az ugyanily nevü járás székhelye Liegnitz porosz kerületben, a Bober és Ziederbach összefolyásánál, vasút mellett. (1890) 7572 lakossal; egyikével azon templomoknak, melyek építését I. József a sziléziai evangelikusoknak megengedte: a Wallenberg-féle könyvtárral (6000 kötet) és Stolberg-Wernigerode Eberhard grófnak 1879-ből való szobrával. A 30 éves és a sziléziai háborukban gyakran ostromolták. 1745 máj. 23. Winterfeldt porosz vezér itt visszaszorította Nádasdy csapatait, 1760 junius 23. pedig Laudon megverte Fouqué csapatait. V. ö. Perschke, Beschreibung u. Geschichte der Stadt L. (Boroszló 1829).
Henrik, német iró, aki Hieronymus Lorm álnéven adja ki munkáit, szül. Nikolsburgban (Morvaország) 1821 aug. 9. Egészen az irodalomnak él, 1892 óta Brünnben; 1846-ig Bécsben, 1848-ig Berlinben, 1873-ig Badenben és 1892-ig Drezdában lakott. Már 15 éves kora óta süket és majdnem egészen vak. Rendkivül sokat és sokfélét irt: elbeszélő költeményeket versben és prózában, filozofiai, esztétikai, irodalomtörténeti stb. műveket, vígjátékokat és regényeket stb. Széles műveltségü, gondolkodó fő, kire előbb Darwin és Schopenhauer nagy hatással voltak, de később szakított pesszimista világnézetökkel. Költői műveinek főgyengéje, hogy a filozofáló és moralizáló elem tulságos tért foglal el bennök. Költeményei 1892. jelentek meg 6. kiadásban. Regényei: Ein Zögling des Jahres 1848 (1855, 4 köt., 3 kiad. e címen: Gabriel Solmar 1863); Der fahrende Geselle (1884); Vor dem Attentat (1884); Auf dem einsamen Schlosse (1887) stb. Novellái: Am Kamin (1857, 2 köt.); Intimes Leben (1860); Das Kopftuch der Madonna (1887, jutalmazott pályamű) stb. Szinművei: Der Herzensschlüssel, Das Forsthaus, Die Alten und die Jungen (1875). Filozofiai főművei: Philosophisch-kritische Streifzüge (1873); Geflügelte Stunden (1875, 3 köt.); Der Abend zuhause (1881); Der Naturgenuss (1876) stb.
a régi német birodalomban némely grófoknak járó magasabb cím. Némely L. a birodalmi hercegekhez tartozott.
János, műszaki tanácsos, szül. Sárvárt (Vas) 1857 jan. 1. Tanulmányait szülőföldjén kezdte, majd Sopronban folytatta és Budapesten a kir. József-műegyetemen fejezte be, hol 1882 ápr. 2. mérnökké avattá. Ezen főiskolának továbbra is tagja maradt, amennyiben egy ideig a vizépítéstani tanszéknél mint asszisztens működött. Hajlamainak engedve, később a gyakorlat terére lépett, az akkoriban szervezett kulturmérnöki intézménynél vállalva szolgálatot, amidőn előbb a felvidéken, később ismét a Dunán tul működött a nevezett intézmény feladatához tartozó talajjavítási kérdések tervezésével és kivitelével. 1884 folyamán Széchenyi Pál gróf akkori földmivelésügyi miniszter megbizásából hosszasabban külföldön járt a nyugat-európai államok halászati viszonyainak tanulmányozása végett. Innen visszatérve, országos halászati felügyelőnek nevezték ki, mely állásban a hazai halászat ügyének előmozdítása vált osztályrészeül. Eme feladatának megfelelőleg legelső sorban a halászatról szóló törvény megalkotásán fáradozott, amelynek jó részét ő készítette. Tevékeny részt vett mindazon intézkedésekben, amelyeket a halászat fejlesztése érdekében a kormány kezdeményezett. Irodalmi munkássága szakmájába vágó egyes kérdések tárgyalására szorítkozik, amely dolgozatok főleg szaklapokban s egyes önálló füzetkékben láttak napvilágot. E lexikonban ő irja a halászat cikkeit.
(londis, longis), a XVII. sz.-ban posztófajta: a szótárak londoni posztónak magyarázzák (tehát nyilván német szóképzés: londisch). Volt fajlandis vagy fajn-landis és köz-landis.
(ang., ejtsd: lend lig) v. landliga olyan társadalmi úton keletkezett egyesületeknek és társulatoknak a neve, amelyek az ingatlan birtok tulajdonjogának törvényes módosítására törekedtek. A módosítások természete szerint meg kell különböztetnünk a németországi szocialista, sőt kommunista ligákat az irországi politikai ligától. A szocialista ligák eredetét is Angliára kell azonban visszavezetni, amennyiben az első nevezetesebb ilyen egyesület e század 70-es éveiben Stuart Mill támogatásával Land Tenure Reform Association név alatt Angliában keletkezett. Az igy megindult mozgalmat az amerikai George Henrik (l. o.) személyes jelenlétével is hathatósan támogatta, sőt saját tanainak terjesztésére az English Land Restoration League nevü egyesületet is megalakította. Részint ez egyesületek mintájára, részint Gossen, Stamm és Halldorff-Baumersrode irodalmi munkássága alapján alakult meg 1886. Berlinben az első Deutsche Landliga, amely 1888. Allwohlsbund néven reformáltatott. Mindkét egyesületben nagyon különböző elemek vettek részt; voltak közöttük szocialisták, kommunisták, sőt nagybirtokosok is. Ugyancsak 1888. alapította meg Flürscheim a Deutscher Bund für Bodenbesitzreform c. egyesületet, amelyek azonban egyenként és együttesen is megmaradtak a kérdésnek elméleti tárgyalásánál és csak az újabb időben lett meg inkább a városi munkások törekvéseinek az a következménye, hogy egy-két szocialista képviselő jutott be e réven a parlamentekbe.
Egészen más természetü politikai egyesülés az irországi L., amelyet 1879. a féniek alapítottak Davitt Mihály vezetése alatt, de már 1880. Parnell kezében volt az egyesület vezérlete. Irországban ez időtájt érte el az anglok ellen folytatott nemzetiségi és gazdasági hosszu harc feszültségének legnagyobb fokát (l. Irország IX. 699. old.); az ireknek számos politikai és gazdasági egyesülete vezette a harcot egyrészt a társadalmi, másrészt a politikai téren. A L.-re például az a szerep háramlott, hogy tényleg valósítsa meg a szálló igévé vált politikai jelszót: «Irországot az ireknek!» E célból a L. pénzt gyüjtött s tőkéjével megvásárolta az angol birtokosok földjeit, amelyeket aztán v. örök tulajdonul eladott v. pedig bérletül átadott párthiveinek. Részint a liga vezetése körül uralkodott erős politikai pártszenvedélyek, részint a L. által elért erős sikerek és az Amerikából is gyülő adományok annyira elragadták az ireket, hogy súlyos kihágásokra vetemedtek. A kormány ezeket a törvények szigoru alkalmazásával torolta meg, a gazdasági és szociális bajokon pedig közmunkák elrendelésével iparkodott segíteni. Mindez azonban nem használt már semmit, sőt mikor a liga vezetőit, Parnellt, Davittot és még néhány társukat 1881 őszén a kormány letartóztatta, akkor a liga egyenesen arra hivta fel tagjait, hogy mindaddig, amig vezéreiket fogságban tartják, ne fizessenek bérletet. E felhivás alapján aztán a kormány feloszlatta a ligát, amelynek helyébe azonban rögtön új egyesület, a Nemzeti liga alakult.
l. Keringő.
(ang.) a. m. földbirtokos.
Hermann, német zoologus, született Münsterben 1835 április 19-én s itt a teologiát és természetrajzot tanulta: 1859-ben lelkésszé választották; 1863-ban a greifswaldi egyetemen doktorrá avatták; 1862 óra a földmives-iskolában tanárkodott Botzlarban; 1865. hasonló minőségben a münsteri gimnáziumhoz ment, 1869-ben magántanárrá habilitálták az ottani akadémián, majd 1873. a zoologia tanára lett s a természetrajzi gyüjtemények igazgatója. Időközben teljesen megvált a papi pályától, amely nem egyezett természettudományi szabad gondolkozásával. Főleg a rovarok anatomiai viszonyainak tanulmányozásával foglalkozott. Munkái: Lehrbuch der Zoologie (1883); Tierstimmen (187zásával. Főleg a rovarok anatomiai viszonyainak tanulmányozásával foglalkozott. Munkái: Lehrbuch der Zoologie (1883); Tierstimmen (1875); Ton- und Stimmapparate der Insecten (1867); Prophet Jan von Leyden (1885); Droste-Hülshoff als Naturdichterin. - 2. L. Leonard, német fiziologus, az előbbinek öccse; szül. Münsterben 1837 dec. 1. 1857 óta a fiziologiát tanulta Greifswaldban; 1863. magántanárrá habilitálták s egyúttal asszisztens lett a fiziologiai tanszék mellett. 1868. rendkivüli, 1872-ben rendes tanári széket nyert. Különösen a vérkeringés tanulmányozásával foglalkozott. Főművei: Lehrbuch der Physiologie (2. kiad. 1892) és Urämie (2. kiad. 1891).
(Landek), kisközség Szepes vmegye késmárki j.-ban. (1891) 1071 tót lak., kik juhsajtot és halinát készítenek. Itt volt egykor a jeruzsálemi szt. sír lovagrendje kanonokjainak landeki (landoki) prépostsága. A rend ide a II. Endre királytól 1212. kapott sárosvármegyei Komlósról (Keresztes-Komlós) telepedett át. A landoki konventet Róbert Károly király 1313. a lengyelországi miechovi prépostnak, Henriknek adta, aki a prépostságot L.-ra szállította át. Az új prépostságnak a szepesi prépost 1315. átengedte az ottani templomot. De a konvent anyagi zavarai miatt a miechovi anyazárda kegyúri hatósága alá került és prépostjait onnan ajánlották az esztergomi érseknek vagy helyettesének. A huszitáktól, majd a XVI. sz.-ban beállott zavarok alkalmával sokat szenvedett és 1593. teljesen megszünt, amikor a miechovi prépost a káptalan birtokait, L.-ot, Hanus falut, A.-Lapsot palocsai Horváth Györgynek eladta, az ott alapított plébánia fölött a kijelölési jogot fentartván magának. A rend egykori birtokai ma is a palocsai Horváthok örököseinek birtokában vannak. A prépostság címe ma is megvan.