1. Károly, a német anatomus, szül. Bécsben 1819 ápr. 15., megh. u. o. 1887. Orvosi oklevelét 1842. nyerte el, tanársegéd volt Prágában, majd Bécsben 1850-ig a boncolástani tanszéken. 1850. az állattan tanára lett a budapesti egyetemen, 1856-70. a boncolástant adta elő a József-akadémián, 1870-87. a bécsi egyetem I. számu boncolástani intézetének volt igazgató-tanára. Nagyszámu értékes dolgozata közül legbecsesebb: Lehrbuch der systematischen und topographischen Anatomie c. tankönyve.
2. L. Tivadar, német rézmetsző, szül. Lipcsében 1819 dec. 17. Az ottani akadémián, majd Drezdában Steinler és Thäter vezetése alatt képezte ki magát. Jó metszeteket készített Schnorr, Schwind, Rietschel, Hähnel és régi mesterek művei után.
(ejtsd: lanzsrón) Andrault gróf, orosz tábornok, szül. Párisban 1763 jan. 13., megh. Szt. Pétervárt 1831 jul. 4. Francia hadiszolgálatba lépve, kitüntette magát az É.-amerikai szabadságharcban s 1786. ezredes lett. A forradalom kitörésekor L. kivándorolt és orosz szolgálatba állott; részt vett a Francia- és Törökország elleni hadjáratokban s 1790. Iszmail ostrománál kitüntette magát. Az 1813-14. háboruban L. már egy egész (45 ezer főnyi) hadosztály parancsnoka volt, mely Blücher alá tartozott, s a katzbachi csata után Löwenberg mellett Puthod hadosztályát tönkre tette, majd Montmartre ostrománál is kitünt. 1815. Krim kormányzója, 1822. Új-Oroszország főparancsnoka lett s 1828. a cár kiséretében részt vett az orosz-török háboruban.
kikötőhely Kristiansand norvég tartományban, 26 km.-nyire Skientől a Skager Rak partján. (1891) 1230 lak., jelentékny fakereskedéssel. A róla elnevezett L.'s-fjord a Kristiania-fjordtól Ny-ra nyulik be a szárazföldbe. Kis sziklás szigetek (Fuglö, Arö, Langö stb.) nehezítik meg a bejárását. Területe 11 200 km2.
l. Lángelme.
Keresztély Eduárd, német gazdasági és botanikai iró és tanár, szül. Erfurtban 1806., megh. Jenában 1878. Felsőbb tanulmányait az 1827-32. években a jenai egyetemen nyerte, hol előszeretettel kivált a botanikával és mezőgazdasággal foglalkozott; 1835. mint a természetrajz tantárgyak előadóját az eldenai gazdasági tanintézetre hivták; 1839. a jenai egyetemen tanár lett és Schulze halála után 1861-ig az ezen egyetemmel kapcsolatos gazdasági tanintézetet igazgatta. Művei: Geschichte der deutschen Landwirthschaft (Jena 1846-56, 4 köt.); Lehrbuch der landw. Pflanzenkunde (u. o. 1841-45., 3 köt., 5-ik kiad. Berlin 1874-76, 4 kötet); Beschreibung der Gewächse Deutschlands nach ihren natürlichen Familien u. ihrer Bedeutung für die Landwirthschaft (Jena 1858, 2-ik kiad. 1868). A Zenker által megkezdett Flora von Thüringen címü művet Schlachtindal és Schenkkel szövetkezve folytatta (Jena 1830-55, 145 füzet).
az elemek közül azok, melyek a közönséges lángban, vagy a Bunsen-félében megolvadnak és egyúttal elillannak, e lángnak bizonyos szint kölcsönöznek, azt megfestik. Igy a nátrium sárgára, a kálium ibolyára, a strontium, kalcium, litium, rubidium vörösre, a bárium, réz, bór, tallium, foszfor, tellur és molibdén zöldre, az arzén, antimon, ólom, cezium, szelén kékre festik a lángot. A L. szinéből következtetünk az illető elemre, annak jelenlétét valamely ásványban v. vegyületben konstatláhatjuk. Egész pontosan reá ismerünk az illető elemre, ha az elem által megfestett lángot spektroszkóppal vizsgáljuk. L. Szinképelemzés.
290 km. hosszu hegylánc Norvégia D-i részében, az Otta völgye és Byklefjelde közt. É-ról D-felé benne a következő hegycsoportok a jelentékenyebbek: Jötumfjelde (l. o.), Heimdalsfjelde, Filefjelde, Hemsedalsfjelde, Herdangerfjelde, Entefjelde és Byklefjelde. Legmagasabb hegycsúcsa a Galhöpiggen.
1. Ernő Frigyes, svájci református teologus, szül. Bernben 1829 máj. 2. Mint berni rendes teologiai tanár halt meg 1880. Előbb lelkészkedett Lauenenben (1855), Waldauban (1858), 1866. a reformegyletet alapította, mely mellett azután zsinatokon és folyóiratokban lelkesen küzdött; 1871. rendkivüli, 1876. rendes teologiai tanár lett Bernben. A pietizmusról több kritikai dolgozatot irt; ezek közül legismeretesebbek: Pietismus und Christenthum... (1864); Pietismus u. äussere Mission... 1866; Das Christenthum u. seine Mission im Lichte der Weltgeschichte.
2. L. Eduárd, svájci protestáns teologus, az előbbinek öccse, szül. Guttannenben (Bern kanton) 1832 ápr. 20. Tanult Bern-, Basel-, Berlinben és Montaubanban; előbb Münchenbuchseeben volt lelkész és vallástanár, 1880-tól kezdve Bernben működik mint teologiai rendes tanár. Nevezetes munkája: Handbuch der bibl. Geschichte u. Literatur (1875-81, 2 köt.).
3. L. Frigyes Vilmos, német hegedüművész, majd zenei iró, szül. Hamburgban 1832 szept. 21., megh. Berlinben 1892 jun. 9. Pályadíjat nyert Firenzében egy vonósnégyese 1864., irt szimfoniát, megnyitót, hegedügyakorlatokat és műveket, dalokat; de zeneszerzői tevékenységének jóval fölötte áll irói működése. Könyvei: Das musikalische Urtheil (1872 és 1886); Die kön. Hochschule für Musik in Berlin (1873); Musikgeschichte in 12 Vorträgen (1878); főműve: Die Geschichte der Musik des 17., 18., 19. Jahrhunderts (1882-86, 2 nagy kötet).
4. L. Károly Ferdinánd, német építész, szül. Boroszlóban 1781 jan. 14., megh. Berlinben 1869 nov. 22. Atyjától tanult s nevét mint építőmester a boroszlói régi börze építésével alapította meg. Ezután (1834-36) a későbbi I. Vilmos császár palotáját építette Berlinben, majd az operaházat renoválta és számos szinházat (stettinit, lipcseit, berlinit stb.) épített.
5. L. Károly Gotthárd, német építész, az előbbinek apja, szül. Landeshutban 1733., megh. Gröneichben 1808. A boroszlói kincstár építési és hadi tanácsadója lett (1775); 1782. II. Frigyes Vilmos Berlinbe hivta meg L.-t, hogy az operaház belsejét átalakítsa. Mint az építészeti hivatal főnöke 1796. befejezte a még Gontard által megkezdett potsdami márványpalotát, s Berlinben több nevezetes középületet emelt; L. volt az első, ki Poroszországban kincstári kövezett utat (Berlin és Steglitz közt 1797.) építtetett.
l. Langemarck.
(ejtsd: lengom), város Dumfries skót grófságban, az Ews és Esk összefolyásánál, vasút mellett, (1891) 3643 lak., pamut- és gyapjuszövőkkel meg kelmefestőkkel.