(l. a mellékelt képet), Antenor fia Apollon vagy poseidon papja Trójában. Midőn a görögök szinlelve fölhagyták Trója ostromát, a város falai alatt egy nagy falovat hagytak, amelynek gyomrában legjobb harcosaik rejtőztek. A trójaiak nem tudják minek vegyék a lovat, de L. óvja honfitársait az ellenség ajándékától, inti, hogy ne bizzanak benne és ne vigyék a városba, szavainak megerősítéseül dárdáját a ló ágyékába fúrja, amire a ló belsejéből fegyverek zörrenése hallatszik. A görög ármány már-már kudarcot vall. Ekkor előáll Sinon, akit a görögök állítólag megkínozva hátrahagytak és elhiteti a trójaiakkal, hogy a ló Athenának szánt áldozati ajándék. A trójaiak kezdtek hinni szavainak, ami kételyük még volt, az is csakhamar eloszlik. L. áldozatot készül bemutatni, midőn Tenedosz felől a tengeren jövő két kigyó megfojtja először két fiát, majd magát L.-t. A trójaiak erre beviszik a városba a falovat és Ilion el van veszve. Igy adja elő L. mondáját Vergilius az Aeneis II. énekében. A monda ezen formájában erkölcstelen, mert L. ártatlanul bűnhődik. Kalkiszi Euphorion, Nagy Antiochus (Kr. e. 224-178) idejében antiochiai könyvtárnok, egy költeményben, még korábban pedig Sophokles tragédiában dolgozta e mondát. Euphorion, akinek költeményét Vergilius forrásul használta, kimerítőbben adja elő az esetet. E szerint L. nem ártatlanul bűnhődött, Apollon bosszuja érte őt utol, mivel ennek határozott tilalma ellen megnősült és érzéki vágyait az isten templomában nem fékezte. A megérdemelt büntetés akkor következett be, midőn a trójaiaknak jó tanácsot adott.
[ÁBRA] LAOKOON-CSOPORT.
L. bűnhődését ábrázoló szoborcsoportot, a görög szobrászat egyik legismertebb emlékét, Agesander és két fia Athenodoros és Polydoros rodusi szobrászok faragták fehér márványból. Plinius természetrajzi iró dicsérve említi s azt mondja róla, hogy egy darabból van faragva, s hogy Titus császár házában áll. 1506. II. Gyula pápa idejében Rómában az Esquilinus dombon ásták ki és a vatikáni gyüjteményben helyezték el. Ez időtől fogva is osztatlan bámulat tárgya volt; Winkelmann, Lessing és Goethe a görög szobrászat legnagyobb tökélyét látták benne. Azonban mióta a görög szobrászat korábbi idejéből való számos emlék került napvilágra, e csoport művészi értékéről egészen másként itélünk. A csoportnak szembetünőbb fogyatkozásai vannak. Az alakok közt nincs belső kapcsolat, amennyiben az ifjabbik meghal, az atyán egyedül a saját fájdalma uralkodik, s csakis az idősebbik van szellemi kapcsolatban az egyik alakkal, annálfogva, hogy részt vesz atyja fájdalmában. Az utóbbit nem tekintve, az alakokat csakis a rájuk tekerődzött kígyók kötik össze. A valószerüség elleni vétség, hogy a fiuk atyjukhoz képest kicsinyek, ami annál szembeszökőbb, mivel alakjuknál és testrészeik arányainál fogva meglett emberek, nagyságuknál fogva pedig gyermekek. A csoport főjelességét az iszonyu fájdalomtól kínzott mezítelen testnek anatomiailag tökéletes alakítása képezi. E tekintetben a régibb és az újabb idők kevés szobrászati műve vetekedhetik vele.
a görög mitologiában Ilos és Eurydike fia, Trója királya volt. Poseidon és Apollon, kik Zeust le akarták láncolni, büntetésül egy évig szolgáltak L.-nak; s mialatt Apollon L. nyájait őrizte, addig Poseidon fölépítette Trója falait. Jutalom helyett L. mindkettőjüket rabszolgák gyanánt el akarta adni, mire Apollon dögvészt, Poseidon pedig egy tengeri szörnyet küldött az országra. A jóslat szerint csak Hesione (L. és Leukippé leánya) menthette meg Tróját, ha magát a szörnyetegnek adja. Már ki is kötötték a leányt, midőn Herakles, ki akkor tért vissza az amazonoktól, a szörnyeteget megölte és Hesionét megszabadította. De L. neki sem adta meg a jutalmat; erre Herakles földúlta Tróját, L.-t gyermekeivel együtt megölte és Hesionét pedig társának, Telamonnak adta; ebből a frigyből sarjadt Teukros.
Aisne francia département fővárosa, az Ardon mellett, 181 m. magas dombon, több vasút mellett, (1891) 14 129 lak., kétszersültkészítéssel, vászon- és posztószövéssel, üst-, szivattyugyártással; élénk kereskedéssel, amelynek főcikkei a saint-quentini szövetek, a saint-gobaini üveg és a folembrayi vas; különböző iskolákon és kulturális intézményeken kivül régiségi és művészeti muzeummal, 1850. alapított akadémiai társasággal és községi könyvtárral, amelyben több mint 30 000 kötet könyv és igen értékes kéziratok vannak. Az 1874. 5-7 km.-nyi távolságban épített erődítmények jelentékenyen megerősített táborrá tették. A sok pontjában igen szép kilátást nyujtó város gazdag régi, érdekes épületekben; ezek közt a legjelentékenyebbek: a XII. sz.-ból való Notre Dame székesegyház, egyike azon épületeknek, amelyek legjobban mutatják a román stilusból a gótba való átmenetet, különösen szép homlokzattal és érdekes üvegfestmény-maradványokkal; az egykori Montreuil-apátság ma kórház; a premontreiek egykori apátsága, amely szintén kórházul szolgál és amelynek temploma stilusánál és a benne levő síremlékeknél, valamint a XIV-XVI. sz.-okból való művészeti tárgyainál fogva egyaránt érdekes; az 114ű34. épített kerek templom, amely egykoron a templáriusoké volt; a Vaux külváros temploma régi értékes szőnyegekkel; végül Sérurier generálisnak, a város szülöttének emlékszobra. L., egykoron Landunum, a középkorban hatalmas püspökségnek volt székhelye. 1814 márc. 9. és 10. Blüchner a falai alatt győzelmet vívott ki Napoleon hadain. 1870. pedig, bár a citadella puskaportárát egy francia altiszt légbe röpítette, a németek szállották meg. V. ö. Melleville, Guide de l'étranger, du voyageur et du touriste á Laon (1866); u. az, Hist. de la ville de L. (1846).
(Laonnois), a régi Franciaország egyik vidéke, 1800 km2 területtel; jelenleg Aisne département.
l. Lao.
latin növénynév után Lapeyrouse F. P., állatnév után Lapeyrouse F. P., állatnév után de Laporte Castelnau gróf, francia természettudós és utazó nevének rövidítése.
a. m. felület (l. o.) vagy felületrész. Egy szögletes test lapjai alatt a testet határoló sokszögek értendők. P. a kocka lapjai a kockát határoló 6 négyzet.
süppedékes, tőzeges terület, melynek feneke nem bocsátja át a benne összegyülemlő vizet. Van dombos vagy fel-láp és sík vagy réti láp, alá-láp. A dombos láp vizi mohából képződik, a sík láp legnagyobb tömegét sás, füvek és némely lombos moh alkotja, l. Állóviz, Földek, Humusztalajok, Ingóláp, Ingovány, Lápkaszáló, Tőzeg.
politikai község Lika-Krbava vármegye lapac dolnjii j.-ban. (1891) 1590 horvát-szerb lak.; a járási szolgabirói hivatal székhelye, van járásbirósága, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Környékén számos római régiség került napfényre; e helyen valószinüleg nagy római város állott.
magassági elterjedés tekintetében használt kifejezés, mely az áradásoknak már csak kivételes esetekben kitett, de a dombok alját tul nem lépő síksági erdők fogalmát foglalja magában. Rendesen mély és humuszban gazdag talajon, főképen a kocsányos tölgy, v. ezzel elegyesen a szil, kőris, néha a bükk is, de sokszor a lágy lombfák is részt vesznek a L. alkotásában. Hazánkban nagyobb kiterjedésben és jellemző sajátságokkal lép fel a Kőrös, Maros és Bega mentén, a Muraközben stb., Horvát-Szlavonországban a Dráva és Száva között.