(Causticum Landolfi) klórcinkból, klórantimonból és klórbrómból álló étetőpaszta.
Éliás, svájci erdész, szül. Kleinandelfingenben 1821 okt. 28. Hohenheimben és Tharandtban tanult, majd fokozatosan előlépve 1864-1882. a zürichi kanton főerdőmestere volt, 1854 óta tagja a kantoni tanácsnak, 1855-94. a zürichi műegyetemen az erdészet tanára, melynek (1867-1871) igazgatója is volt. L. sokat tett a svájci erdészet fölvirágoztatására: számos iratai közül kiemelendők: Tafeln zur Ermittelung des Kubikinhalts liegender, entgipfelter Baumstämme (6. kiad., Züricz 1893); Der Wald, seine Verjüngung, Pflege u. Benützung (4. kiad., u. o. 1894). L. 1861-1893. a Schweiz, Zeitschrift für das Fortwesen szerkesztője is volt.
(ejtsd: landon) Károlyi Pál, francia festő és művészeti iró, szül. Nonantban 1760. megh. Párisban 1826. Berry és Angouléme hercegek tanítója, 1816 óta pedig a párisi muzeum festményeinek konzervátora volt. Festményeinél értékesebbek művészeti iratai: Annales du Musée et Técole moderne des beaux-arts (Páris 1801-17, 29 köt.); Paysages et tableaux de genre du Musée Napoléon (u. o. 1805-1808, 4 kötet); Galérie Giustiniani et la galérie Massias (u. o. 1810, 6 kötet); Salons de 1808-24 (13 köt.); Vies et oeuvres des peintres les plus célébres (u. o. 1803-1825, 25 köt.); Galérie historique des hommes les plus célébres (u. o. 1805-1809, 13 köt., új kiadás 1811); Musée, ou catalogue figuré des tableaux et statues (u. o. 1814 s köv.); Numismatique du voyage du jeune Anacharsis, ou médailles des beaux temps de la Gréce (u. o. 1818, 4 köt.); Choix dé tableaux et de statues des plus célébres musées et cabinets étrangers (u. o. 1821. köv.).
(ejtsd: lennd'r) Walter Savage, angol iró, szül. Ipsley-Courtban 1775 jan. 30., megh. Firenzében 1864 szept. 17. Már mint az oxfordi egyetem hallgatója (1795) kiadott egy kötet verset. A spanyol szabadságharc kitörésekor saját költségén egy csapatot szerelt föl, mellyel Blake-hez, Galicia főkormányzójához csatlakozott. Nemsokára ezután Franciaországba, majd (1815) Olaszországba ment, s haláláig legtöbbnyire Firenzében tartózkodott. Főmunkája; Imaginary conversations of literary men and statesmen (London 1891-92, új kiad.). Minket magyarokat közelebbről érdekel Andrea of Hungary and Giovanna of Naples (u. o. 1839) c. szinműve, melyben a történelmi hűséget is igyekezett megtartani. Összes művei Londonban (1876) jelentek meg 8 kötetben. V. ö. Forster, W. S. L. (London 1879); Colvin, Landor (u. o. 1888).
l. Nándorfejérvár.
István, tudós jezsuita, egyházi iró, szül. Győrött 1635 aug. 24., megh. Nagyszombatban 1690 febr. 6. A Jézus-társaságba lépvén, a bölcsészetet és teologiát Grazban végezte. Egész életét tanteremben és a szószéken töltötte Kassán, Győrött, Sopronban, Esztergomban. Gyulafehérvárt, de főleg halála napjáig Nagyszombatban. Kéziratban 200-nál több szentbeszédet hagyott hátra; nyomtatásban megjelentek: Thesaurus absconditus in agro (1669); Novus succursus azaz: Új segítség stb. (prédikációk, 2 rész, Nagyszombat 1689).
(Lanquart), a Rajna jobboldali mellékfolyója Graubünden svájci kantonban; Vorarlberg határán, a Piz Linardon ered, öntözi a Prättigaut és Malans községnél torkollik; alsó részében gyakran okoz áradásokat. Róla nevezik el Graubünden két járását: Ober-L., 677 km2 területü, (1888) 10 499 lak., Klosters székhellyel; Unter-L., 352 km2 területü, (1888) 12 189 lakossal, Malans székhellyel.
(ném.) a német birodalomban az egyes országok törvényhozása, ellentétben a birodalmi törvényhozással (Reichsrecht).
(ejtsd: landreszi), város Nord francia departmentban, 17 km.-nyire Avesnestől, a csatornázott Sambre és vasút mellett. (1891) 3867 lak., márványfaragással és számos egyég kisiparos vállalattal; élénk szénkereskedéssel. Egykori erődítményei el vannak hagyatva. L.-t I. Ferenc kerítette először hatalmába, V. Károly 1543. visszafoglalta; 1659. a pireneusi béke végleg Franciaországhoz csatolta.
hely és erősség az Ampezzóban (l. o.).