Julien Offray de, francia filozofus, szül. Malóban 1709 dec. 25., megh. Berlinben 1751 november 11. Apja papnak szánta s Párisba küldte, ahol a janzenistáknál tanult. De az ifju közben nagyon megszerette az orvosi tudományt, doktor lett s egy ideig mint gyakorló orvos működött. 1733. Boerhave, a nagy lejdai orvos hirneve Lejdába vonzotta, ahol L. tovább képezte magát. Visszatérve hazájába, Boerhave néhány munkáját franciára fordította és aztán szülővárosában mint gyakorló orvos nagy sikerrel működött. 1742-ben Párisba ment, ahol katonai orvosi állást nyert a testőrségnél, s mint ilyen a német háboruban is részt vett. Itt történt, hogy heves lázrohamban feküdve, maga magén megfigyelte, hogy a vértódulás mily hatással van a gondolkodásra s ahhoz a meggyőződéshez jutott, hogy a gondolkodás csak az ember testi gépezete alkatának eredménye. Ezt a gondolatot fejtegette részletesen az anatomia segítségével Histoire naturelle de l'âme (Hága 1744, Oxford 1747) c. művében, mely nagy botrányt keltett s melyet a parlament rendeletére a hóhér nyilvánosan elégetett. Minthogy azonfelül ugyanakkor egy barátja érdekében a párisi orvosokat éles szatirában megtámadta, előkelő barátjai azt tanácsolták neki, hogy térjen ki az ellene kitörni készülő nagy zivatar elől. L. 1746. Lejdába szökött, ahol a sarlatán és tudatlan orvosok ellen új szatirát irt. 1748. megirta Homme - machine (magyarul Az ember - gép címen átdolgozta Kriegler Mór, Győr 1875) c. csakhamar hirhedtté vált művét, melyet minden oldalról megtámadtak. E mű kiadása után Hollandiában sem volt maradása; ekkor II. Frigyes porosz király adott neki menedéket, felolvasónak fogadta s akadémiájában is adott neki állást. II. Frigyes maga irt róla emlékbeszédet (Hága 1753) s kiadatta filozofiai műveit (Berlin 1751, 2 köt.). L. igen következetes materialista. Már a Lélek természetrajzában (1745) kifejezi, hogy a tudás mezején az érzékek az egyedül megbizható kalauzok: «ezek az én filozofusaim». Minden gondolat érzetekből ered. Továbbá kifejti, hogy a gondolkodó való nem lehet egyéb mint anyagi mivoltu. V. ö. Lange, Geschichte des Materialismus (lserl. 1873); Quépat, Essai sur L., sa vie et ses oeuvres (Páris 1873); Du Bois-Reymond, L. (Berlin 1875).
Ágost, badeni államférfiu, szül. Karlsruheban 1816 jul. 27. Előbb Freiburgban ügyvéd, később a badeni második kamara tagja, 1856-60. jogtanár, 1860. pedig belügyminiszter. Ebben az állásban keresztül vitte a kamarában a liberális egyházpolitikai törvényjavaslatokat. 1866. a német háboru befejezése után elbocsáttatását kérte. 1871-74. a német birodalmi gyülés tagja volt s a nemzeti szabadelvü párthoz csatlakozott. 1879 óta megint tagja volt a birodalmi gyülésnek. 1878 óta a badeni második kamarának elnöke.
(voltaképen Lâm'i, a fénylő), a hires török költőnek, Muhammed ben Oszmánnak költői neve. Költői működése II. Szulejmán szultán idejére esik, Brusszában élt és 1531. halt meg. Költészete a persa misztikus költők hatása alatt állott, kiknek műveiből sokat le is fordított törökre. Irt számos prózai munkát és azonkivül négy nagyobb epikus költeményt is. Művei közül egy Ferhád-náme címüt Hammer-Purgstall fordított le németre (Stuttgart 1812); egy másik nagyobb költeményt pedig, melynek tárgya Brussza városa dicsőítése volt, Pfizmaier fordított le (Bécs 1839). L. mint a török költők egyik legkiválóbbika szerepel a török irodalomtörténetben.
(a törököknél Zeituni, Zituni), Ftiotisz és Fokisz közép-görögországi nomosz fővárosa, az Otrisz hegy D-i lábánál, a Sperchiosz öntözte síkon, 8 km.-nyire a L.-i öböltől, (1889) 6888 lak. A hegylejtőn épült város fölött emelkedik a citadellája. Mecsetjei, bazárjai és festett házai török városra emlékeztetnek. Róla nevezik el azon háborut, amelyet a görögök Antipater ellen viseltek.
ókori gyermekrém, melyről azt tartották, hogy Zeus egyik kedvese, akinek gyermekeit a féltékeny Juno szörnyetegekké változtatta és aki ezért mások gyermekein azzal áll bosszut, hogy kicseréli, véröket kiszívja, álmukban gyötri őket. Egy Nagyváradon 1656. megjelent könyv szerint (Disputatio theologica de lamiis et veneficis etc. publice discutiendam proponit Joannes C. Mediomontanus) szerint a jó lamiák jóváteszik a gonoszoktól okozott károkat. (E könyv ismertetését l. Ausland, 1879. 815-818. old és nagyváradi Szabadság, 1879., 223. sz. Márkitól). L. még Boszorkány és Lidérc.
Fabr. (állat), a rejtve ötlábtőízes bogarak rendjébe, a cincérek családjába tartozó bogárnem. Fonalalaku csápjaik 11-taguak, szárnyfedőik kétszer oly hosszuak, mint együttvéve szélesek, hátrafelé keskenyedők. Egyetlen faja a szövő cincér (L. textor L.). Teste hengeres, fekete, fénytelen, eresen pontozott és barnán szőrözött. 20-30 mm. hosszu. Európában közönséges. Lárvái fűzfákban élnek. L. Cincérek.
az a hadjárat, melyet az athéniek, etolok, tesszáliaiak s a többi görögök Nagy Sándor halála után (Kr. e. 323 nyarán) azért indítottak Antipater ellen, hogy a makedon iga alól fölszabaduljanak. Leosthenes athéni vezér ugyan a Termopilék mellett megverte Antipatert, de mialatt a szomszédos Lamia városát ostromolta, a harc közben megöletett. Ezután a görögök, az athéni Antiphilus verézlete alatt, még egyszer győztek, de Krannon mellett, Tesszáliában (Kr. e. 322) a makedon hadak véglegesen leverték őket.
(lat.), a rovarok rágó szájrészeinél azon belső vagy külső lemezkék, melyek az állkapcsokon foglalnak helyet, és amelyek a különböző életmódnak megfelelően nagyon változó alakuak lehetnek. L. Rovarok. - L. Foliorum, l. Levél.
Mont. (növ., a m. lemezmoszat, mannalevél vagy szíjmoszat), tengeri, levélforma moszat (mintegy 20 faj). A L. saccharina Lamour (cukormoszat, cukros L., Fucus digitatus L.) 1/2-3 m. hosszu, 3-30 cm. széles, szálas v. lándzsás, fiatalon hártyanemü, később bőrnemü. Az É-i tengerekben gyakori; sok benne a mannit, vagyis cukorféle állomány, szárazon mint fehéres édes por szivárog ki belőle. Norvégiában cukor helyett használják. Izlandon, valamint a szegény skót és ir nép is, a fiatalt mint salátát és főzeléket eszi. A Fucus v. L. digitata L. 1/2-2 m., sőt 6 m.-nyire is megnő, 21/2 cm. vastag, lemeze ujjasan hasadozott. Szintén az Északi- és Jeges-tengerekben terem, benne is sok a mannit. Skóciában moszatszódát (kelp) állítanak elő belőle.
A L.-nak az a sajátsága van, hogy átnedvesedve megduzzad és térfogatának háromszorosára vastagszik. E tulajdonságánál fogva a sebészetben szűk nyilásu ürök tágítására használtatik, főleg azonban a szülészetben nyer alkalmazást, ahol kiszorította a préselt szivacsot a méhnyak és méhür tágításánál. Elsőbbsége más duzzadó tágítók (tupélo, szivacs) fölött abban van, hogy biztosan fertőtleníthető, amire Dirner G. figyelmeztetett (Ctbl. f. Gynaekologie 6. sz. 1887), szublimatos abszolut alkoholba téve a simára esztergályozott laminaria-pálcikákat. Igy fertőtlenítve a laminaria-tágítót, kikerülhetők azok a súlyos megbetegedések (méhgyulladás, hashártyalob), amelyek azelőtt a méhnyak tágításánál előfordultak.
l. Gázgyártás.