két hires ókori hetéra neve, kiket adomákban és az antologia epigrammáiban sűrün emlegetnek. Az idősbbik L. Korintusból származott, a peloponnezusi háboru idejében élt, kortársainak legszebbje volt, de kapzsi és válogatós. A nagy bölcselők közül Diogenes és Aristippos szintén barátai közé tartoztak. Az ifjabbik L. Timandrának, Alkibiades barátnőjének volt leánya és Hikkarában született Szicilia szigetén. A művészek közül Apelles, a szónokok sorából Hypereides hódoltak szépségének. Később megszeretett egy Hippolochus nevü férfiut és azt követte Tesszáliába, ahol aztán az asszonyokat szépségével annyira felingerelte maga ellen, hogy Aphrodite templomában agyonverték. Mindkét L.-ra vonatkozólag v. ö. Jacobs hires tanulmányát (Verm. Schriften, IV. köt., 398 s köv. old.).
(ejtsd: lé, kelta laoidh a. m. dal), eredetileg a breton hárfások dalai, melyek szorosan összefüggtek Artus király és a kerek asztal hőseposzaival, amennyiben ezeknek lirai részét képezték. Midőn pedig (XII. és XIII. sz.) a modern francia nyelv az ó-franciából kialakulni kezdett, a L. is művészi formába öltözött, s a troubadourok mint önálló műfajt kezdték kultiválni. Hiresek voltak Marie de France (Lai du Chévrefeuille) e nemü dalai.
az ugyanily nevü járás székhelye Kazán (ettől 62 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Kama jobb partját szegélyező magaslaton, (1898) 5399 lak., folyami hajózással. A város 1557. épült sztrategiai okokból.
(franc., ejtsd: leszé fer leszé passzé) a. m. hadd történjék amint történik; a fiziokraták jelszava; az állam a közgazdaság dolgaiba ne avatkozzék. Némelyek szerint, De Gournaytől, Turgot mesterétől ered, ki 1751. Franciaország kereskedelmi minisztere volt; mások azt állítják, hogy Quesnay használta először. Első csirája azonban Laisseznous faire formában azon emlékiratban található, melyet Le Gendre terjesztett Colbert elé. Népszerüvé Smith Ádám tette, ki idézte azt Thewealth of nations (A nemzetek gazdagsága) címü művében. V. ö. Oncken, Die Maxime L. f. (Bern 1886).
Lajos, német iró, szül. Esslingenben 1845 nov. 3. Papnak készült s 1867-70. a württembergi egyház szolgálatában állott. Ezután, 1889-ig Münchenben élt, s azóta a stuttgarti Cotta-féle könyvkereskedés irodalmi tanácsadója. Költeményei közt kiemelendők: Golias. Stud. Lied. des Mittelalt. aus dem lat. (Stuttgart 1879); Novellen aus alter Zeit (Berlin 1882). Irt azonkivül: Das Recht in der Strafe (München 1872); Nebelsagen (Stuttgart 1879); Heyse Pállal együtt a Neue deutsche Novellenschatz c. vállalatot (24 köt., München 1884-87) adta ki.
(Laestrygonok), mesés ókori nép, mely Homeros szerint a ködös, távol nyugaton lakott és az emberevés szörnyü szokásának hódolt. A történeti idők görög kozmográfiája a L. népét Sziciliában Leontinoi környékére, a rómaiak földrajzi hagyománya viszont Latium déli partjára és Formiae tájékára helyezte. Az utóbbi városhoz egy Lamos nevü mesés király alakja fűződik, holott Homeros Odisszeájában a L. királya Antiphates.
60 km. hosszu folyó Chilében; az Andokban, 1406 m. magas L. nevü tóból folyik ki és jobbról a Biobióba torkollik.
a hajózási műnyelven kátrányos kócmadzag, vagyis inkább szétbontott kötél szálaiból vert és kevéssé sodrott kenderkötelék, mely elvagdaltatván, a hajókon kötőszer gyanánt szolgál.
(máskép: Ajâssz, Jasszó, Ajazzó stb.), kis-ázsiai török kikötő, Adana szandsákságban, 15 km.-nyire ÉK-re a Dzsiham torkolatától, az Alexandrette- (régen Iszkanderun-) öböl partján, 2-3000 lak. Az ókorban Aegae volt L. neve, s hires Aeskulap-templomát sokan látogatták, mert tianai Apollonius ott végezte csodás gyógyításait. L.-ban haltak vértanuhalált Kozma és Damián szentek is, s a várost, mely nevezetes kereskedelmi kikötő volt, még a keresztesek is Aegae néven ismerték.
IV., Don Neri Corsini, l. Corsini.