(Közép-Tibet), Tibet vidéke és 1835 óta Kasmir egyik tartománya. Határai É-on a Küenlün, amely Jarkandtól és Khotantól választja el, K-en Santan és Radok fensíkjai, D-en a Himálaja, Ny-on a tulajdonképeni Kasmir és ÉNy-on Balti vagyis Kis-Tibet. Területe 73 138 km2, lakóinak száma (1872) 20 620. A szorosabb értelemben vett Ladak két egyközü, szűk völgyből áll, amelyeket 5000 m. átlagos magasságu hegylánc, a Lehi lánc választ el egymástól. A délibb fekvésü völgyön az Indus folyik át, amely itt veszi föl a Hanle, Dzanszkar és Drasz vizeit, az északibb fekvésün a Sajok, az Indus egyik forrásfolyója folyik végig. A lakosok L.-iak, akik mind buddhisták; köztük poliandria uralkodik. A földet nagy gonddal és szorgalommal művelik. Barack, alma, eper és szőllő a leggyakoribb gyümölcs; rozs, búza és köles a fő kenyértermék; termesztenek ezenkivül dohányt, lent és különböző zöldségeket; rebarbara és lucerna bőven van. Házi állatok: a lovak, jakkok, tehenek, szamarak, juhok, kasmir-kecskék és kutyák. Az ipar igen kezdetleges; csakis a legszükségesebb ruházati cikkek előállítására szorítkozik. A főhely Leh (l. o.). L. eredetileg Tibetnek volt egyik tartománya, későbben önálló fejedelmei alatt állott. 1835. a szikek hódították meg és azután a britek útján Gulab-Szing birtokába került. V. ö. Drew, The Jummoo and Kashmir Territories (1876); Cunningham, L. statistical and historical (1854).
Spach (növ.), l. Bodorrózsa és Kenderikefű.
községek, l. az összetétel alatt (Jász-L. stb.).
Gedeon, történetiró, született Hiripen (Szatmár) 1824 máj. 24., megh. Kolozsvárt 1886 febr. 4. Elemi iskoláit szülőföldén, középiskoláit a szatmári ref. liceumban végezte, innen a Máramaros-Szigetre, majd 1841. Debrecenbe ment tovább folytatni tanulmányait s elvégezte mind a jogi, mint a hittani tanfolyamot. 1845. debreceni gimnáziumi tanár, 1847-51. a szalontai ref. gimnázium igazgató-tanára, amikor Debrecenbe választották meg előbb gimnáziumi, 1860. pedig jogakadémiai tanárnak. Ez időtől kezdve jelentek meg jobbára történeti művei. Nevezetesebbek: A világtörténet főbb eseményei (Debrecen 1856, 5. kiad. u. o. 1872); Az ókor történetei (4. kiad., u. o. 1879); A középkor történetei (u. o. 1862, 3. kiadás 1877); Az újkor történetei (u. o. 1866, 2. kiadás 1877); A magyar nemzet történetei rövid kivonatban (u. o. 1860, 5. kiad. u. o. 1882); Magyarország története (u. o. 1867, 2. kiadás 1883); Magyar alkotmány története (u. o. 1863, 3. kiad. 1873). Legnagyobb műve: A magyar királyság alkotmánytörténete a szatmári békekötésig (2 kötet, u. o. 1871). Ezenkivül egyes dolgozatai jelentek meg az erdélyi muzeumegylet évkönyveiben, Budapesti Szemlében stb. Az akadémia 1872-ben választá levelező tagjává, ugyanazon évben neveztetett ki a kolozsvári tudományegyetemhez a világtörténet tanárává. V. ö. Szabó K., Emlékbeszéd Ladányi G. felett (Budapest 1887).
1. Adalbert, porosz államférfiu, L. Fülöp fia, szül. Ansbachban 1798 február 18., megh. 1855 febr. 15. Előbb a porosz hadseregben szolgált, majd (1818) államhivatalba lépett s 1834. a trieri kormányzóság elnöke, 1839. a kultuszminisztériumban igazgató és államtanácsos lett. Miután már két ízben ideiglenesen megbizták a minisztérium vezetésével, 1848. a Brandenburg-kabinettel megkapta a tárcát is, melyet 1850 dec. 19. visszaadott, midőn az olmützi pontokat elfogadták; ezután a legfelsőbb számvevőszék elnöke volt haláláig. Névtelenül irt munkái: Übersicht der preuss. u. franz. Hypothekenverfassung (Köln 1829) és Preussens gerichtl. Verfahr. in Civil- und Kriminalsachen (u. o. 1842).
2. L. Fülöp, porosz államférfiu, szül. Magdeburgban 1769 aug. 15., megh. Berlinben 1847 febr. 11. Halléban és Bonnban jogot tanult s aztán fokozatosan emelkedve, 1817. az akkor szervezett államkiadások ellenőrzési hivatalának igazgatója lett, de szigoru lelkiismeretessége folytán összeütközésbe jött a pénzügyminiszterrel s 1826. ezen hivatalt megszüntették. L. 1835. az állami javak s erdők főfelügyelője, két évre rá pedig titkos államminiszter lett, mely állását 1842-ben hagyta el. Tiszteletére és emlékére (1839) a porosz erdészek a L.-féle alapítványt tették, vagyontalan erdészek gyermekeinek neveltetésére.
város Mannheim badeni kerületben, a Neckar és vasút mellett, (1890) 3284 lak., szivar-, szesz- és cipőgyártással, több régi épülettel. 1849 jun. 15-én a badeni fölkelők itt heves csatát vívtak a hesseniekkel és mecklenburgiakkal.
Albert, német kémikus, szül. Mannheimben 1842 jul. 2. Előbb kieli, utóbb (1889 óta) boroszlói tanár. Különösen elméleti kémiával és szénvegyületek szinteziszével foglalkozik. A koniint és piridint összetevés útján előállította. Nagyobb műve Entwickelungsgesch. d. Chemie (2. kiad. 1887) és Handwörterbuch der Chemie (Boroszló 1883 óta) maholnap befejeződik.
a belvizeken használt kis járómű, alacsony peremmel és lapos fenékkel, melyet evezővel hajtanak. Nagyobb L.-ok 20-25 m. hosszaságban a folyamokon áruk szállítására használtatnak; ilyenek sokszor egyszerü fedélzettel is birnak s tovamozgatásuk a folyamfenékig érő tolórudakkal, néha vitorlával is történik.
város, l. Latakia.
nyelven a neolatin (l. o.) nyelvcsoport azon dialektusait értjük, melyeket a felső-olaszországi Alpoknak az Adriai-tengerig terjedő lejtőjén lakó nép beszél. Az egymással szoros alaki összefüggésben álló nyelvjárásokat három főcsoportra oszthatjuk: 1. a nyugati csoportba tartoznak a grigionok (svájci olaszok) összes román ejtései; 2. a középső csoport a két trentói és a felső bellunói dialektust foglalja magában; 3. a keleti csoport a friauli nyelvjárást öleli föl. E dialektusok közül csupán a nyugatinak van saját irodalma és ez még ma is élő nyelv, mert a nép, mely beszéli, politikailag mindig független volt. Régebben a L. nyelvet nagyobb területen (ÉNy-on Vorarlbergig, DNy-on Velencéig) beszélték; nyomaival Chioggia nyelvjárásában ma is találkozunk.