l. Festéklakk és Lakkművek.
agyagból, fémből, kivált pedig fából készült és lakkozott edények, butorok és egyéb használati tárgyak, jelesül azok, amelyek Khinában és Japánban készülnek. Japánul Nurimono (bevont mű) a neve, ritkábban használatos az Urusi-saiku (lakkáru, gyártmány) elnevezés. A khinai és japáni lakkozás művészete többé nem titok. A Khinában és Japánban nagy gonddal tenyésztett lakkfa (Rhus vernicifera) nedvéből készül a lakk. A nyers lakkot gondosan kell óvni a nap fényétől, a portól, s kémiailag jól megtisztítva kerül a lakkozók kezébe. A lakknak husz fajtája van, ezek közül nevezetesebbek: a szürkebarna, a fényes fekete, a cinóber, a sárga, a világos szürke, a világos barna, a feketés barna és a viráglakk. A nyers lakk kilójának ára 1875. átlag 4 frt, 1882. 9 frt volt; a kikészített lakk a faj minősége szerint tetemesen drágább, igy 1882. a szürkebarna kilójának ára 18 frt, a cinóberlakké 13 frt, a fényes fekete lakké 15 frt volt. A lakkozás és a díszítés módja szerint a lakkművek igen sokfélék. A khinai, de még inkább a japáni művészi ipar számos nagy fejlettségü ágai közt a lakkozott tárgyak készítése kétségtelenül a legtökéletesebb. A japáni ebben is fölülmulja egykori mesterét, a khinait; a művészi ipar ez ágában juttatja legjobban érvényre művészi érzékét, ügyességét, képzeletének csudálatos játékát és utólérhetetlen türelmét, kitartását; amit e téren alkot, azt Európa nyugati népei meg sem közelítik. A japáni lakkozott tárgyat számos kiváló sajátsága páratlanná teszi; ezek: a könnyüség, tartósság, a szép, kecses díszítmény, keménység, fény, ellenálló képesség; nagy keménysége dacára nem törik, nem repedezik, fényét évszázadokon át megőrzi, nem támadja meg sem a forró viz, sem a szivar égető hamuja, sőt ellenáll a hideg állapotban levő alkohol-féle folyadékoknak és a savaknak. A japánok nagyon sós és forró levese nem árt meg a lakkozott facsészének, amelyből azt szürcsölni szokták. Nem tekintve a művészi díszítés kiválóságát, ez utóbbi sajátságok felismerhetően megkülönböztetik az európai gyarló utánzatoktól, amelyek kivált Hollandiából kerülnek forgalomba, nem is szólva a Bécsben és Németországban készült kontár készítményekről. Mindez utánzatok ugyanis gyántalakkból készülnek, melyek nem birnak a japáni lakk sajátságaival. Az indiai és a persa L. merőben különböznek a japánitól, ezek ugyanis fán v. papiron előállított festmények, melyeket tiszta sellakkal vonnak be. A török és az orosz L. szines firnásszal vannak bevonva. Az európai lakk vm. szinnel vegyített borostyánkő- v. kopálfirnász. A XVIII. sz.-ban egy Martin nevü párisi asztalos áttetsző firnászt tudott készíteni, melyet ugy lehetett mosni, mint a japáni lakkot. E firnász neve laque Martin v. vernis Martin; készítési módja ismeretlen. A Martin-féle lakkozott butorok igen keresettek, azért sokan utánozzák.
(ásv.), lencse, kenyér- avagy harangalaku eruptiv tömegek, melyek régebb réteges kőzetekbe vannak ágyalva. Olyformán képződött, hogy az izzón folyós anyag feltörése alkalmával, anélkül, hogy a föld szinére került volna, behatolt a szediment rétegek közé és ott folyt szét, ott merevedett meg. A réteges kőzetet rendesen a L. erősen megváltoztatta, metamorfizálta. A Suess latolit-ja, vagyis az oly eruptiv tömeg, mely a földkéreg nagyobb mélységében képződött, tulajdonképen nem egyéb az amerikai geologusok L.-jénél.
v. lak-dye. A Coccus lacca v. Cocus ficus nevü tetüfajnak (szinbogár) a Ficus religiosa és Ficus Indica ágain okozott szúrása következtében kifolyó festőanyagot tartalmazó gyántát megömlesztik, vásznon keresztül sajtolják; a maradékot L. és lak-dye alatt hozzák a forgalomba. Alkalmazása hasonlít a cochenilléhez, de kevésbbé tiszta szineket ad. Főleg gyapjuárukat festenek vele. L. Bibortetü és Gummilakkfa.
máskép Lakmosz is, a Pindus hegység egyik 2200 m. magasságig emelkedő részének ókori neve. Belőle fakadtak a következő folyók: Aoos, Haliakmon, Inachos, Arachthos és Peneios. Ma: Zygos.
(lacmus, Lacca musci). Kék festék, mely a kereskedésben apró kockákban fordul elő. A L.-t különösen Hollandiában gyártják különféle zuzmókból. E végből a zuzmókat (Roccella, Lecanora és Variolaria-félék) megőrlik, azután káliumkarbonáttal és húggyal v. ammoniumkarbonáttal együtt néhány hétig állani hagyják. Ilyenkor erjedés áll be, minek megfelelően a tömeg sötétkék szinüvé válik. Az igy előállított pépet kréta- és gipszporral tésztaszerü tömeggé gyúrják, melyből az apró L.-kockácskákat formálván, azokat árnyékos helyen megszárítják. A L. körülbelül 2-3 mm. élhosszu sötétkék kockákból áll; vizzel leöntve sötétkék oldatot kapunk, melyből a nem oldódó gipsz és kréta leülepedik. A L. tulajdonképeni festőanyaga a L.-sav, mely szabadon előállítva sárgásvörös szinü; sói sötétkék szinüek. A L.-ban e sav alkali sói, különösen káliumsója foglaltatik. A L.-ból készült L.-tinkturát és az evvel festett papirost, a L.-papirost a kémikus kémlőszerül alkalmazza.
(növ., Crozophora v. Chrozophora Necker, Tournesolia Scop., Lepidocroton Presl), a kutyatejfélék egy- v. többnyári füve avagy cserjéje, mintegy hat fajjal a mediterrán vidéken, Ázsiában és Afrikában. Levele váltakozó, virága magános v. csoportos, tokja háromgerezdü. A Croz. tinctoria Adans. (Croton tinctorium L., Heliotropion mikron a. m. apró napraforgó, festő króton) a mediterrán vidék egynyári, homokos mezőn termő füve.
(növ., Ochrolechia Mass.), kéregtelepü zuzmó, a Lecanora rokona, de a spórája jóval nagyobb, sárgás v. zöldes; vastag és szintelen spórafal (episporium) zárja. A Lichen v. O. tartarea L. (borköves zuzmó) telepje szemcsés, szemölcsös v. röges, fehér vagy szürkezöld. Kövön, sziklán, földön, fán, kivált Európa északi részén terem. Belőle s néhány más zuzmóból, melyet Svédországból mint egész hajórakományt szállítanak (svéd moha, helyesen zuzmó), Hollandiában és Angolországban a persio vagy piros indigófestéket készítik. Gordon dr. angol fedezte fel s Cudbear-nak nevezte. Külsőleg lilapiros por, s a gyapjut meg a selymet festik vele. Kék lakmusz is készül belőle. Az O. pallescens Kbr. (Lichen parellus L., parelle-zuzmó) telepje szemölcsös-ráncos, fehér v. zöldesszürke. Fatörzsön, földön, kövön egész Európában, különösen a hegyes vidéken terem. Franciaországban piros festéket (földi orseille, parelle v. auvergnei orseille) csinálnak belőle. L.-nak még a Rocellát is nevezik.
Kristóf, soproni polgármester és II. Ferdinánd hive, szül. Sopronban 1571., megh. 1631 dec. 29. Jogot végzett és utazás közben Klagenfurtban került Ferdinánd főherceg (a későbbi császár és király) környezetébe, aki nagyon megszerette és később a tanácsosi címet adományozta neki. Számos évig Sopron város polgármestere volt. Végrendeletében ezüstkészletét a királyra hagyta, azonfelül pedig 100 000 forintnyi alapítványt tett özvegyek és árvák számára. L. közjogi és történeti munkákat is irt, igy a magyar szent koronáról, Sopron városáról. V. ö. Wurzbach XIV.
(Lucknow, Lakhnau), az ugyanily nevü brit-indiai diviziónak (11 666 km2, 2 622 681 lak. és Oudh chief commissariatnak fővárosa a Gumtinak, a Ganges mellékfolyójának mindkét partján, több vasúti vonal találkozásánál, termékeny vidéken, (1891) 273 028 lakossal, (161 896 hindu, 104 198 mohammedánus, 5715 keresztény), jelentékeny muszlinszövéssel, ékszer-, arany- és ezüstbrokát-készítéssel, bársonyszövéssel; élénk kereskedéssel. A régi városrész kunyhókból és szűk utcákból áll. A Gumti mentén elhúzódó új város azonban palotákban is bővelkedik; ezek nagyobbára a mult század végéről valók és már düledeznek; köztük a jelentékenyebbek: az Imambara-mecset Asszaf ud-daula fehér márványból épített mauzoleumával; a Moti-Mahall (gyöngypalota) keleti kéziratgyüjteménnyel; a Dsami-Maszdsid (nagy mecset); a Kaiszarbagh (császárkert); a Szikandarbagh (Sándor-kert). A város mellett terülnek el a Csarbagh (4 kert), az Alambagh (világkert), a Konstanc-palota Claude Martinnak, egy lyoni franciának síremlékével, aki az oudhi nábobnak állott szolgálatában és kincseit Lakno, Kalkutta és Lyon városoknak hagyományozta. L. egy igen régi városnak, Laksmanpurnak helyén Akbar korában, a XVI. században alapíttatott és a mult században Delhivel versenyzett. A szipoj-lázadás alatt igen sokat szenvedett. 1857 jun. 30-án az angolokat itt a fölkelők ostrom alá fogták és azok nov. 22-én kénytelenek voltak a várost elhagyni és csak 1858 mácius 19. tudták újra visszafoglalni.