Laena

római öltönydarab; rövid, de nagyon bő köpeny volt.

Laënnec

(ejtsd: laennek) René Teofil Jácint, francia orvos, szül. Quimperben 1781 február 17., megh. Kerlouanecben 1826. aug. 13. Nantesban tanult, seborvos volt a nyugati hadseregnél, majd Corvisart alatt Párisban működött s végre a Necker-kórházba került. Itt, az általa feltalált sztetoszkóp segítségével megfigyeléseket eszközölt a tüdő- és szivbajos betegeken s tapasztalatait hires munkájában: De l'auscultation médiate ou traité du diagnostie des maladies des poumons et du coeur tette közzé. Ezen művével alapját vetette meg a fizikai diagnózisnak, mellyel új korszak nyilt meg az orvostudományok történetében. Szülővárosa 1868. szobrot emelt neki. V. ö. Lallour, Notice historique sur L. (Quimper 1868).

Laer

v. Laar (ejtsd: lár) Péter van, hollandi festő, szül. Haarlemben 1590 körül, megh. u. o. 1658 után. 1623-39. Rómában élt, hol igen nagy tekintélynek örvendettés nemcsak honfitársaira, hanem olasz festőkre is nagy befolyást gyakorolt. Az olaszok Bamboccio-nak, képeit Bambocciate-nak nevezték el és ez a név rajta maradt az olasz népéletből vett későbbi ábrázolásokon is. Képei a firenzei Uffizi-képtárban és a Corsini-palotában, a párisi Louvreban, a drezdai, müncheni, casseli képtárakban láthatók, de legkitünőbben van képviselve a bécsi művészettörténeti muzeumban, az akadémiai és a Lichtenstein-képtárban. Nagyon jellemző a budapesti országos képtárban levő képe is, mely az olasz «alla mora» játékkal mulatókat ábrázol (296. sz.). Rézkarcai nagyobbára állatokat ábrázolnak és nem kevésbbé sikerültek mint festményei.

Laertes

a görög mitologiában Arkeisios és Kalkomedusa fia, Antikleia férje, kitől Odysseus és Ktimene nevü gyermekei születtek. L. ithakai király volt; részt vett a kalidoniai vadászaton és az argonauták hadjáratában. Odysseus, midőn a trójai háboruból megtért, még életben találta.

Laesio

(lat.) a. m. sérelem. L. Feléntuli sérelem.

Laest

l. Last.

Laestrygonok

l. Laisztrigonok.

Laet

János Jakab, flamand iró, szül. Antwerpenben 1815 dec. 13., megh. u. o. 1891 április 22. Lapszerkesztéssel kezdte (Vlaemsch België, Roskam, Journal d'Anvers, Émancipation), de aztán beleunva az ujságirásba, egy péküzlet élére állt s azt azóta vezeti. Mint a belga képviselőház tagja, a flamand nyelv mellett erélyesen küzdött. Munkái: Het huis Wesenbeke, regény (Antwerpen 1842); Het lot, falusi történet (U. o. 1846); Gedichten (u. o. 1848).

Laetare

(lat.) a. m. örvendj; a nagybőjt negyedik vasárnapjának neve. Nevét a szent mise introitusának első szavától, «laetare»-től nyerte. E vasárnap mintegy nyugvó állomás a nagybőjtben, annak közepén.

Laetitia

(lat.) a. m. vigalom, jókedv. - L., I. Napoleon anyjának neve.


Kezdőlap

˙