az ugyanily nevü járás székhelye és a bajorországi Alsó-Bajor-kerület fővárosa az Isar és vasút mellett, (1890) 18 862 lak., gép-, kötél-, dohány-, sörgyártással, kémiai iparral, nagy malmokkal; élénk ló- és szarvasmarha-vásárokkal; a különböző nép- és középiskolákon kivül gazdasági, gyümölcstermelő- és agyagipariskolával; képtárral és egyéb gyüjteményekkel rendelkező történelmi társulattal; gazdasági, ipar- és botanikai egyesülettel. L. régi és újabb szép épületekben aránylag igen gazdaság; legkiválóbb épületei és műemlékei: a szt. Márton-templom a XIV. és XV. sz.-ból, 133 m. magas toronnyal, szép kőoltárral 1424-ből, Scheerertől származó üvegfestményekkel; a szt. Jodok-templom a XIV. sz.-ból, Sickinger, Eberhardt és Schuler által készített szép oltárokkal; II. Miksa király bronzszobra Bernhardtól; a városháza Seitz és Spiess festette freskókkal és gót homlokzattal; a tanácsház, szép renaissance-épület oszlopcsarnokkal és pompás termekkel. Az 1800. idehelyezett egyetemet 1826. Münchenbe vitték át. A város tőszomszédságában van Trausnitz vára, bajor fejedelmi kastély (1204-ből) szép festményekkel és famunkákkal, architektonikus szempontból jelentékeny kápolnával és a II. Lajos számára berendezett pompás lakosztállyal. Valamivel távolabb vannak az Isar mellett Wolfstein romjai, ahol 1252. Kpnradin, az utolsó hohenstaufi született L. 1255-1504-ig Bajor-L.-nak volt a fővárosa. V. ö. Wiesend, Topogr. Gesch. v. L. (1858); Kalcher, Führer durch die Stadt L. (1888).
(igy is: Lanzknecht), Németországban az olasz «bandák» s a magyar fekete sereg gyalog légiói mintájára először I. Miksa császár által 1487. zsoldosokból szerveztetett gyalogcsapat. A L.-ek hosszu lándsákkal és egyenes kardokkal harcoltak. Az első L.-csapatokat Zollern gróf és Frundsberg György lovag szervezték oly emberekből, kik saját költségükön «tisztességesen és célszerüen» felöltözve és felfegyverezve, önként, aránylag igen jó zsoldért bizonyos időre hadiszolgálatra szegődtek. Sajátságos szokásaik egyes nyomai még most is feltalálhatók némely hadseregben. A XVII. sz. második felében állandóan fegyver alatt tartott csapatokkal pótolták a mindinkább garázdálkodó L.-eket. V. ö. Wessely, Die Landsknechte (Görlitz 1877); Blau, Die deutschen Landskneche (u. o. 1882).
L. (franc. lansquenet) néven ismeretes egy régi német kártyajáték is. Játszák német vagy francia kártyával. Egy bankárral szemben tetszés szerinti számban lehetnek a játszók. A bankár az összekevert kártyacsomagból egy lapot maga elé jobbra és egyet balra felfordít, ezelőtt a játszók a bank erejéig tesznek tetszés szerinti összeget, a meg nem tett összeget a bankár visszaveheti. A baloldali lap a bankáré, a jobboldali a játszóké. A bankár, a tétek megszünvén, közepére vet fel lapokat mindaddig, mig vagy a jobboldali vagy a baloldali felborítotthoz hasonló nem jön; kinek elébb vágatik fel a kártyája: nyeri a tétet. Ha a felborított két kártyalap egymáshoz hasonló, ugy a bankár a téteket nyeri.
vár, l. Talmács.
az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, vasút mellett, (1890) 5843 lak., vászon- és kattunszövéssel, dohány- és sörgyártással; szövőiskolával.
kikötőváros Malmöhus svéd tartományban (län), 34 km.-nyire Malmötől, a Sund és vasút mellett, (1892) 12 633 lak., cukorfinomítóval, bőr-, kesztyü-, dohány- és hajógyártással, posztószövéssel és vasöntéssel. A kis Graen-szigettől védett kikötője Svédország sundmelléki részében a legjobb. L., régebben Landora, Landör, 1410. alapíttatott. 1644. Horn ostrommal vette be, 1657. Ruyter a svéd flottát tartotta iss körülzárva; 1670. pedig a svédek legyőzték a dánokat.
l. Ding.
(ang., ejtsd: lend tex) a. m. földadó, csakhogy más a jelentése, mint a magyarban. Angliában ugyanis e század folyamán megengedték az ingatlanok tulajdonosainak, sőt egyenesen felszólították őket, hogy váltsák meg magukat a földadó évi terhei alól. A megváltásnál azt a kulcsot használták, hogy a rendes évi adóteher tőkejövedelemnek tekintetvén, az ennek megfelelő tőkét kívánta magának az állam egyszersmindenkori teher-váltságul. Tényleg igen nagy részét megváltották ilyformán a földadónak, ugy hogy amit ma L. néven nevez az angol pénzügyigazgatás és a tudomány, az a tulajdonképeni L.-nek csak meg nem váltott részét jelenti. Maga a L. azonban nem foglalja magában az angol földadó egész összegét, amennyiben az angol jövedelmi adó (l. Income tax) a földjövedelmet éppen ugy adó alá veti, mint bármilyen más nem gyökösített jövedelmet. Az Income taxnak ugyanis két lapja terheli a földjövedelmet, még pedig az A lap a házak vagy földek tulajdonosait, a B lap végre a bérlőket sujtja. E szerint tehát a L. név az angolországi földtulajdon adójának egy fajtájából a még meg nem váltott részt jelenti.
l. Honvédség és Lovasság.
község, l. Lánzsér.
(ejtsd: lén) Eduard Vilmos, angol orientalista, szül. Herefordban 1801 szept. 17., megh. Londonban 1876 aug. 9. Cambridgeben matematikát tanult, majd Londonba ment, hol rézmetszéssel foglalkozott. Több évi Egyiptomban tartózkodásának gyümölcse volt a hires An account of the manners and customs of the modern Egyptians, melynek kőre rajzolt rézkarcait maga L. készítette. Az Ezer egy éjen kivül kiadta még az Arabic-English Lexicon (1863-74) c. monumentális művét, melyet bekövetkezett halála után unokája Stanley L. Poole folytatott és végzett be, aki L.-nek jegyzeteit és az Ezer egy éjhez irt glosszáit is külön kiadta.