és elismeréssel emlékeznek meg róla.
Ragusa dalmát kerületi kapitánysághoz tartozó sziget, Ragusától D-re, 3/4 km2 területtel, 77 lakossal, szubtropikus növényzettel, császári kastéllyal és a XVIII. sz. végén elhagyott bencés kolostor romjaival. L. szigetén a császári kastély és park, amelyet Miksa főherceg, a későbbi mexikói császár, restauráltatott, Rudolf trónörökösnek volt egy ideig birtokában; halála után a király a dominikánusoknak adományozta.
1. county Wisconsin É.-amerikai államban, 1300 km2 területtel, 35 000 lakossal, ugyanily nevü székhellyel. - 2. L., az ugyanily nevü county székhelye a L. és Misszisszippi összefolyásánál, vasúti gócpont, (1890) 25 090 lak., nagy fürészmalmokkal, fakereskedéssel, sör-, kocsi- és szappangyártással.
(Lacse), tó Olonec orosz kormányzóságban Novgorod felőli részében. Területe 365 km2 mélysége 2-4 m. Több kisebb patakon kivül fölveszi a Vozse-tóból jövő Szvidet. Lefolyása az Onega. Egykoron az Onega-tóval függhetett össze; tőle csak alacsony, mocsáros területek választják el.
Firmianus, latin egyházi iró, a III. sz. vége felé pogány szülőktől Olaszországban, Fermóban született, megh. 330 táján. Mint ifju kereszténnyé lett és Arnobius szónok tanítványai közé lépett. Diocletian császár Symposio címü iratát olvasva, őt a bitiniai Nikomédiába az ékesszólás tanszékére meghivta. 10 év mulva Konstantin császár Krispus fiának nevelőjévé lett. Nagy műveltségü férfiu volt. Ékesszólása és szép nyelvezete miatt keresztény Cicerónak nevezték. Nevezetesebb munkái: De opificio Dei; Divinarum institutionum libri VII; Liber de ira Dei; Liber de mortibus persecutorum és Phoenix címü költeménye. (Magyarul megjelent: Az egyház harcai és győzelmei. Ford. az esztergomi növ. papság, Esztergom 1874.) Munkái nem mentek egyes tévelyektől. Geláj pápa azért 495., a Rómában tartott zsinaton L. munkáit apokrifoknak jelentette ki. Kiadta: Bünemann J. L. (Lipcse 1739); Fritzsche Gersdorf Bibliotheca patrum latinorum-jában (u. o. 1742-45); Migne (Páris 1844).
Fr. (növ.), l. Herencs és Rizike.
l. Szoptatás.
L. (növ.), l. Saláta.
a salátafélék kipréselt és megszárított nedve. A magyar gyógyszerkönyv a L. germanicumot (német L.) teszi hivatalossá. Ezt, valamint az angol L.-ot (L. anglicanum), a mérges salátából (lactuca virosa L.) nyerik és sokkal megbizhatóbb készítmény,mint a francia L., mely főkép Párisból és Clermont-Ferrandból jut kereskedésbe és a Lactuca altissima Schreb.-nek beszárított tejnedve. Különösen gyakran van hamisítva az osztrák L. A német L. alaktalan, vörhenyesbarna, törékeny, bódító szagu, csipőskeserü ízü darabokban fordul elő, melyek forró vizben meglágyulnak, de tökéletesen és jól semmiféle oldószerben nem oldhatók. A L. gyenge bódító anyag, melynek hatóanyagai indifferens testek (laktucin, laktukon, laktukopikrin) és a keserü laktukasav. Leginkább az ópium pótlószeréül rendelik olyan esetekben (köhögés csillapítására stb.), mikor az utóbbi ellenjavalva van. Használata ma már igen szűk körü, annál inkább, mert fölötte gyakran hamisítják keményítővel, liszttel, zsemlyepéppel stb.