(ejtsd: lányi), város Seine-et-Marne francia départementban, 16 km.-nyire Meauxtól, a Marne és vasút mellett, (1891) 4998 lak. Kefekészítéssel, bőrcserzéssel és faiskolákkal; régi, szt. Péterről elnevezett templommal; a XIII. v. XIV. sz.-ból fenmaradt kúttal és apátság romjaival. A VII. században alapított város a száz éves angol-francia háboruban heves ostromoknak volt kitéve.
(olasz és spanyol) a. m. tó.
l. Delagoa-öböl.
albanói tó, l. Albano.
l. Fucino-tó.
(ejtsd: -viko), az ókorban Lacus Ciminius, tó Romától ÉNy-ra.
l. Lagena.
l. Nyúlszem.
(ejtsd: -maddsore) v. Lago Verbano, a felső-olaszországi tavak leghosszabbika Novara, Como olasz tartományokban és Tessin svájci kantonban, 197 m. magasban. Hossza 63, szélessége 1-5, Cerro és Feriolo közt 10 km., területe 210 km2, mélysége 353 m. A Ticinón kivül mintegy 20 folyó és patak táplálja; ezek közt a jelentékenyebbek: a Verzosca, a Maggia, Giona, Tresa, Canobbio és a Toce. Lefolyása a Ticino. É-on és Ny-on a Tessini-Alpok (Monte Ghiridone 2184 m., Monte-Spolavera (1535 m.), a Bavenói-öböl fölött, melyben a pompás Borromei-szigetek (l. o.) láthatók, a Pennini- és Lepontini-Alpok hótakarta csúcsai, a K-i parton a Monte Gambarogno (1734 m.), a Monte-Lemo (1619 m.) és a Sasso di Ferro (1084 m.) emelkednek. D- és K-felé fokozatosan ereszkednek le a partok a lombardiai síkságra. A hegylejtőkön nagy számmal vannak nyaralók, templomok, kolostorok; a partokon helységek. A L. halakban, főképen csukákban, angolnákban és pisztrángokban bővelkedik. Az uralkodó szelek a Tramontana és az Inverna; ezeken kivül a Mergozzo (Ny-i) és a Maggiore (É-i) gyakran erős viharok okozói. Locarno és Arona közt gőzhajók járnak.
(állat), l. Nyúlegér.