János, ref. lelkész, szül. 1605. Honi tanulmányai után külföldre ment s 1629 aug. 23. a lejdai egyetemre iratkozott be. Vittengergában is tanult, sőt más német egyetemeket is meglátogatott, mint magyar nemes ifjak mentora. Hazatérve Bethlen István grófnak Ecseden udvari papja lett, de már 1640. Nyírbátorban működött lelkészi hivatalban. További sorsa ismeretlen. Nagyon tevékeny irói munkásságot fejtett ki, melynek termékei: Cito, longe, tarde, azaz egy kettős értelmü kérdésnek megvilágosítása: ha a pestis előtt vétek nélkül elmehetünk-e vagy nem? (Lőcse 1638); Justus Lipiusnak a polgári társaságnak tudományáról irt hat könyvet (fordítás, Bártfa 1641); Justus Lipsiusnak az állhatatosságról irt két könyvei (fordítás, Debrecen 1641); Hittől szakadásnak teljes megorvoslása (Várad 1644); Jézus királysága (u. o. 1641); Szent Dávid százötven zsoltári (Debrecen 1651).
Péter (Monedulatus), ref. tanár és lelkész, született Laskón (Baranya). Kolozsvárt és Gyulafehérvárt tanult, azután fogarasi iskolaigazgató lett. Majd külföldre menvén, meglátogatta Svájc, Olasz-, Francia- és Németország nevezetesebb egyetemeit, melyek közül a vittenbergain 1578 dec. 16. lépett be a magyar ifjak coetusába. Hazatérte után 1580. a marosvásárhelyi iskola igazgatója volt, honnan a következő évben a fogarasi egyház lelkészeül hivta meg. De még el sem foglalta ez állomását, máris újból külföldre indult. Olasz- és franciaországi útja végeztével Vittenbergát kereste föl, honnan félévi ott időzése után újra visszatért hazájába. Azonban csakhamar ismét útra kelt s az 1584. év egy részét Genfben töltve, ez év őszén Vittenbergát kereste föl, ahol még 1585 tavaszán is ott volt. További sorsa ismeretlen. Kiváló tudományos képzettségének a következő műveivel adta jelét: Speculum exilii et indigentiae nostrae (Brassó 1581); Theorematum de puro et expresso Dei verbo... a novis societatis Judae monachis propositorum examen et refutatio (Genf 1584); Pigmentum originis sectae Jesuiticae (u. o. 1584); De homino magno illo in rerum natura miraculo et partibus ejus essentialibus (Vittenberga 1585).
több niceabeli görög császár családi neve. Mialatt a velenceiek és keresztesek Konstantinápolyt ostromolták, a szorongatott görögök 1204 ápr. 13-ikának éjjelén a császárság élére III. Alexios Angelos (l. Alexios [3]) vejét, L. Theodorust állították. Ez a főváros eleste után Kis-Ázsiába tette át székhelyét, ahol vitézségével és ügyes politikájával nemcsak meghiusította a frank keresztesek, a szeldsukok és a trapezuntiak támadásait, hanem a Ny-i tartományokból még önálló birodalmat (Niceát) is alapított. Halála (1222) után veje, III. János (l. János [5] IX. köt., 825. old.) Dukas Vatatzes sikeresen folytatta a bizanci birodalom visszaállításának munkáját. Ennek és L. Iréne császárnőnek fia, II. L. Theodorus (1255 óta császár) már 1258-ban meghalt; hatéves kiskoru fiát, IV. L. Jánost (l. János [6] IX. köt., 825. old.) gyámja, Palcologos Mihály (l. o.) 1261 végén megvakíttatta és bebörtönözte.
1. András János, tudós görög humanista, szül. Rhyndakosban Kis-Ázsiában 1445. (innen mellékneve: Rhyndakenos), megh. Rómában 1535. Padovában végezte tanulmányait, azután a Mediciek udvarában élt arany napokat. Medici Lőrinc megbizásából tanulmányi útra kelt, és különösen az Athosz-kolostorokban gyüjtött számos becses kéziratot. Visszatérése után Párisban tartózkodott egy ideig, hol a görög nyelvet tanította; majd XII. Lajos megbizásából Velencébe ment mint követ. 1513. X. Leo pápa a Rómában felállított görög főiskola élére állította, mely állásban L. görög munkák nyomtatásáról is gondoskodott; 1518. pedig I. Ferenc hivására visszament Párisba, ahol a királyi könyvtár alapítása körül nagy érdemeket szerzett. A halál Rómában ragadta el a fáradhatatlan tudóst. V. ö. Villemain, L., ou les Grees du XV. Siécle (Páris 1825): Vast. De vita et operibus J. L. (u. o. 1878).
2. L. Konstantin, bizanci tudós, humanista, szül. 1434., megh. Messinában 1501. Midőn a törökök a keletrómai birodalom legnagyobb részét hatalmukba kerítették, L. nagybecsü kéziratokkal együtt Olaszországba menekült, hol a feledésbe ment hellén nyelvnek és tudományoknak egyik nagyérdemü úttörője lett. Sforza Ferenc milanói herceg házához fogadta és megtette leánya nevelőjének (1460). Később L. Firenzébe, majd Rómába költözött, hol Bessarion bibornok tudós körébe lépett. 1465. Nápolyba ment, hol főiskolát nyitott a görög nyelv kedvelői számára. Élte alkonyát Messinában töltötte mint tanár. Görög nyelvtanát Erotemata c. alatt 1476. adta ki Milanóban; ez a munka egyúttal az első görög könyv, mely nyomtatásban megjelent. Becses könyvtára utóbb Spanyolországba került és jelenleg az Escorialban őrzik. V. ö. Die Wiederbelebung des klass. Alterthums (3. kiadás).
(növ.). Cucurbita melanosperma. A. Br. nevü téli fajta tök. Külseje a görög dinnyéhez hasonlít, belseje fehér. Meghámozva és darabokra vagdalva megfőzik; szálakra szétfő, mintha előbb meggyalulták volna, azért istengyalolta töknek is nevezik. Főve ehető.
Eduárd, német politikus, szül. Jarocsinban (Posen) 1829 okt. 14., megh. New-Yorkban 1884 jan. 5. Boroszlóban és Berlinben tanult mennyiségtant és jogot. 1848. részt vett a bécsi egyetemi légiónak harcaiban Windischgrätz ellen. 1851. a berlini városi törvényszéknél kapott alkalmazást, majd három évre Angolországba ment. 1856. porosz államszolgálatba lépett, 1858. pedig biró lett a berlini városi törvényszéknél. Talpraesett értekezései, melyek Oppenheimnak Deutsche Jahrbücher c. folyóriatában jelentke meg (1861-64) és amelyek összegyüjtve 1874. Zur Verfassungsgeschichte Preussens cím alatt láttak napvilágot, nagy feltünést keltettek. 1865. képviselővé választották Berlinben, mire a haladó párthoz csatlakozott. Kitünő szónoknak bizonyult, ugy hogy nemsokára a párt egyik vezéralakja lőn. 1866. része volt a nemzeti szabadelvü párt szervezésében. L.-nak nagy része volt a német birodalom és Poroszország részére alkotott új rövényekben; buzgó védője volt a nemzeti egységnek és az alkotmányos szabadságnak. Nagy feltünést keltett 1873 febr. 7. tartott beszédével, melyben a csalárd börze-vállalatok és Wagener titkos tanácsos ellen fordult. 1878-1879-ben L. tekintélye saját pártja keblében Bismarek támadásai következtében kissé alászállott és midőn 1879 okt. 7. a majnai frankfurti képviselőválasztáskor megbukott, többé a porosz képviselőház mandátumát nem kereste. A birodalmi gyülésnek ellenben megmaradt tagja, csahogy a nemzeti szabadelvü pártból, mellyel több életbevágó kérdésben nem értett egyet, 1880-ban kilépett, mire a szecesszionistákhoz csatlakozott. Kisebb értekezéseit nem számítva, L.-nek következő műveit említjük még meg: Zur Geschichte der parlamentarischen Entwickelung Preussens (Lipcse 1873); Die Zukunft des Deutschen Reicsh (u. o. 1877); Wege und Ziele der Kulturentwicklung (essay-k, 1881). Névtelenül jelent meg Erlebnisse einer Mannessecle (1873. Ezt a munkát B. Auerbach adta ki).
l. Laszki.
kisközség Baranya vmegye baranyavári j.-ban, (1891) 1560 magyar lak.
község Verőce vmegye eszéki j.-ban, (1891) 1433 horvát-szerb, magyar és német lak.
a. m. Falkland-szigetek (l. o.).