(ejtsd: larzsillyer) Miklós, francia festő, szül. Párisban 1656., megh. u. o. 1746 márc. 20. Antwerpenben Goubau Antalnak, Londonban sir Lely Péternak volt tanítványa, majd visszatérve Párisba, 1686-ban az akadémia tagja lett. A legelőkelőbb körök kedvelt képmásfestője volt; 1705. a párisi akadémiának tanára, 1738. igazgatója, 1743. kancellárja lett. Korának leghiresebb rézmetszői, Edelinek, Drevet stb. sokszorosították műveit, melyek közül említendők: Le Brun képmása; A XIV. Lajos fölgyógyulása alkalmából rendezett lakoma 1687.; A burgundi herceg lakodalma 1697.; Ima az 1694-iki éhinség idején (Saint-Étienne du Mont). körülbelül 1500 képmást festett, melyeknek modorát hiven mutatja be egyik követőjének a budapesti orsz. képtárban levő képe, mely Louis de Bourbon Condé herceget ábárzolja (673. sz.).
(lat.), tulajdonképen mindenféle kedvezmény, avagy adakozás, mely a római népnek jutott, tehát játékok, mutatványok, közebédek, gabonakiosztás, pénz stb.
(ol.), zenei műszó, mely épp ugy vonatkozik előadásra, illetve időmozamra, mint egyszersmind önálló műformára is. Előbbi értelemben a. m. lassan, vontatva; szóval a zenészeti időmozamnak leglassubb fokát jelenti. Részletesebb meghatározása szempontjából még többféle mellékkifejezéssel is fordul elő, pl. L. assai a. m. felette lassan; L. di molto a. m. a lehető leglassabban; L. ma non troppo a. m. nem igen nagyon lassan; L. un poco a. m. csak kevéssé lassan. Ha valamely önálló zenemű vagy zenei részlet címéül lép fel, mint p. szonátában, szimfoniában stb., akkor annak általános lassu időmértékére vonatkozik az értelme.
l. Scribonius.
tulajdonképen a dalok refrenjében előfordulni szokott trillázás, mely az olasz hanglépcső fokainak nevéből (la, re, fa, re) származott; mint közbeszólás, visszautasítása az üres fecsegésnek; mint főnév a. m. ostoba, léha szóbeszéd.
county Colorado É.-amerikai államban, 6500 km2 területtel, 4890 lak., Fort-Collins székhellyel.
a gége megvizsgálása gégetükör (l. o.) segélyével.
(gör.) a. m. hangrésgörcs, l. Glottisz.
(gör.) a. m. gégemetszés (l. o.).
az ugyanily járás és egy püspöknek székhelye Campobasso olasz tartományban, a Biferno jobbpartján, vasút mellett, (1881) 6772 lakossal. Szomszédságában egy dombon Larium romjai.