county Indiana észak-amerikai államban, 1170 km2 területtel, 30 925 lak., L.-City székhellyel.
1. L.-hegység, a Vihorlát-Gutin-L. trachithegylánc legkeletibb tagja, mely Máramaros és Szolnok-Doboka vmegyék határán félkörben húzódik el; legmagasabb csúcsa a Priszlop (1336 méter); D-i oldalágai a Lápos és mellékvizeinek völgyeit választják el egymástól; É-i oldalágai rövidebbek. A hegységben jelentékeny bányászat folyik (L. és Láposbánya vidékén). - 2. L., folyó, a Szamos baloldali mellékvize, ered Szolnok-Doboka vármegye É-i határán, a L. hegységben a Priszlop hegy alatt, eleintén D-felé, azután Ny-felé folyik, Buttyászánál É-ra kanyarodik s Aranyos-mezőnél a Szamosba ömlik. Hossza mintegy 115 km. Jobbfelől a Kapnik és Fernezely vizét veszi magába. - 3. Magyar-L., nagyközség Szolnok-Doboka vmegye magyar-láposi j.-ban, (1891) 2014 magyar és oláh lak., a járási szolgabirói hivatal széke, van járásbirósága és adóhivatala, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Élénk vásárai vannak. - 4. Oláh-L., nagyközség u. o., (1891) 2708 oláh és magyar lak., vashámorral, posta- és táviróhivatallal s postatakarékpánztárral, hozzá tartozik Rójahida bányatelep (l. o.).
1. (Baicae), kisközség Szatmár vármegye nagybányai j.-ban, (1891) 1016 oláh és magyar lak. L. vidékén jelentékeny bányászat folyik ezüstre, aranyra és ólomra; legjelentékenyebb a Fekete-Szt.György bányavállalat bányászata, mely évenkint mintegy 30 000 frt értékü ezüstöt termel; a munkások száma 70. A többi bánya jelentéktelen, de van itt m. kir. kohómű. A kincstári bányák a fernezelyi bányákkal közös kezelés alatt állanak (l. Fernezely). - 2. Oláh-L., (Bajuc), kisközség Szolnok-Doboka vmegye magyar-láposi j.-ban, (1891) 1186 magyar és oláh lak. Van itt magyar kir. fémkohó, mely évenkint 56 kg. aranyat, 462 kg. ezüstöt, 285 kg. rezet és 367 kg. ólmot termel mintegy 140 000 frt értékben.
(növ.), l. Csicseri-borsó.
(Platyhelminthes), a férgek állatkörének legalsóbb osztálya, amelybe leggyakrabban ízetlen, erősen lapított testü állatok tartoznak s ezek v. szabadon élnek, v. pedig élősködnek. A szabadon élők testének fölületét finom csillangók fedik (örvényférgek a. m. Turbellaria és nem Nemertinea), mig ellenben az élősködőkét (galandférgek) a. m. Cestoda és szívóférgek a. m. Trematoda vékonyabb v. vastagabb, majd sima, majd sculpturás cuhicula takarja s a csillangókat csupán egyik-másik szabadon élő lárvaalaknál találjuk meg. Egy nagy részüknek egyénei egyenkint élnek, mig másoké állatláncolatot alkotnak (Cestoda). Belső szervezetük olyan, hogy a testüreget alig különböztethetjük meg s jóformán csupán a Nemertineáknál találjuk meg. Idegrendszerük minden esetben igen egyszerü és középpontját a garat fölött fekvő két dúc, az agydúc alkotja, amelyből aztán több ideg ered. A külső érzékszervek közül a szemek igen gyakoriak s ezek a legtöbb esetben egyszerü lencsével biró festékfoltok, amelyek azonban a kifejlett élősködőknél hiányzanak. Az izomrendszer bőrizomtömlőt alkot. A bélcsatorna néha meglehetősen fejlett (Turbellaria, Nemertinea), máskor többé-kevésbbé csenevész (Trematoda), v. pedig egészen hiányzik (Cestoda). Vérkeringési és lélekző szerveket csupán a Namertináknál ismerünk. Vizedényrendszerük két vizedénytörzsből áll, amelyek a test két oldalán v. egyenesen, v. hurkoltan futnak le s a test hátulsó végén egy v. két lüktetőhólyagba nyílnak, mely tartalmukat a külvilágba üríti. Majdnem valamennyien himnősek és ivarszerveik meglehetős bonyolódott szerkezetüek. Fejlődésük a legtöbb esetben feltünő nemzedékváltozással történik. Négy osztályba osztatnak: 1. Turbellaria (örvényférgek), 2. Nemertinea, 3. Trematoda (szívóférgek), 4. Cestoda (galandférgek).
v. széles menta (növ.), l. Balzsammenta.
(Pisteci platyrrhini), a majmok egyik csoportja, mely kizárólag Amerikában él. Orrsövényük széles s ezért orrlyukaik távol állanak; fogazatuk 2/2 metsző-, 1/1 szem-, 3/3 pofa- és 3/3 zápfogból, s e szerint nem 32 fogból áll, mint a keskenyorru majmoké (s az emberé), hanem 36-ból. Pofazacskójuk és csupasz ülőkérgesedésük nincsen; soha sem hiányzó farkuk többnyira kapaszkodásra való hosszu kacsafark. L. Majmok.
l. Himzés.
fantetü (Phthyrius inguinalis Redi), a félfedeles szárnyuak rendjébe, az állati tetvek csoportjába és a Pediculidák családjába tartozó rovarfaj. Az emberi bőr bármely szőrös helyén - kivévén a fejet - előfordulhat, de örömest tartózkodik a fandomb (regio inguinalis) szőrözetén és ha nagyon elszaporodik, akkor elterjedhet a végtagokon épp ugy, mint a hónaljra, mellre, sőt gyakran a szakállon és a szemöldökön is található. Szürkéssárga, szürkésfehér szinü. Kisebb, de szélesebb mint a fej- vagy ruhatetü. A him 0,8 mm. hosszu és 0,5-0,6 mm. széles, mig a nőstény nagyobb, 1,5 mm. Tojása elliptikus alaku, 0,8-0,9 mm. hosszu és 0,4-0,5 mm. széles. Teste lapos és széles, feje széles, szipókája rövid, először végtagjaival csinál gödröt a bőrbe s ugy helyezi fejét. Igen szapora állat. Nem átalakuló. A kicsinyek háromszor vedlenek. Kifejlődésükre 14 nap szükséges. Orvosi szerül a higanykenőccsel (huszárzsír), perubalzsammal, petroleummal stb.-vel való többszöri bedörzsölés, füfdőzés és tisztaság ajánlható.
l. Kaptár.