István, gazdasági iró, szül. 1796., megh. Pesten 1832 márc. 27. Gazdatiszt volt és emellett termékeny szakirodalmi működést fejtett ki. Művei: Az értelmes gyakorlati és gondos disznótenyésztő gazda és orvos (Pest 1830); Gyümölcsfatenyésztés (4 köt., u. o. 1830-32); Az értelmes, gyakorlott és gondos szarvasmarhatenyésztő gazda és orvos (u. o. 1839) és Az értelmes, gyakorlott és gondos baromfitenyésztő jó gazdasszony és orvos (u. o. 1831). Azonkivül szerkeszttette Lencsés József keszthelyi tanárral a Természeti, mesterségi és gazdasági ismeretek tárát 1829.
(ejtsd: -gjevics) Marián, lengyel politikus, az 1863-iki fölkelés vezére, szül. Krotosinben (poseni hercegség) 1827 aug. 5., megh. Konstantinápolyban 1887 máj. 11. A filozofiát tanulta a boroszlói egyetemen, majd Prágába ment, hogy a szláv nyelveket tanulmányozza. Szegény lévén, kénytelen volt megszakítani tanulmányait és leckéket adni, hogy megélhessen, de később mégis visszatérhetett Boroszlóba, ahol matematikát tanult. Azután besorozták a porosz landwehrbe, ahol egy évig a királyi gárdánál szolgált. Kiszabadulván, folytatta katonai tanulmányait s e célból bejárta Franciaországot, Olaszországot, Angliát és 1860. résztvett Garibaldi sziciliai hadjáratában. Mikor ezután visszatért Lengyelországba, tagja lett a központi nemzeti bizottságnak és szervezte a fölkelést. Oroszország ellen 1863 jan. 22. támadt fel a sandomiri kerület, amelynek bányaműhelyeit nagyrészt fegyvergyárakká változtatta. Mint a forradalmi bizottságtól kinevezett tábornok megverte az oroszokat febr. 1. Wonsoknál és Szlupiánál megerősítette hadállását. Ott kapott 1000 fegyvert és 8 gyárat erősítéseül és nagyszámu lengyel hazafi jött harcolni az ő zászlója alatt az ország szabadságáért. Igy nőtt meg a serege 12 000 főre. Most ismét megtámadta az oroszokat Wonsoknál s megverte őket, ugy hogy kénytelenek voltak Sztakovig meghátrálni. L. Kielcéig nyomult előre s felszabadított útközben egy csapat lengyel foglyot. Zieziovanszki csapataival egyesülve, febr. 23. Malagorznál ismét megverte az oroszokat, elvévén tőlük 500 fegyvert és két ágyut. Győzelmesen nyomult előre Zombkoviceig, Olkuzig, nem messze Krakótól és Szosznovicén készült berendezni főhadiszállását, ahol mint diktátor hadügyi, belügyi, külögyi és pénzügyi igazgatóságot alakított, de az erők tényleges centralizálására már nem ért rá. Az oroszok nagy erővel támadták meg és Zagosnál, véres ütközetben megsemmisítették hadereje legnagyobb részét. L. menekülni volt kénytelen, de elfogták osztrák területen és Tarnowba internálták, majd Josephstadtba vitték, ahol két évig volt bezárva, amig a svájci köztársaság nem követelte kiadását, mint svájci állampolgárét. L. ezután Solothurnban telepedett le, majd Törökországban vállalt katonai szolgálatot, később Párisba költözött, ahol sokáig Langlé név alatt élt.
(lángálló), l. Kemence.
az ásványtanban ama kisérletek, melyeket a Bunsen-féle lángban végeznek az ásványok meghatározását célozva, különösen az olvadás meg a lángfestés alapján. A L. ugyszólván speciális magyar módszer az ásványok, különösen pedig a kőzetelegyrészek, legfőképen pedig a földpátok meghatározására, amennyiben ezt néhai Szabó József dr. állapította meg és vezette be a petrográfiai módszerek közé. Szabó lángkisérleti módszere a földpátokra vonatkozólag egyrészt olvadásuk fokán és minőségén, másrészt lángfestésük mértékén alapszik, mely tulajdonságokat, bár nem a legpontosabb precizitással, de hozzávetőleg elég gyorsan meghatározhatni. Szabó lángkisérleti módszerét nemcsak hazánkban, de külföldön is, különösen francia laboratoriumokban használják. E módszert bőven ismerteti Szabó József dr. Geologiája, valamint külön füzetben: Új módszer a földpátok meghatározására (Budapest 1873).
(ejtsd: lengled), county Wisconsin É.-amerikai államban, 1535 km2 területtel, Antigo székhellyel.
l. Langievicz.
(Phoenicopterus L.), az úszók rendjébe, a lemezescsőrüek csoportjába és a Phoenicopteridák családjába tartozó egyetlen madárnem. Csőre hosszabb mint a feje, különben vastag, inkább magas, mintsem széles, térdalakulag meghajlott és harántlemezekkel ellátott. Az orrnyilások a csőr tövén találhatók, nyaka hosszu és vékony. Hosszu lábai gázlókéra emlékeztető, csakhogy három előre irányzott ujja úszóhártyával van összekötve. Farka rövid, 12 tollu; szárnyai középnagyságuak, az elsőrendü evezőtollak közül a 2. a leghosszabb. Körülbelül 8 faja ismeretes, melyek leginkább az újtrópusi és étiopiai regióban a tengerpartokon, csekély vizekben ritkán, édes vizekben társaságban élnek, ahol gázolva keresik apró vizi állatokból álló eledelüket. Egylábon állva alusznak. Legismertebb faja a közönséges L. (Ph. ruber L., Ph. roseus Pall., Ph. antiquorum). Felnőtt korában szép rózsaszinü tollazata és biborvörös szárnyai vannak. A csőr tövén rózsavörös, vége feketés. Lábai vörösek. A him 125 cm. nagy, szárnyhossza 39 cm., a farkhossza 14cm. A nőstény valamivel kisebb (110 cm.). A Közép-tenger, Fekete-tenger és a közép-ázsiai nagy tavak környékén él, elvétve a Rajna vidékén is található, 1811. Bamberg környékén lőttek egy példányt. Vizben fészkel. Fészkét vagy iszapból és vizi növényekből készíti és mint kúpalaku rakás 30-40 cm.-nyire áll ki a vizből, v. pedig valamely sziget növénydús partján öbölszerüen kikaparva készíti. A nöstény 2 fehér tojást tojik, melyeket a szülők 30-32 nap alatt költenek ki. A fiókok fészekhagyók. Tollaikat ékességül használják. Húsát eszik. Nyelvét és agyvelejét már a rómaiak is mint csemegét ették. Fogságban eltartható.
szürke, sötéten sávos és foltos, quarchomokban gazdag palás márga.
több község Svájcban; a legjelentékenyebb: L. Emmenthalban, Signau járásnak és az Emmenthalnak főhelye Bern kantonban, az Ifis és vasút mellett, (1888) 7644 lak., bőr-, dohánygyártással, posztó- és vászonszövéssel, fehérítőkkel; a XVII. sz.-ban épített nagy templommal, amelyet üvegfestmények ékesítenek. L. az emmenthali sajt- és fakereskedésnek középpontja.
l. Longobardok.