láncos gömb, hajdani lövedék, mely lánc által egymással összekötött két félgömbből állott s melyet nagy ágyukból és mozsarakból lőttek az ellenség sorai közé.
Ha egy súlyos fonalat (láncot) két végével oly két pontra függesztünk fel, melyeknek egymástól való távolsága kisebb a fonal hosszánál, akkor az oly alakot vesz fel, hogy súlypontja lehetőleg mélyen legyen. Ha a felfüggesztett fonal teljesen hajlékony, nyujthatatlan és annak egyenlő hosszu részei egyenlő súlyuak, akkor azt a vonalat, melynek alakját felveszi, L.-nek nevezzük.
ipari foglalkozás, mely legnagyobb Angolországban, hol különösen a nagy hajó-láncok készülnek. Hazánkban legfőbb helye Gölnicbánya, hol ez iparágnak évszázados multja van, azonban az utolsó két évtizedben tetemesen hanyatlott. Ennek oka a gyártás technikájának fejlődésében van, mellyel a gölnicbányaiak az utóbbi időig nem tudtak lépést tartani. Ugyanis mig külföldön a láncokat gépekkel készítik, s a láncszemek hajlítására egész külön speciális eljárás van, a gölnicbányaiak még mindig régi módon, kézierővel hajlítják s forrasztják, illetve kovácsolják a láncokat. Nagy hajó- és egyéb láncokat hazánkban csak egyetlen cég gyárt, - Havas Sándor Budapesten - aki még Angliába is exportál ezekből. A L. emelésére állította fel a kormány a gölnicbányai vasipari szakiskolát, mely a legújabb idevágó gépekkel van felszerelve, L.-sal foglalkozik hazánkban mintegy 30 önálló kisebb vállalat, mely mintegy 200 állandü munkást, illetőleg általában segédszemélyt foglalkoztat. Ezeknek száma még e század első felében sokkal tekintélyesebb volt, de a jelzett okok folytán csökkent.
A kapaszkodó hajózásnak az a módja, midőn a hajón alkalmazott gőzgép hengereket forgat, melyekre végnélküli lánc vagy többszörösen feltekerve s a lánc a befutandó egész út hosszában a mederben kifeszítve s mindkét végén megfelelően lehorgonyozva van. Az igy mozgásba hozott hajó vontatóul szolgál, melyhez az egy v. több vontatandó hajót (az uszályt) akasztják. A lánchajót azon alakjában, amint az ma is mintául szolgál, Dietz bordeauxi mérnök alkotta meg, 1846. elkészítette Austerlitz nevü hajóját s ezzel a Szajnán Páris alatt a Tournelles híd és Charenton között kezdett közlekedni. A Dietz-féle hajók lapos fenékkel s mindkét végükön kormánylapáttal vannak ellátva. A gép a fedélzet alatt van elhelyezve, a kazán a hosszusági középvonalon kissé kivül van, hogy a láncnak útjában ne legyen. A lánctekerő-készülék a födélzet közepén elhelyezett vizszintesen s egymással párhuzamosan fekvő két hengerből (l. Láncdob) áll. E hengereket két nagy fogaskerék hozza forgásba, melyek egy forgattyugörgőt érő harmadikba fogókodnak s ezzel erőáttétel jön létre. Ez az áttétel kettős, egyik kisebb, másik nagyobb átmérővel, ugy hogy a dobok különböző sebességgel járhatnak. A lánc, melynek egyes szemei 20-30 mm. átmérőjüek, a hajó hossztengelye irányában, a fedélzetre erősített vezető csigák segélyével van a két láncdobra vezetve, azután a hajó hátsó fedélzetén csigákon végig fut s a hajó farán a mederbe ereszkedik. Az egyik hengert fogaskerékáttétel a gőzgép forgatja. A lánc a hengerekre feltekertetvén, a hajó kapaszkodójául szolgál. A csuszamlás megakadályozása céljából a láncot a dobokon négyszer-ötször körültekerik és a dobok a láncszemeknek megfelelő barázdákkal vannak ellátva. A L. terén a franciákat csakhamar követték Belgiumban, Hollandiában, Németországban. A Dunán a L.-sal az első cs. kir. szabadalmazott Dunagőzhajózási társaság tett kisérleteket 1871. Pozsony és Dévény között. Később a láncot egészen Bécsig hosszabbította meg s ezen a Duna-szakaszon 1890-ig tartotta üzemben. 1883. Bécs és Ybbs között 131 km., 1892. pedig a passau-regensburgi szakaszon 122 km. hosszban fektette le a láncot, összesen 7 lánchajót tartván üzemben.
Lánc helyett a drótkötelet legelőször De Mesnil Oszkár báró alkalmazta Belgiumban 1865-ben. A drótkötél feltekerésére csíptető készüléket alkalmazott, aminőt Fowler használt gőzekéinél s Clip-drum-nak nevezett. Ez a készülék egy 183 cm. átmérőjü vájatos hajtókerék talpmélyedéseibe alkalmazott számos öntöttvas csíptetőből áll. A csiptetők acéltengelyeken forognak s a kerék forgása irányában tekintve, szarvaknak látszanak, melyek a közéjük vezetett kötél nyomására alul engednek s ugyanakkor felülről épp oly mértékben egymáshoz közeledve, a kötelet akkép szorítják, hogy a kerék félkörülete elég annyi kapaszkodást előidézne, melynél fogva a hajónak és uszálynak vontatása eszközölhető. A Dunán csak rövid éltü kisérletképen voltak drótkötél-hajók alkalmazásban. A drótkötél-hajóknál két különböző szerkezetet használnak. A hajtókorong az egyiknél a hajó egyik külső oldalán függélyesen áll, a másiknál a fedélzet közepén vizszintesen fekszik.
A L. - ideértve a drótkötél-hajókat is - folyamokon akkor előnyös, ha nagy vizsebességet kell legyőzni, vagy ha a meder sekélysége miatt megfelelő erejü kerekes vagy csavaros gőzösök nem alkalmazhatók tömeges vontatásra. Csatornákban különösen a csatorna fenntartása szempontjából mutatkozik e rendszer előnyösnek. Ugyanis a partot egyedül a hajótest által kiszorított viz mozgásával érinti az ily hajó s igy távolról sem rongálja azt annyira, mint a kerekes v. csavaros gőzös, mely hullámokat ver. Ezenkivül az ily hajó sekélyebben is járhat, miután kormányzásának könnyüsége a kellő lassu járás mellett nem kivánja a mélyebb gázlást. Végül, ha a L. a lovas vontatást helyettesíti, mellőzhetők a vontató utak, s ezáltal nemcsak a fentartás olcsóbb, hanem az a kényelem is biztosítva van, hogy az állomások szükséglet és tetszés szerint egyik vagy másik parton állíthatók fel és zavartalanul használhatók. Bárhol is azonban mindig csak akkor van e rendszer indokolva, ha tömeges szállítmányok állandóan élénk forgalmat biztosítanak, mert a kapaszkodó eszköznek (láncnak v. drótkötélnek) beszerzési és fentartási költségei igen tetemesek, ugy hogy a csekély fütőanyagban rejlő előny csak a folytonos kihasználás mellett érvényesül elegendő mérvben s biztosítja ezen rendszernek versenyképességét. Mióta azonban a hajózási utak megfelelő szabályozások által tetemesen javíttattak s mélyebben gázló nagyobb gőzösöket lehet használni s mióta gőzhajókon a compound és a triplex expanziós gőzgépeket előnyösen alkalmazzák és a szénfogyasztást a régi gépekkel szemben, hasonló teljesítmény mellett, csaknem felére csökkenteni sikerült, a L. előnye a verseny terén mind alább szállt.
A L.-nál az elektromos erő alkalmazásával Galliot francia mérnök tett kisérletet. Berendezése annyiban tér el a közönséges lánchajóétól, hogy a láncdob hajtására nem gőzgépet, hanem elektromótort alkalmaz, melyhez a szükséges áramot a part mentén elhelyezett földfeletti vezeték útján, turbinákkal hajtott központi telepből vezeti. Gyakorlati alkalmazása a francia kormány által a Bourgogne csatornába vétetett kilátásba.
a szövőszéknek az a része, amelyen a szövet hosszirányában haladó fonalrendszer (láncfonal) van felhengerelve.
l. Függúhíd.
az emelő lánc és az emelt tárgy összekapcsolására való géprész. A lánchorog a lánchoz ugy van kapcsolva, hogy minden irányban könnyen mozogjon, alsó része pedig nyitott fejet képez, hogy a tárgyat könnyen bele akaszthassák.
(ejtsd: -csáni) Rudolf Amadeus, nevezetes olasz régiségtudós, szül. Rómában 1847 jan. 1. A hires Rossi tanár tanítványa volt, s 1867. Visconti Lajos Károly herceggel együtt az ostiai ásatásokat vezette. Ezután, részint személyesen, részint közvetve, L. intézte és vezette az összes római és latiumi ásatásokat, s különösen nagy érdemeket szerzett a régi Róma topográfiájának és műemlékeinek rekonstruálásában. Hosszas tanulmányainak és kutatásainak eredménye a Forma urbis Romae, melyet a Lincei akadémia ad ki 46 nagy lapon, a szövege: Storia degli scavi di Roma dall' anno 800 al 1894. sajtó alatt van. L., ki a római egyetem tanára, több külföldi tudós társaságnak, s egyúttal a m. tud. akadémiának is kültagja; legkiválóbb munkája: A régi Róma, a legújabb ásatások világításában (Budapest 1894, magyarul is megjelent Lubóczy Zs. fordításában). Egyéb művei: Pagan and Christian Rome (Boston 1892); Guida del Palatino (Róma 1876); I commenti di Frontino sulle acque e sugli acquedotti (u. o. 1880); Rome in the light of recent excavations, stb. L. szerkeszti a Notizie degli scavi és a Bulletino della commiss. archeologica címü folyóiratokat is. V. ö. Mélanges d'archéologie et d'histoire publiés par l'École française de Rome; Atti dell' Accademia di' Lincei; Annali dell' Istituto, stb.
(ejtsd: lancsáno), város, járási és érseki székhely Chieti (ettől 22 km.-nyire) olasz tartományban az Adriai-tenger mellett, 3 dombon, (1881) 8760 lak., selyem-, vászon-, pamutszövőkkel, kötélgyártással; jó bortermeléssel; néhány érdekes régi templommal.
(franc., ejtsd: lanszié, ném. Lanzenreiter, Speerreiter) a. m. kópjások vagyis dsidások. A nyugati népeknél a középkorban és még később is e század közepéig a L.-k képezték a hadseregeknek dsidával könnyü lovasságát, mig a nehéz vértekbe bujtatott, súlyos lándsákkal harcoló nehéz lovasságot vérteseknek nevezték. Dsidás könnyü lovassággal először a magyarok jelentek meg Európa hadszinhelyein, kevéssel később a pirenei félszigeten harcoló keresztények is a mórokat utánozva könnyen vértezett dsidásokkal hajtottak végre a felderítő és biztosságot szerző szolgálatot, a megkerüléseket, stb. gyors mozgást igénylő hadműveleteket. Az újkorban főleg a lengyel L.-k tüntették ki magukat.