Péter (Lambeccius), német történetiró és nyelvész, szül. Hamburgban 1628 ápr. 13., megh. Bécsben 1680 ápr. 3. Tanulmányai végeztével 1652. szülővárosában gimnáziumi tanár, 1660. pedig igazgató lett, s miután katolikus hitre tért, a bécsi csász. könyvtárhoz került. Főbb művei: Prodromus historiae literariae (Hamburg 1659), úttörő vezérfonal, mely az irodalomtörténetet időrendben tárgyalja; Commentarii de bibliotheca caesarea Vindobonensi (Bécs 1665-79, 8 kötet, 2. kiadás Kollártól 1766-82), mely mű az ó-német nyelvre és irodalomra vonatkozó fontos adatokat tartalmaz. V. ö. Karajan, Kaiser Leopold I. und Peter L. (Bécs 1868).
Juliette (más nevén Madame Adam), francia írónő, szül. Verberieben 1836.; először La messine orvoshoz, másodszor Adam Edmond képviselőhöz ment nőül, aki 1877. mint szenátor halt meg. L. kezdetben mint irónő lépett föl; a császárság bukása után politikai szalont nyitott, melyben a haladópárt vezérférfiai, irók és művészek találkoztak; majd 1879. a Nouvelle Revue-t alapította, mely hazafias, szinte tulzó szoviniszta szellemben Franciaország külső és belső hatalmának növelésére törekedett, azzal az utógondolattal, hogy majdan megbosszulja az 1870-71-iki porosz hadjárat gyalázatát. Hazánk iránt mindig nagy rokonszenvvel viseltetett és ő indította meg 1878. az elpusztult Szeged érdekében a jótékonysági mozgalmat Párisban. Midőn a magyar irók 1883. Párisba rándultak, L. fogadta őket mint háziasszony. 1884. pedig hazánkba látogatott el, amidőn is a fővárosban, továbbá Szegeden, Szentesen és Mezőhegyesen időzött. Magyarországi útjáról munkát is írt, mely 1884. jelent meg magyar fordításban (A magyarok hazája. Budapest, Révai 1884). V. ö. Budapesti Szemle (40. köt., 1885. 323. old.); Vasárnapi Ujság (1884. 13. sz.). L. egyéb művei: Mon village (1860); Récits d'un paysanne (1862); Dans les Alpes (1867); Saine et sauve (1870); Jean et Pascal (1876); Grecque (1879); Laďde (1879); Paďenne (1883) stb.
Karintiából ideszakadt honfiusított magyar grófi és hercegi család. Törzsapja II. Vilmos, a XIV. sz.-ban Krajnában nőül vette Nikolaus von Pöttweins báró leányát s örökösét; három fiával a család három főágra szakadt, melyek közül az egyik (Jakabé) 1689., a másik (Györgyé) a XIX. sz.-ban kihalt, mig a harmadik (Boldizsáré) még most is él az (1524 óta bárói) Ortenegg-ágban. Most már ez is három családra szakadt: 1. az idősebb feistritzi ágot, melyet Rajmund (1667. gróf) alapított, jelenleg L. Károly Raymund gróf (szül. 1840 jun. 9.) császári és királyi kamarás képviseli; 2. a középső ág, melynek törzsapja György Zsigmond volt, ismét két oldalágra szakadt; az elsőnek megalapítója János Miksa (1608-82) császári követ volt Rómában, majd a vesztfáli békében mint a császár meghatalmazottja vett részt; egyik fia János Fülöp (1651-1712), a törökök ellen harcolt, majd diplomáciai küldetéseket végzett s végre pappá szenteltetvén, kardinális lett. Lipót Mátyás gróf (1667-1711) I. József főlovászmestere, hercegi címet is kapott, de ez a cím fiának, Gusztávnak (megh. 1862 febr. 3.) halálával megszünt. 3. a harmadik ágot, mely 1667 óta grófi méltóságot kapott, az 1764-65. évi XLVII. t.-c. Ferenc Antal gróf császári és királyi kamarás, továbbá az 1790-91. évi LXXIII. t.-c., Fülöp császári és királyi kamarás és József lovas kapitány személyében maradékaikkal együtt honfiusította. Ebből az ágból sarjadt L. Ferenc Fülöp gróf, osztrák altábornagy, szül. Moóron 1791 nov. 30. Huszonegy éves korában hadnagy a 3. ulánusezrednél, 1813. főhadnagy, 1823. őrnagy, 1834. vezérőrnagy s 1842. altábornagy. Mint magyar honos jelen volt az 1847-iki pozsonyi országgyülésen s műveivel: Még egy terra incognita; Ungarus politische Zukunft (Pozsony 1842); Ungarns politische Stellung in Europa von Einwanderung der Magyaren bis auf die Gegenwart (Lipcse 1842) irodalmilag is részt vett a kor politikai mozgalmaiban. 1848 szept. 5. császári biztossá, Magyarország katonai parancsnokává s ideiglenes nádorrá neveztetett ki s Pestre küldetett a békét helyreállítani; midőn e célból szept. 28. Budáról Pestre akart átjönni, egy lázongó néptömeg megtámadta s kocsijából kihúzva, meggyilkolta. Említésre méltó, hogy L.-et, mint aki a «hadügy magyarosításán buzgón működik», 1844. a magy. tud. akadémia tiszteletbeli tagjának ajánlották. V. ö. Hadtörténeti Közlemények (1895, 139. old.).
a francia lambris szóból, l. Falborítás.
az Árpád-ház két tagjának s több magyar főúrnak neve.
1. L., I. Béla király és Riksza lengyel hercegnő leánya, 1049 táján született, megh. 1075 körül. Tiz esztendős korában atyjával és testvéreivel együtt II. Ulászlű lengyel hercegnél kellett menedéket keresnie, de csak rövid időre, mert atyja legyőzvén I. Andrást, 1061. Magyarország királya lett. Atyja halálával azonban (1063) Salamon elől, ki a tiszántuli részeket nem akarta neki s testvéreinek átengedni, ismét II. Boleszlóhoz futott, ki a kivánt területet nekik 1065. ki is eszközölte. A testvérharcolban, nagy fiatalsága miatt, még aligha vett részt; 1073 végén azonban bátyjai, Géza és László, már őt küldték külföldre, hogy Salamon ellen szövetségeseket keressen.
2. L. ispán, valószinüleg a Hung-Pázmán-nemzetség tagja. Árván maradván, testvérével, Ipollyal együtt Krazeg fogadta örökbe s reá hagyta vagyonát. Első felesége I. Béla királynak egy árvája volt, kinek nevét nem ismerjük; második felesége egy Zsófia nevü nő, kivel együtt alapította a bozóki prépostságot. V. ö. Wertner, Árpádok (174-176.) és Századok (1891, 824-828.).
1. le Béghe, l. Beghinák.
2. L., Fagnanóból, II. Honorius pápa eredeti neve.
3. L. Ferenc (avignoni), előbb szerzetes, később reformátor, szül. Avignonban 1486., megh. 1530. Ferencrendi szerzetes volt, mignem Luther iratai által lelke megragadtatván, a zárdát 1522. elhagyta s Svájcba, majd Németországba ment. A hombergi zsinaton az általa Paradoxa cím alatt kiadott 158 reformátori tétel lelkes védelmezésével tünt fel; a következő évben az akkor alapított marburgi egyetem rendes tanárául neveztetett ki, itt működött haláláig. V. ö. Baum, Fr. Lambert von Avignon (1840) Hassenkampf, Fr. Lambert von Avignon (1860).
4. L. János, angol tábornok, szül. Yorkshire-ban 1619., megh. St. Nicholas szigetén 1683. A polgárháboru kitörésekor a parlament pártjára állt s Cromwellt támogatta Skócia leigázásában, de midőn (1657) a parlament a koronát Cromwellnek fölajánlotta, L. ezt a leghevesebben ellenezte. Amint Cromwell Rikárd, atyja példájának ellenére, hatalmát nem a hadseregben, hanem a parlamentben kereste, L. volt az emiatt fellázadt csapatok vezére, s Rikárd eltávolítása után (1659) a csonka parlament őt nevezte ki a sereg második parancsnokává. Ekkor L. megkisérlette egy katonai köztársaság alapítását, de a Skóciából visszatérő Monk megverte, elfogatta és (1660) a Towerbe záratta. Kiszabadulva, újra felkelést szervezett, de elfogták s felségárulásért halálra is itélték; ekkor L. királyi kegyelmet kapott és Guernseybe, majd St. Nicholas szigetére ment számkivetésbe, hol meg is halt.
5. L. János Henrik, német bölcsészeti és matematikai iró, született Mühlhausenban 1728 aug. 26., megh. Berlinben 1777 szept. 25. Teljesen saját erejéből küzdötte fel magát; 1765. mint a tud. akadémia tagja Berlinben telepedett le, hol Nagy Frigyes többszörösen kitüntette. L. éleselméjü fizikus és matematikus és eszmedús filozofus, és irodalmilag fölötte termékeny. Csillagászati érdemei különösen a fotometriai elmélet megalapítása, az üstököspályák tanulmányozása és kozmologiai, Kantéval sok tekintetben rokon nézetei terjesztése. E hármas érdemet legjobban jellemzi három fő munkája: Photometria (Augsburg 1760); Insigniores orbitae cometarum proprietates (u. o. 1761) és Cosmologische Briefe (u. o. 1761). Filozofiai művei közül említendők: Neues Organon, oder Gedanken über die Erforschung und Bezeichnung des Wahren (Lipcse 1764, 2 köt.); Logische und phil. Abhandlungen (Dessau 1782-1887). L. egyszersmind a geográfiai térképek hálózatának beható tanulmányozója s sok általa felfedezett fontos vetítési mód nevéhez fűzötten ma is van alkalmazásban. V. ö. Lepsius, J. H. L. (München 1881).
Prosper Lőrinc, XIV. Benedek pápa családi neve.
(régente tévesen L. von Aschaffenburgnak nevezték), középkori német történetiró, valószinüleg türingiai családból származott, megh. 1088. mint a hersfeldi bencés-rendi kolostor tagja, melybe 1058 márc. 15. lépett. Ifjabb korában sokat utazott, a Szentföldet is felkereste, később pedig történeti művek irásával foglalkozott. Főműve az Annales (1. kiad. 1525: újabban Pertz adta ki a Monumenta Germaniae historica c. vállalatának III. és V. kötetében és Holder-Egger szerkesztésében Hannovera 1894), mely munkában a világ történetét a legrégibb időktől 1077-ig foglalja magában. Munkája hazai történetünkre is fontos, amennyiben bőven elbeszéli a III. és IV. Henrik császárok Magyarország ellen intézett háboruit. Holtzman őt tartja a szép ó-német Anno-dal szerzőjének, mások a Vita Lulli-t tulajdonítják neki.
(ejtsd: lambéz) vagy Lambessa, község Constantine algeriai départementban, 10 km.-nyire Batnától az Aures-hegy alján, az Ued-Tazzut mellett, 1145 m. magasban, (1891) 1553 lak., a fenszülött foglyok számára épített börtönnel és szőllőültetvényekkel. Körülötte terülnek el Lambaesisnek, Numidia római tartomány egykori fővárosának 500 ha.-t takaró romjai; több diadalkapu, Aesculap-templom, thermák, vizvezeték, Flavius Maximusnak, a III. legió prefektusának sírja stb. V. ö. Cagnat R., L. (Páris 1893).
(ejtsd: lemmbeth), London (l. o.) egyik része a Themse déli partján (1891) 275 202 lak. L.-ben a XVII. sz. közepén egy hollandiai készítette a legelső ónmázas agyagedényeket, most kitünő kőedényt gyártanak ott. A Lambeth-palota a XIII. század óta a canterbury érsek székhelye.