l. Felső-tó.
(domicilium), az a hely, melyen valaki állandó ottmaradási szándékkal letelepszik. Megkülönböztetendő az önkéntes (D. voluntarium) és a szükségszerü L. (D. necessarium); utóbbi az, amelyen valaki hivatali, szolgálati viszonyainál fogva lakni köteles, vagy a nőre nézve férjének L.-e. Ugy a L., mint a L.-ről való távollétnek több tekintetben jogi fontossága van. A perjogban a L. a birói illetékesség megállapítására szolgál; a polgári perben az alperesnek, a büntető perben a vádlottnak L.-e. A L. szerinti illetékesség (forum domicilii) a polgári perben a szabály, a büntető perben azonban csak kivétel. Itt első sorban a bűncselekmény elkövetésének helye (forum delicti commissi, l. o.) irányadó.
a Lakhm törzsből származó arab fejedelmi család, mely a III. sz. második felétől kezdve a persa nagykirály fönhatósága alatt a mezopotámiai arabság fölött uralkodott és a bizanci császárságtól függő ghasszanida (l. o.) arab fejedelmekkel versenyzett. A L. székhelye Hira városa volt; a hirai udvaron a költészet nagy pártolásnak örvendett, az iszlám előtti hires arab költők sűrüen fordultak meg ott és máig is fenmaradt dicsőítő költeményeket intéztek az irányukban bőkezü fejedelmekhez. Az V. sz.-ban a délarab kinditák részéről, kiknek sikerült a középső arab törzseket szövetséggé egyesíteni és a L. területének határáig előnyomulni, nagy veszély fenyegette a hirai államot, mig a VI. sz. elején a L. legyőzték a szövetséget. Imru-ul-Kaisz költő (l. o.) a L. által legyőzött és halállal sujtott legutolsó kindita fejedelem unokája volt. Nemsokára e győzelem után a persa király véget vetett a L. uralkodásának. Utolsó fejedelmüket, V. No'mánt, ki nem igen akarta magát a persák hatalmának alárendelni, 602 körül II. Khoszran láb alól eltette. A L. helyébe a persák helytartókat neveztek ki, mig végül a mohammedán hódítás Mezopotámiát is a khalifa birodalmába foglalta. V. ö. Nöldeke, Geschichte der Perser und Araber zur Zeit der Sassaniden (Lejda 1879); Derenbourg H., Le Diwan de Nâbiga Dhobyâni (Páris 1869).
v. Luknov, l. Lakno.
l. Lake-School.
1. Ferenc, csillagász és iró, szül. Pécsett 1859 febr. 19. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Budapesten, az egyetemieket Budapesten végezte. 1880. tanári vizsgálata letétele után állami ösztöndíjjal Göttiugában, Berlinben és Bonnban töltött két évet csillagászati tanulmányokkal, melyeket 1882-86. a kir. József-műegyetemen mint a geodézia asszisztense értékesített. Ugyanez idő alatt az ágostai hitv. evangelikus budapesti főgimnáziumon mint helyettes tanár is működött. 1885 dec. végén az akkor életbe léptetett m. kir. postatakarékpénztárhoz számvizsgálóvá, majd számtanácsossá neveztetett ki. 1890. a Magyar orvosok és természetvizsgálók nagyváradi vándorgyülésén egy Néhány középkori napfogyatkozás összefüggésben a milleniummal c., egyszersmind állami csillagda felállítását indítványozó előadása kapcsán e vándorgyülések egyik központi titkárává választatott meg s ezóta ugy ezek előkészítésében, mint munkálataik szerkesztésében tevékenyen részt vett.
2. L. Vendel, pedagogus, született Vindornyafokon (Zala) 1841 szept. 6. Az elemi iskolát s a gimnázium négy alsó osztályát Keszthelyen, a tanítóképző intézetet 1864. Győrött végezte. Tanítóskodását is Győrött kezdette meg s Nagy-Abonyban folytatván, 1868. hasonló minőségben a székes fővárosba jutott. Budapesten előbb osztálytanító volt, 1877. pedig igazgató-tanítóvá tették s jelenleg is az érsek-utcai elemi leányiskola igazgatója. L. különös buzgalmat fejtett ki a tanítói állás anyagi s erkölcsi emelése érdekében. Tagja a főváros összes népnevelési egyesületeinek. Az egyetemes tanítógyüléseknek is állandóan tagja s 1890. egyik elnöke volt. Az 1878. tartott 3-ik egyetemes gyülés végrehajtó bizottságának az elnökségét 12 éven át viselte. 1890 óta a magyarországi tanítók országos bizottságának elnöke (erről ugyan lemondott, de lemondását nem fogadták el). 1872. Pauler a népnevelők egyesületének ajánlatára kitüntetési díjban részesítette. 1873. a bécsi világkiállítás tanulmányozására küldték ki; legújabban pedig a kereskedelmi miniszter az 1896-iki nemzeti kiállítás rendezőbizottságának is tagjává nevezte ki. Irt pedagogiai s tanügypolitikai cikkeket egyes szaklapokban, jelentéseket tanulmányairól, azonkivül több iskolakönyvet. L.-ot működéséért több tanítóegyesület tiszteletbeli tagjává tette s a tanítóság 1893. arany-tollal tisztelte meg.
(persául lâk, szanszkritul lâksâ), tulajdonképen vörös festékanyag, melyet Indiában a Ficus-féle fák gallyain élő nőstény tetvekből (Coccus lacca) és ez állatokon kérget képző növényi nedvből állítanak elő. (L. Fügefa, Bibortetü, Festéklakk, Gummilakkfa). Előállításának több módja van, ilyenek a Stephens-féle, továbbá Henlay-féle szabadalmazott eljárás. Az előbbi abból áll, hogy a rúdlakkot darabosra törik, szóda-oldattal kifőzik, a visszamaradt gyántából pedig a festéket vizben való ismételt főzés útján választják ki; az igy nyert sűrü folyadékot összeöntik, timsóoldattal megtisztítják; a festék agyaggal egyesülve, tehát lakk alakjában válik ki. A Henlay-féle eljárás szerint a darabos lakkot zsákokba, belül üres vashasábok közé rakják, az utóbbiakat gőzzel melegítik, az igy megolvadt tömeget hidraulikus sajtóval kisajtolják; a megolvadt gyánta, a sellakk, a zsák likacsain kicsurog, a festék pedig a zsákban marad. A festőművészet csak ugy használhatja, ha a gyántát borszeszben való tartósabb főzés útján egészen megtisztítják. Az igy származó festéknek bécsi vörös vagy ofenheimi vörös a neve és a karminlakkal majdnem vetekedik. A lakkfesték, noha nagy mennyiségben kerül Indiából Angolországba, mégis olyan drága, hogy csakis a festészetben használt festéket készítenek belőle.
(Laccadive Islands, Laksa Dvipa a. m. 100 000 sziget-ből), szigetcsoport az Arabtenger DK-i részében, az É. sz. 10-14° és a K. h. 71° 40´ és 74° között. 10 nagyobb szigetből, 1927 km2 területtel és számos apróbb szigetből áll. Az É-i csoport tagjai (Amini, Csetlat, Kadamat, Kiltan és a lakatlan Bitra) a D.-Kanarai disztriktushoz, a délié (Agathi, Kavarathi, Antrot, Kalpeni és a lakatlan Szuheli) Malabar disztriktushoz tartoznak. Minikoi, amely a Maledivák és L. közt fekszik, közigazgatásilag ez utóbbihoz van beosztva. A L. alacsony korállszigetek és nagyobbára megtört gyűrüalakuak. Forrás rajtuk nem fakad, de kútjaik számosak. A föld nem igen termékeny. A lakosok mohammedánusok, számuk (1891) 14 440; az É-i csoportban az apai részről, a D-i csoportban az anyai részről történik az örökösödés.
A L. gyártásához a legkülönbözőbb nyersbőrök szolgálnak; ilyenek: ökörbőrök, tehén-, ló-, borju-, birkabőrök. E bőröknek előkészítésére, cserzésére és kikészítésére nagy elővigyázatot és gondot fordítanak. A kellően cserzett és a lakkozáshoz előkészített bőrökre sűrü lenolajfirnászból és koromból álló pépet kennek. Az igy kezelt bőröket megszárítják. Ezt a két műveletet ismétlik és azután az alapot képező felületet horzsakővel kisimítják. Erre a sima felületre reákenik az előbb említett pépet, melyet azonban kevés terpentinnel felhigítottak. Az újból megszárított bőröket már most ismét horzsolják s miután egy körülbelül 120 cm3 széles deszkára felszegezték, a tulajdonképeni lakkal látják el, melyet az előbbi pépből, berlini kékből, lenolajfirnászból és terpentinolajból kevernek össze. Minél hígabb ez a lakk, annál ruganyosabb és fényesebb felületet alkot ugyan a bőrön, de annál gyakrabban kell a lakkot is a bőrre felkenni. Minden kenést szárítás követi. A szárító kamrák, illetőleg az ezek helyett használt szárító kemencék, teljesen pormentesek legyenek. Ha a bőrök ezekből a szárító berendezésekből kikerülnek, akkor egy kőlemezen kiterítik és iszapolt horzsakőnek finom porával behintve, nemezronggyal ledörzsölik. Erre a célra gépeket is szerkesztettek. A ledörzsölt bőröket lemossák, a deszkára felszegezik, lakkozzák és kezdetben 40/ R.-nál, később 50°-nál szárítják. Ezt a műveletet szükség esetében ismétlik. A kész L.-öket a napon néhány órára kiterítik, miáltal nagyobb fényt nyernek.
l. Gummilakkfa.