a custos (l. o.) neve a nyomdászatban.
Tourn. (növ.), l. Bojtorján.
(német-latin) a. m. haszontalanság, értéktelen kicsiség.
igy nevezték e század első felében (1849-ig) az ellenségnek felkeresésére és a terep átkutatására kiküldött őrjáratokat; jelenleg hírszerző járőröknek nevezik. (V. ö. Szolgálati Szabályzat II. részének 261-267. §-ait.)
(állat), l. Kecskefejőfélék.
János Márton, német történetiró, szül. Hamburgban 1794 jul. 30., meghalt 1865 nov. 28. Miután Edinburgban orvosi és történeti tanulmányokkal foglalkozott, Londonba költözött az angol alkotmánynak és közigazgatásnak tanulmányozása végett. Azután kiválóan jogtérténeti tanulmányokkal foglalkozott Berlinben és Göttingában. 1820. mint Hamburg városának képviselője Berlinbe ment, 1823. pedig Hamburg városának levéltárosa lőn. Szemevilága elgyengülvén, állásáról 1863. lemondott. Folytatta Sartoriusnak a Hanza-szövetség régibb történetéről szóló munkáját, és megirta az Urkundliche Geschichte d. deutschen Hanse (Hamburg 1830., 2 köt.). Művei közül említendők: Urkundliche Geschichte d. hansischen Stahlhofs zu London (1851); Zeitschrift d. Vereins für Hamburger Geschichte (u. o. 1841-51, 1-3 köt.); Hamburger Rechtsaltertümer (u. o. 1845, 1 köt.); Die Miniaturen d. Hamburger Stadtrechte v. Jahr 1497 (u. o. 1846); Hamburger Urkundenbuch (u. o. 1842, 1 köt.), melyben az egykori székeskáptalannak általa fölfedezett levéltárát adta ki; Hamburger Chroniken (u. o. 1852-61). A Monumenta Germaniae historicaban kiadta merseburgi Thietmar krónikáját, a Gesta Hamburgensis ecclesiae c. művet és Helmold és lübecki Arnold krónikáit. A Heeren-Ukert-féle Államok története számára megkezdte Angolország történetét (2 köt., 1834-1837), mely munkával irodalmi hirnevét megalapítá. Ezt a munkt Pauli (3-5 köt.) folytatta, újabban pedig Brosch vállalkozott annak a befejezésére. Az első kötetek angol nyelven is megjelentek Thorpétől (1845 és 1857). L. a német irodalomtörténet terén is szerzett érdemeket, amennyiben több költőnek művét rendezte sajtó alá. Irodalmi hagyatéka gyanánt jelentek meg tőle: Briefe von und an Klopstock (Braunschweig 1867). Mint a müncheni történeti bizottságnak tagja (1859 óta) megindította a Hanza-Recesse-k (Hanza-oklevelek) kiadását, mely nagyszabásu vállalat befejezésében azonban halála akadályozta meg. V. ö. Meyer E. H., Johann MartinL. (Hamburg 1867).
l. Láptelkesítés.
(franc., ejtsd: lappéti vien tan manzsan) a. m. az étvágy evés közben támad. Rabelais Gargantuájában fordul elő, s azt jelenti, hogy az emberi vágyak a siker arányában növekednek.
(ang., ejtsd: leppessz), legfinomabb pamutfonalból készült mintás szövet.
(Lappmark), a benszülötteknél Same ädnam, Európa Ény-i részében azon vidék, melyen lappok laknak. E vidék négy ország közt oszlik meg: Norvégiában magában foglalja Finnmarkent, Oroszországból Kola félszigetet, Finnországból Uleaborg (l. o.) kormányzóság egy részét és Svédországban a következő járásokat: Asele-, Umeâ-, Piteâ-, Luleâ- és Torneâ-Lappmarkot. Az egész terület 385 000 km2, lakóinak száma 100 000, akik közt 25 000 lapp, 28 000 svéd, 20 000 norvég, 15 000 finn, 5000 orosz és 2000 kareliai. A svéd L. 2/3-ában Borbotten és 1/3-ában Westerbotten länhez tartozik, 115 885 km2 területtel, 37 000 lak., akik közt 28 000 svéd, 6800 lapp és 3000 finn. A svéd L. erdős, zord, számos folyammedertől átszelt magas föld, amelynek É-i és Ny-i részeit a Kölen és annak kiágazásai takarják, amelyekben Kebnekaisse (2130 m.) a legmagasabb hegycsúcs. Ezen hótakarta, kopár hegyes vidéktől D-re tavakkal és mocsárokkal fedett terrasz terül el, amelynek lábánál óriási fenyvesekkel és kitünő legelőkkel takart tengermellék terül el. Ezen részen a lakosság legsűrübb, mig a hegyes vidékeken legfölebb nomadizáló lappok bolyonganak. A folyók az Ume, a Skelleft, a Pite, a Lule, a Kalix és a Torne a Muonióval; tavak: a Virihjauri és a Vastenjauri, továbbá a Horn-Afvan a Stor-Afvan nevü nyulványával. Csakis a D-i részeken találni árpa-, rozs-, zab- és burgonyaföldeket; termékeik azonban nem elégségesek a lakosság táplálkozására. V. ö. Aubel, Ein Polarsommer (1874); Kent, Vithin the Arctic circle (1876); Mantegazza, Un viaggio in Lapponia (1881); Früs, Laila, Schilderungen aus Lappland (1886); Halász Ignác, Dvédorsz. lappok között (Budapesti Szemle, XLI. 1887); Második lappföldi utam (u. o. LXX. 1892); Harmadik lappföldi utam (a székesfehérvári reáliskola értesítőjében 1878).