(lat.), a megkövezés, az ókori népitélet eljárása, mellyel a neki nem tetsző egyéneket az utcán megölt, hasonlóan a mai lyncheléshez.
(lat.), a vulkáni kitörés alkalmával a kráterből kihányt apró, mogyoró- v. diónagyságu kődarabok. Rapilli-nek is mondják, nápolyi tájszólás.
(Lafnitz), a Rába baloldali mellékvize, ered Stájerország K-i határán, Lapincs-Újteleptől Dobrafalváig 55 km. hosszuságban Magyarország (Vas vármegye) határát jelöli Stájerország felé, Dobrafalvánál DK-re fordul s Szt. Gotthárdnál a Rábába ömlik. Hossza mintegy 90 km. Jobbfelől a Feistritz folyót veszi magába, mely azonban Magyarország területét csak 3 km.-nyi hosszuságban érinti.
(lat.) a. m. kő. L. crucifer, l. Andaluzit. - L. lazuli, l. Lazurkő. - L. mutabilis, l. Hidrofán. - L. tiburtinus a. m. travertino, vagyis mésztufa. L. causticus chirurgorum, káliumhidroxid rudakba öntve; L. infernalis, pokolkő, salétromsavas ezüst; L. calaminaris, cinkkarbonát; L. divinus (cuprum aluminatum), rézgálic, salétrom, timsó és kevés kámfor keveréke.
l. Menedékszirt.
félig a mitologia, félig a történelem körébe tartozó tesszáliai nép, mely számos É-i görög néptörzs legendáiban előfordul. Valószinüleg Tesszália őslakói voltak, kiknek természetes ellenségei a kentaurok, (l. o.) vagyis a Pélion hegységről lefelé zuhogó számos hegyi patak démonjai.
Észak-Francia- és Észak-Németország, valamint Hollandia láp- (Marsch-) vidékein tartatik. Nagy, de rossz testalkatu, azonban igen termékeny és kitünően tejelő juh, mely a takarmányban nem válogat ugyan, de sokat eszik és csak igen buja legelőkön díszlik. A falkában való legeltetést nem szereti. Fajtái közül nálunk a fríz L. ismeretes, mely tisztán tenyésztve, a többi közt a kassai gazdasági tanintézetnél tartatik. V. ö. Rodiczky Jenő dr., A nyugat-európai lapályjuh (Kassa 1885); u. a., Étude sur le mouton de Frise (Bécs 1889).
a fémből, melyet pénzzé kell kiverni, rudakat öntenek, ezeket a pénz kellő vastagságára kihengerlik, azután kivágják belőlük a pénz nagyságának megfelelő kis korongokat, a L.-kat.
v. ingó láp (növ.), a Magyar-Alföld volt rétségében a nádasok közt szép zöld mező, ahol a vizszabályozás v. a terület kiszárítása ellenére is megmaradt. A láb alatt inog vagy hullámzik s a viz állása szerint emelkedik vagy sülyed. Vizi Hypnum moha szövi át és nő rajta keresztül s a nedvességet az egész láp vastagságán felvezeti. A réti láptól ennek a mohának a szereplése, a nem vizfenéken, hanem nádrétegen való nyugvása meg az ingás különbözteti meg. A L. összefüggő rétje leginkább tarackoló sás-fajokból keletkezik. Az úszó szigettől azért eltérő, hogy nem nád gyökere és tarackja alkotja, hogy moha szövi át, hogy újabb képződés és felsőbb emelet, mert a L. rendesen az úszó v. nádsziget után képződik. A L. jó legelő, tehát kaszálják v. legeltetik. A békés- és biharvármegyei Sárrétben már csaknem nyom nélkül elpusztult.
ingó lápon mutatkozó kis tükrök, amelyekbe a csíkkasokat állítják, hogy a levegőre felszálló csíkok ezekben megfogózzanak.